Volt egyszer egy hó

 Ez nem a dicsekvésre való mennyiség, de mégis volt egy kicsi HÓ.

Itt pedig a benti "melegség".

 

S van gond, ezer, ezer, majd egyszer írok róla. Néha úgy tűnik az ember feleslegesen tesz utakat, aztán van mégis eredménye, ha kicsi is. Csak fárad, fárasztó. Viszont mégis csak halad.

"...receptre felírnám, akinek csak lehet"

 

Ő bevállalta,

 ugyanezt érzem, csak nem merem leírni, mert most díszíteni, készülődni kell. Illik. Amúgy nagyon kedves, szeretett blogom. Hosszú évekig követtem aztán elvesztettem , majd csodálatos módon rátaláltam. Ismét. S a fotói! Azok gyönyörűek. Azok bizony.

https://kerekerdeux.wordpress.com/2021/12/08/csak-nem/

"Az emberek"

 

Madame 

Bocs, zajlik az élet

 

Nagy szellemek, ha... 2.

 

Vágtat velünk ellenségünk és barátunk, az idő. S. E.

 

Ma december van, elkezdődött, s vele vagy kíséretében a nagy készülődés. Van ahol most, máshol már  hetek óta, ahogy érdekek, s szokások diktálják.

Városba indultunk volna,ha volna ott nem lett volna. A szél nagy úr , repíti és fogja is az embert. Engem elkapott, meggyötört, letepert. Maradok tehát. Olvasok,

 s útjára eresztem ezeket az oly kedves, de oly hidegben készült fotókat. Imádom, ahogy a maradék napfény világít, átvilágít, lombokon, leveleken. Néha szépséges mintákat is létrehoz, mintegy mellékesen.

  Mobilról  írok, nem tudom a fotót fordítani, de a könyveket nagyon ajánlom. S vár rám Schäffer Erzsébet Párarajzok c. könyve is. A kertben is várnak rám, visszametszendő csicsókaszárak. Ráérnek. Legfeljebb az etetőt látom át továbbra is nehezebben. Már madárékat. De kit is etetne  kertben az ember?