Oldalak

2020. június 5., péntek

Csak egy mondatban



 Megjártam a kardiológiát, s kaptam szívultrahangra időpontot jövő januárra. A mai EKG jó volt, tehát a rosszullétet az időjárás okozhatta. Köszönöm.Éppen a régi dokim rendelt 35 kg-al nehezebben. Azért egymásra ismertünk. Most is rendes volt. Az időpont meg nem az ő hibája. Kicsit megnyugodtam. Holtert már egy hét múlva kapok.


 






Baráti meggyfa Hosszúhetényből, idén tele lehetett volna, ha a fagy ott nem lett volna. A volna. No, megyek, lefekszem,  éppen felhőszakadás van felénk. Gondolom máshol is előbb vagy utóbb. Éljen a június!

2020. június 3., szerda

Meggyötörve


 érzem magam, mint akit kifacsartak. Tegnap szédültem, estére felugrott vérnyomásom, szorított a szívem. Nagyon megviselt az egész, nagyon. Azt mondja az asszisztensnő az időjárás, frontok miatt van. Ha amiatt is, szörnyű volt. Amúgy ma lett volna neurológiai vizsgálatom. Tegnap 8x hívtam a számukat, természetesen nem vették fel. Ennyit erről.

Az öreglány, akit ma a bokorban találtam, holott emlékszem, hogy bezártam a kapuját. Hogy került ki? És kora reggel esett az eső, esett. Tegnap Nagykanizsa körül dobta le a vizet, hozzánk, főleg a mi utcánkra már nem jutott.

Még jó múltkorában fotóztam a felhőket az erdőn. Jó kis játék elképzelni miket is mutatnak. 

 Az Úr figyel

 Repülő madár

 Lóháton utazó

 Repülő madár vagy madarak


2020. május 30., szombat

Összetörve

Mindig ill. sokszor jut eszembe Veres Péter egy elbeszélése, Almamater blogján hozta az asszony napjáról. mennyi mindent csinál, nincs megállása. Ha elmondanám reggel óta (1/2 7) mit tettem, s mi várna rám, de lesz...m. Elnézést a vulgáris kifejezésért, fáradt vagyok, szédülök.

Tegnapelőtt, amikor már két kör szörpfőzésen voltam túl átmentem a szomszédba, ott már alig álltam a lábamon, leültem míg beszélgettünk. Aztán valamit még a kertben intézni akartam, locsolni konkréten de a lépcsőn kimentek a lábaim alólam, s elvágódtam, előre. A lépcsőn. A felső fogsorom  fogta az ütést, s bírta elég jól, ráadásul. Azért összetörtnek érzem magam, fáj mindenem, mégis csak a földhöz vágódtam. Pontosítok, a lépcsőhöz. Tegnap igyekeztem takarékra tenni magam, szédültem is, de ma reggel locsolnom is kellett. Meg amit már előtte csináltam, a lakásban.

Hát, ha nem jelentkeztem blogbejegyzésekkel ezek is okai. Kaptam citrommentát, sokat, tele a kert bodzával. Egy helyen nincs növekedés, a fűszerkertben. Bebizonyosodott milyen gyalázatos a talajunk, s öntözni is kellene, nem megy. Nem. (Az uram a hátsó rész füvét vágja, szépen, lassan, komótosan. Az enyém a díszkerté.) A mi kertünkben ez a menta kb. 8-10 centiméteres, míg a szomszédban legalább 40-50 centis volt. Magyarázzam? A hősies küzdelmet a díszkerttel, ahol a kutya -gondolom egér után kutatva-szétkaparta a talajt, s benne betondarabok, téglák, bontási törmelék. Rápakolva némi föld. Csak mikor kertelni kezdtünk ezt nem tudtuk, s mire szembesültünk vele késő volt. Sok szempontból. Ott a fugaanyag, a fugakereszt, a lebontott épület törmelékei, de ilyen durva méretben és csomóban még semmit nem találtunk. Amúgy a faház közelében. Nem is értem az elődeinket, hogy is gondolták ezt? Ilyen sokba került volna fuvar elszállítani?

Most jól kimérgelődtem magam. A fenébe is.Akkor jöjjenek a szépségek, avagy egy szépség: a rózsakapu.







2020. május 25., hétfő

2020. május 24., vasárnap

Kirándultunk,

azaz inkább egy vásárba mentünk el Szécsiszigetre.

 A kézműves és kistermelői vásár egy volt vízimalom, a Kerka Vízimalom udvarán várja látogatóit, vásárlóit




vendégváró, -fogadó hangulattal. Most az időkorlátok és a megjelenés (értsd maszk viselése) kissé rányomta a bélyegét. Mi ugyebár az első csoporttal néztük meg, s vásároltunk. S tudjuk, hogy visszatérünk.

A település nevezetessége a bivalyrezervátum is.



 Odafelé egy érdekes épület tűnt fel templomos szememnek, hazafelé felkerestük.






Rákerestem, hogy mit is láttunk?

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/akar-az-idokapu-templomok-emlekere-szuletett-a-petrocpusztai-alkotas-3287638/

Érdekes a mellette lévő épület is. Erről semmit nem találtam, talán ha elkészül. A részletek ígéretesek:








S ha már a vidéket jártuk bekanyarodtunk régi kedves helyemre Szentpéterföldére a vadászházhoz és környezetéhez.Közel két évtizede jártam itt utoljára. Megdöbbentett a változás, nem ismertem rá. Pedig többször voltam itt. A vadászház áll, felújítva, várja a vendégeket. A környezete volt a meglepő. Tóra emlékeztem, ami egy háromszögletű völgyben volt, jobbra fenyőerdő, körülötte erdők.
Tónak nyoma sem volt, a szárazság miatt? A régi szigetet sem találtuk meg, zavarba is jöttem, jó helyen járunk-e? A fenyőerdő látszott, a többit megritkították...Egyszóval az emlékeimben élő pazar látványnak nyoma nem volt. Viszont, találtunk egy hatalmas tavat, horgászni lehet benne, ez szép környezetben volt. A másik irányban. Mi ebből a tanulság? Régi, kedves helyekre nem érdemes visszamenni idő teltével, mert a változások nem biztos, hogy örömteliek.

"Bodzavirágból, bodzavirágból, hull a virágpor..."

Ilyen dús bodzavirágzás, mint idén van évek óta nem volt nálunk. Tekintve, hogy a kert közepén is van egy bokor, a kert alja pedig tele van velük.


  

  
 Belőlük gyűjtöttem szörphöz, ami évek óta nem sikerült nekem. Valószínűkevés és kicsi volt a virágzat. Idén Monika kapacitálására nekiduráltam magam, pihent is voltam hozzá, hogy karamellizáljam is a cukrot, stb. S sikerült. SIKERÜLT! Öröm és tényleg sikerélmény. 10 literszámra gyártom a menta- és citromfű szörpöket, nem értettem ez miért kudarc? Hogy a világ ne legyen túl kerek a mentáink idén elég nyavalyásak, alig nődögélnek.