Hideg, bús és borongós volt az időjárás, csak az ember mozdulna. Így indultunk el. Egyedül jártunk az erdőn.
Úgy gondolom ezek a som virágai.
Kökénybokrok virágpompában közel és távol:
Foltos árvacsalánnak gondolom. Jól gondolom? Ezzel a teleppel csak egy helyen, s az út szélén találkoztunk.
Ezen a fotón sütött ki a nap.Kb. addig amíg a fotó elkészült, s ismét félhomály borult az erdőre. Itt rátértünk egy túristajelzéses útra. Bár ne tettük volna. Vaddisznók által feltúrt utakon haladtunk, lábunk majd kitört. Gondolom nem emiatt, de kiment ill. jól feldagadt a térdem, azóta is kúrálom magam.
Kiszáradt dagonyázó helyek, mit és hol isznak az állatok?
Ez, s eddig volt az ünnep. Másnaptól fekszem, szedem a homeopátiás szereket, s az energiaspirállal kúrálva magam jó nagyokat alszom közben. S merje még valaki mondani, hogy nem hatásos?!
Karantén locsolóvers.Nyulász Péter írta.
Zölderdőt csak madár járja
a parkolót kordon zárja.
Kétezerhúsz húsvét bája:
locsolkodás "coronája".
Digitális távlocsolás,
virtuális hímes tojás,
hogyha nem akarsz hervadni -
akkor szabad „e-locsolni”.
Ugye 😉 ?