A baglyos erdőn jártunk,

nem múlhat el az ősz úgy, hogy ne készüljenek itt fotók. Az első fotó balsarkában látható egy kamion. A szántóföld végén halad valamelyik 70-es út. Néha kísérteties vagy inkább félelmetes volt a nagy járművek zúgását hallgatni.

 

Főszereplő: a tánc, s még sok másról is szólnak

Az első filmről valaki nyilatkozott, de nem tudom visszakeresni, hogy ki és hol. Aztán a másodikat is megnéztem, ismerős volt a címe, s lehet, hogy akkor, mikor évekkel ezelőtt láttam ajánlottam is. Most is megteszem.

Vezet a ritmus

 

 Amit csak Lola akar

A Férfi

 Annak idején, amikor heteket töltöttem a neurológián, nem voltam "beteg", csak éppen nem tudtam beszélni, nyelni és rágni, akkor még. Sokat sétáltam  a kórház kertjében, ahol tömbök voltak egymás mellett.s  mellettünk a pszichiátria, s a Cserepesnek becézett alkoholbetegeket gyógyító részleg. Szóval ők bentlakók voltak, mindkét részlegen hónapokig, s volt aki tovább is. Nos e környezetben élt a Férfi. Soknevű volt, mert hívták Bodrinak, Buksinak, ki-ki amilyen kutyanév tetszett neki,s ő mindenkire hallgatott. S őt mindenki szerette is. Egyszer, reggel a kórteremből hallottam a táskás hölgyet kiabálni, Férfi, Férfi. Nem értettem kinek kiabál, aztán kiderült, a kutyának. A soknevűnek.

Írhatná a blogokra kritikus blogger, hogy micsoda hülye témám van. Viszont itt van nekünk Aladárunk(Kutyafülű Aladár), akit korábban Szürkebarátnak is neveztünk. Itt van reggel, nappal és este. Még éjszaka sem tudunk az ajtón kilépni úgy, hogy meg ne jelenne. Nem örülök neki, sok ok miatt. S nem értem miért ide szokott, állítólag a szomszéd sem eteti. S miért nem megy haza. A mi macskáink, lásd Cirnyó úrfi, akármeddig is voltak távol azért enni hazajártak. 

A macskaajtón Cirnyú úrfi sem tud kimenni, elállja az ajtót, Asszonykáról nem is beszélve, aki úgy tűnik az egyszerűű utat választotta s idebent végi könnyebbik dolgát. A fürdőszobai kilépőre. B...us, vissza kell állítanom az almot, pedig felszámoltam a merevítés levétele után. Csak azt nem értem Cirnyó miért tűri ezt? A harcias Cirnyó!? 

 

 Mire megérkezett a szél, s november is élesíteni kezdte a karmait befejeztük  kert átültetéseit. Itt e zöld bokor helyén tollborzfű volt, ő pedig elnyomva a kikeleti bangita mögött-mellett. Pedig tavasszal mikor virágba borult egyik legkedvesebb bokrom volt: gyöngyvirágcserje, a törpe fajtából. Remélem most majd érvényesül szépsége is. S mellé kerülhet egy sárga krizantém, ami mások mellett a fügebokor körül volt, most éppen két méter magasan, mert gondolom nyúlni kezdett a fény felé. No, nem , így nem. Új helyeket keresek nekik, a fügétől pedig megválunk, ami valószínű túl árnyékos helyen lévén nem tudta megérlelni a gyümölcseit.

S íme a vetkőző cserszömörce őszülő leveleivel. Nem csodaszép?

 

 Idén a bokraink is meseszépek lettek. A sort a bangiták zárják karöltve a krizantémokkal:

 A lampionok még mindig parádéznak. Velük egyetlen a gond, igyekeztek minden növényt kiszorítani maguk közül, körül.

Az illatos fűszercserje vetkőzése:

 

 

S hogy teljes legyes a kör, a labdarózsa őszi ruhája:

 

 Ő pedig a varázsmogyoró:

 

 

Mocsári hibiszkusz a Melinda rózsalonccal:

 

Árnyékliliom ligetszépével:

 

Ez pedig kertalji látvány, balra előre, ha kisétálok ezt látom. Nem meseszép? Én imádom. Ez az erdős rész annyi örömöt ad nekem, remélem még sokáig megmarad, bár évről-évre ritkítják.

Hogy is köszönhetnék el: Ahol a vírus betegei vannak a családban mindenkinek a legjobbakat kívánom egy nagy öleléssel!

Vígjáték, nem ismertem

 

Egy szép film

 

... és a maradék

 

 

Előkerült még kicsi tavas fotó. A vizek, a tavak mindig emelik egy természeti táj hangulatát. Nem beszélve az élővilágukról.

 

A lenti világ is figyelmet érdemelt. Rengeteg gomba volt.

 

 

Kecskerágó szerelem

 

s hazafelé ismét bivalyok a szécsiszigeti rezervátumból: