Ma délután kimentünk az ERDŐRE,

aztán visszafordultunk, mert Zsebi nagysága nem követett minket, visszament állandóan. Vannak ilyen dolgai, szerintem a vaddisznók nyomai alapján azok szagát érezte, s nem szereti ezt a szagot.

 
Aztán balra indultunk, de mindenhol ott volt a nyomuk. A pocsolya feltört jege, a dagonyák. A nyomaik.Tehát vissza az autóhoz, s elmentünk a jól bevált aszfaltos, vadászházas, tavas erdőbe. Elegen voltunk ott, kutyák is, de a jól ismert, biztonságos helyen nem félt, végigjárta velünk. (Itt a végén már én dőltem ki a sok erdőjárástól.)

 

 Jó volt a tényleges erdőben. Sütött a nap ezerrel, csend volt, s valami misztikus fény ragyogta be az erdőt. Kár, hogy nem folytathattuk az utunkat, de olyan kitartóan húzott kifelé, hogy a végén már én is félni kezdtem.

Hegykapunak nevezett részen parkoltunk,íme a mogyoró teljes barkázatban!

Valakit, ismerőst nem érdekel ilyen bútor?

Egy kommenthez kerestem meg a verset

 

 Kiss Dénes versét idézem:

Domború a dombok háta
domb a tájék tompora
Dimbes-dombos szép

Zalában van a dombok otthona
Gödrös Göcsej kátyú göcsört
girbe görbe utakkal

Ráncos gyűrött arcú a föld
engem mégis marasztal
Domború a dombok háta
domb a tájék tompora

Szebb vidéken mint Zalában
nem is élnék én soha 

 

Nézegetem

a Pinterestet, a parasztház, vidéki ház felhozatalát. Amiket a rendszer ajánlgat. Jellemzően tornácos házak, s többnyire egy tervezőiroda felújításai, tervei kis hazánkból. (Amivel gondom sem lenne, de mások nem terveznek parasztház típusú házakat? Ők az egyetlenek a piacon? A Veranda Magazin nem jelenhet meg házaik bemutatása nélkül.) S a parasztházak is sokfélék voltak régen, az építtető anyagi helyzetétől függően. Az viszont tagadhatatlan, hogy a tornácos, koldusállásos házaknak megvan a maguk romantikája.

Évek óta, ha kirándulunk vidéki, falusi házakat keresünk szálláshelynek. Megnézem a fotókon a belsőépítészeti megoldásokat, a berendezést, igazából nem is csalódtunk. Én nem szeretem a vintage, a festett és koptatott bútorokat, nem az én világom. Nem baj, ha másodkézből vásároltak a berendezési tárgyak ezeknek meséje, hangulata van. Erről jutott eszembe az őszi szállásunk. Egy tökéletesen felújított parasztház. Tökéletesen, IKEA-beli berendezéssel, vagy annak legyártatott másolatával. Szép volt, tökéletes volt, s mégis feszélyezve éreztem magam benne. Gyakran eszembe jutott, hogy miért? Új volt még? Annyira nem. Szép volt? Igen. Stílusos? Igen. Minden rendben volt, egy valami hiányzott belőle: a melegség. S miért nem volt meleg? Túl steril volt, túl tökéletes. Túl skandináv? Egy-egy régebbi bútor, szőnyeg, tárgyak mennyi hangulatot , melegséget vihetnek akár egy szállás berendezésébe, megjelenésébe is.

Jut eszembe az Apartman Therapyn megmutatott lakások közt is azt szeretem, hogy van egyéniségük, a tulajdonos lenyomatai, akármilyen bérelt vagy régi lakások, házak is.

S íme egy kis hazai választék hagyományőrző stílusban (is) tervező építészektől. S hogy azért igazságos is legyek az utolsó iroda tervezőjére, épületeire a Verandában figyeltem fel. Két házára emlékszem.(Ez most csak hirtelen körülnézés volt, nem mélyedtem el a kutatásba.)

 http://www.energiatudatoshaz.hu/munkaink

 https://sajatotthonprojekt.blog.hu/2017/05/25/alomhaz_a_balatonnal_549

 https://plan2you.com/portfolio/

 S amikor látok blogokat, Instagram bejegyzéseket hagyományos stílusban épülő házakról, parasztházak felújításáról, nagyon szépen, nívósan, s őrizve a hagyományokat, akkor megdobban a szívem, s boldog vagyok, hogy fiataloknak ez ennyire fontos. Hogy veszik a fáradtságot, s azért nem kis áldozatot hozva, tanulmányozva hagyományos építési technikákat állnak neki e régi, többnyire vályogházak felújításának (is). Szubjektív voltam, én így látom.

Akkor most egy Derrick. A részben szinte végig áll és néz, s figyel. Egy potenciális gyilkos pedig mondja, mondja és mondja a monológját. Tényleg ő a gyilkos?

"A hímzett párnán, amelyet magához ölelt, a következő felirat állt: Én nem vitatkozom, csak elmagyarázom, miért van igazam.”

 

 Már évekkel ezelőtt látott film, ismét elém került, leragadtam nála (miközben a Lakótársat keresünk trilógia filmjeit is nézem. Kínlódva a mellékesen megjelenő felugró ablakokkal, reklámokkal, stb. )

 S mi köti össze mindhármat, amit most ajánlok? Tán a saját utunk megtalálása.

A könyv a listámon szerepelt, végre hozzá jutottam. Viszont, honnan került a listámra? ki tudja? Minden szava megérte. A mélyről érkező főhős egyetemi tanár lesz, megnősül, éli az életét. Hogyan? Erről szól a könyv. Látszólag hétköznapi történet egy magányos emberről, nagyon szépen megírva. Szinte zenéje volt a szövegnek, pedig amiről ír, keserű, szomorú. Volt, hogy félretettem a könyvet, mert nem bírtam elviselni amit műveltek vele, vagy hagyta , hogy műveljenek vele. Aztán a könyv visszahívott, s folytattam. Egyszer csak kezébe vette a sorsát, s visszacsapott.S milyen szellemesen! (Mikor félretettem, gondoltam nézek egy kis Derrick-et. Ott ismét az emberi mocsokba botlottam. Kutyaharapást szőrével. Ezt kaptam.)

S egy könnyebb könyv, amit a borító alapján kissé félve kezdtem el olvasni. Kellemes csalódás lett. Letehetetlen női könyv a Cosmopolitan legendás főszerkesztőjének Helen Gurley Brown-nak indulásáról, küzdelméről (is) szól,aki megváltoztatta a lap arculatát.

Hogy nem hiába beszélek

Én sajnos ezeket a filmeket szeretem,

https://videa.hu/videok/film-animacio/felettunk-a-fold-romantikus-sci-VfEZg9Vd41RQMw6u

no meg kikapcsolódásként nézem a Derricket. S a kommenteket elnézve vagy inkább olvasgatva, akármilyen régi is a sorozat valamiért mégis mozgatja az embereket. Ezért a valamiért nézem, folyamatosan, amit tudok, bírok, s ha időm is van rá.

És akkor játsszunk:

Kamillák januárban

Mihail Pljackovszkij: Kamillák januárban

Csahos, a kiskutya és Hápisápi, a kiskacsa az ablakból bámulta, hogyan kavarognak odakint a hópelyhek, s hogyan dermednek meg a kemény hidegben.
- Hideg van! – vacogott a kiskutya.
- Nyáron, persze melegebb van… - mondta a kiskacsa, szárnya alá dugva a csőrét.
- Nem szeretnéd, ha most hirtelen nyár lenne? – kérdezte Csahos.
- Márminthogy most? Azonnal?
- Hát persze!
- Hogyne szeretném! De hát az nem lehet…
A kiskutya előhúzott egy papírlapot meg egy doboz színes ceruzát. Néhány perc múlva pedig megmutatta rajzát a citerázó Hápisápinak.
A papírlapon zöldellt a fű, és mindenütt kamillavirágok nyíltak. A kép felső sarkában pedig ott ragyogott az igazi nyári nap.
- Hát ezt jól csináltad! – dicsérte Csahost a kiskacsa. – Én bizony még sohasem láttam kamillát … januárban!
Odakint még mindig hullott a hó.
A kiskutya és a kiskacsa pedig csak nézte, nézte a vidám virágokat, s úgy érezték, hogy beköszöntött az igazi, meleg nyár. És egyszerre mindkettejüknek nagyon melege lett-

 forrás

Hogy ők kamillák.e, nem tudom, viszont most virágoznak, januárban. Ma délután fotóztam őket a mezőn. Milyen virág? A levele gyanús. Ismeri, felismeri valaki?

https://videa.hu/videok/film-animacio/azok-az-apro-pillanatok-feliratos-HVU0KJSL6Wd2MhrR