Oldalak

2020. január 10., péntek

Nézegetem

a Pinterestet, a parasztház, vidéki ház felhozatalát. Amiket a rendszer ajánlgat. Jellemzően tornácos házak, s többnyire egy tervezőiroda felújításai, tervei kis hazánkból. (Amivel gondom sem lenne, de mások nem terveznek parasztház típusú házakat? Ők az egyetlenek a piacon? A Veranda Magazin nem jelenhet meg házaik bemutatása nélkül.) S a parasztházak is sokfélék voltak régen, az építtető anyagi helyzetétől függően. Az viszont tagadhatatlan, hogy a tornácos, koldusállásos házaknak megvan a maguk romantikája.

Évek óta, ha kirándulunk vidéki, falusi házakat keresünk szálláshelynek. Megnézem a fotókon a belsőépítészeti megoldásokat, a berendezést, igazából nem is csalódtunk. Én nem szeretem a vintage, a festett és koptatott bútorokat, nem az én világom. Nem baj, ha másodkézből vásároltak a berendezési tárgyak ezeknek meséje, hangulata van. Erről jutott eszembe az őszi szállásunk. Egy tökéletesen felújított parasztház. Tökéletesen, IKEA-beli berendezéssel, vagy annak legyártatott másolatával. Szép volt, tökéletes volt, s mégis feszélyezve éreztem magam benne. Gyakran eszembe jutott, hogy miért? Új volt még? Annyira nem. Szép volt? Igen. Stílusos? Igen. Minden rendben volt, egy valami hiányzott belőle: a melegség. S miért nem volt meleg? Túl steril volt, túl tökéletes. Túl skandináv? Egy-egy régebbi bútor, szőnyeg, tárgyak mennyi hangulatot , melegséget vihetnek akár egy szállás berendezésébe, megjelenésébe is.

Jut eszembe az Apartman Therapyn megmutatott lakások közt is azt szeretem, hogy van egyéniségük, a tulajdonos lenyomatai, akármilyen bérelt vagy régi lakások, házak is.

S íme egy kis hazai választék hagyományőrző stílusban (is) tervező építészektől. S hogy azért igazságos is legyek az utolsó iroda tervezőjére, épületeire a Verandában figyeltem fel. Két házára emlékszem.(Ez most csak hirtelen körülnézés volt, nem mélyedtem el a kutatásba.)

 http://www.energiatudatoshaz.hu/munkaink

 https://sajatotthonprojekt.blog.hu/2017/05/25/alomhaz_a_balatonnal_549

 https://plan2you.com/portfolio/

 S amikor látok blogokat, Instagram bejegyzéseket hagyományos stílusban épülő házakról, parasztházak felújításáról, nagyon szépen, nívósan, s őrizve a hagyományokat, akkor megdobban a szívem, s boldog vagyok, hogy fiataloknak ez ennyire fontos. Hogy veszik a fáradtságot, s azért nem kis áldozatot hozva, tanulmányozva hagyományos építési technikákat állnak neki e régi, többnyire vályogházak felújításának (is). Szubjektív voltam, én így látom.

Akkor most egy Derrick. A részben szinte végig áll és néz, s figyel. Egy potenciális gyilkos pedig mondja, mondja és mondja a monológját. Tényleg ő a gyilkos?


2020. január 8., szerda

"A hímzett párnán, amelyet magához ölelt, a következő felirat állt: Én nem vitatkozom, csak elmagyarázom, miért van igazam.”

 

 Már évekkel ezelőtt látott film, ismét elém került, leragadtam nála (miközben a Lakótársat keresünk trilógia filmjeit is nézem. Kínlódva a mellékesen megjelenő felugró ablakokkal, reklámokkal, stb. )

 S mi köti össze mindhármat, amit most ajánlok? Tán a saját utunk megtalálása.

A könyv a listámon szerepelt, végre hozzá jutottam. Viszont, honnan került a listámra? ki tudja? Minden szava megérte. A mélyről érkező főhős egyetemi tanár lesz, megnősül, éli az életét. Hogyan? Erről szól a könyv. Látszólag hétköznapi történet egy magányos emberről, nagyon szépen megírva. Szinte zenéje volt a szövegnek, pedig amiről ír, keserű, szomorú. Volt, hogy félretettem a könyvet, mert nem bírtam elviselni amit műveltek vele, vagy hagyta , hogy műveljenek vele. Aztán a könyv visszahívott, s folytattam. Egyszer csak kezébe vette a sorsát, s visszacsapott.S milyen szellemesen! (Mikor félretettem, gondoltam nézek egy kis Derrick-et. Ott ismét az emberi mocsokba botlottam. Kutyaharapást szőrével. Ezt kaptam.)


S egy könnyebb könyv, amit a borító alapján kissé félve kezdtem el olvasni. Kellemes csalódás lett. Letehetetlen női könyv a Cosmopolitan legendás főszerkesztőjének Helen Gurley Brown-nak indulásáról, küzdelméről (is) szól,aki megváltoztatta a lap arculatát.


2020. január 2., csütörtök

Én sajnos ezeket a filmeket szeretem,

https://videa.hu/videok/film-animacio/felettunk-a-fold-romantikus-sci-VfEZg9Vd41RQMw6u

no meg kikapcsolódásként nézem a Derricket. S a kommenteket elnézve vagy inkább olvasgatva, akármilyen régi is a sorozat valamiért mégis mozgatja az embereket. Ezért a valamiért nézem, folyamatosan, amit tudok, bírok, s ha időm is van rá.

És akkor játsszunk:





2020. január 1., szerda

Kamillák januárban



Mihail Pljackovszkij: Kamillák januárban


Csahos, a kiskutya és Hápisápi, a kiskacsa az ablakból bámulta, hogyan kavarognak odakint a hópelyhek, s hogyan dermednek meg a kemény hidegben.
- Hideg van! – vacogott a kiskutya.
- Nyáron, persze melegebb van… - mondta a kiskacsa, szárnya alá dugva a csőrét.
- Nem szeretnéd, ha most hirtelen nyár lenne? – kérdezte Csahos.
- Márminthogy most? Azonnal?
- Hát persze!
- Hogyne szeretném! De hát az nem lehet…
A kiskutya előhúzott egy papírlapot meg egy doboz színes ceruzát. Néhány perc múlva pedig megmutatta rajzát a citerázó Hápisápinak.
A papírlapon zöldellt a fű, és mindenütt kamillavirágok nyíltak. A kép felső sarkában pedig ott ragyogott az igazi nyári nap.
- Hát ezt jól csináltad! – dicsérte Csahost a kiskacsa. – Én bizony még sohasem láttam kamillát … januárban!
Odakint még mindig hullott a hó.
A kiskutya és a kiskacsa pedig csak nézte, nézte a vidám virágokat, s úgy érezték, hogy beköszöntött az igazi, meleg nyár. És egyszerre mindkettejüknek nagyon melege lett-


 forrás




Hogy ők kamillák.e, nem tudom, viszont most virágoznak, januárban. Ma délután fotóztam őket a mezőn. Milyen virág? A levele gyanús. Ismeri, felismeri valaki?

2019. december 31., kedd

BÚÉK

Jövőre is várok minden kedves blogolvasót, boldog új esztendőt kívánva!


2019. december 29., vasárnap

Úgy belejöttem

az előre sütésbe, hogy 30-a lévén begyúrtam a szilveszteri süteményt, hogy majd holnap kisütöm. Erre kiderült, hogy ma még csak 29-e van. Így jártam.

S egy kis kecskeméti karácsonyi ízelítő. Szeretem ahogy kivilágítják a várost, vagy ezt a központi részt. Gondolom nem hátrány a városközpontban a nagy zöld felület.









Aztán elindultunk útunk következő állomására, szakadó esőben.




 S itt már a nagy kérdés: merre felé megy a legtöbb autó: Budapest felé vagy onnan kifelé, elfelé, nyugat felé?