Megjött a fiam,

mindig van az emberben ilyenkor feszültség. Kutya téma: szidom az uram, nyitva  a faház, kihűl a kutyának... Erre mutatja, ott fekszik a földön, a kerítés előtt - 2 fokban. Ennyit a hülye gazda aggodalmairól.

Ma

elmentem a 8 hónapja december 5. 12 órára adott szemészeti időpontra. A 12 óra stimmelt. Ott derült ki, hogy ma csak negyedike van. No komment. Holnap ismét megjelenek...

Közben írtam, s jó utat kívántam az Angliából hazarepülő gyerekemnek is, ötödikére, természetesen. Este szkájpoltunk, izgul, hogy  a francia sztrájk vajon mennyire érinti az ő repülésüket? Mindig van min aggódni.

Kérdés: a ti kutyátok, már akinek van hol van ebben a hidegben? Zsebi évszakálló kutyaként nyilvántartott, eddig a-13 fokos napokat is jól viselte. Egyszer sajnálatból behoztam, hörögni kezdett, nagy volt a hőmérséklet különbség neki. Viszont 16 éves.Tegnap ismét kifeküdt, elájult az utcán. Olyan vehemensen támadt neki kerítésen keresztül egy kutyának, hogy ő ájult el. A szíve nem bírja, vagy a tüdeje? Pedig már nem pórázzal sétáltatom.Szóval, Zsebinek van a faházon belül két lakosztálya. Természetesen nem a melegebben lakik. Nem is értem. Az mindennel ellátott, a másik a sarokban van, a polc alatt. Azt is körbebugyoláltam. Itt fekszik. Ki érti a kutyalelket. Ha bezárom éjszakára a faházat, hogy melegebb legyen, akkor nem megy be oda többet aludni, a kutyaólban alszik, kint. Amit nem nagyon vesz igénybe, s nem is téliesített. Féltem, hideg van.

Ajtóm előtt "döglik" piCirnyó Cirnyó, a (pi)Ciri. Újabban, az unokám mesekönyvének hőse után Pufi kandúr. Kb. 10 kg. A hideg még jobban bezárja őket a házba. Asszonyunk a szobában alszik, s ölvadász. Néha szinte toporogva várja, hogy végre leüljek, s az ölembe fekhessen. Ide jutottunk.

Azt hiszem lassan kialszom az őszt, a sok vonulást. Voltak napok, hogy ágyba hozott kávé vert belém életet.  Nyolcig-kilencig elaludtam. Ez mondjuk nyáron 5 órás alvást jelentett, s sokszor most is felébredek éjjel, s altatóval alszom vissza. 1-2 óra után. Csoda,hogy lemerültek az akkuim?

Olvastátok?

A link alatt írnak a könyvről is. Fontos, közérthető, tele példákkal. Nem véletlenül robbant be a könyvvel a szerző. Megvettem magamnak is, el kell rágódni rajta, ezt a fejezetek végén kérdések is segítik. https://moly.hu/konyvek/orvos-toth-noemi-orokolt-sors

A Hellinger féle családállítás is a múltból hozott "örökségekkel" dolgozik, azok feloldásával segít a résztvevőkön. Tapasztaltam.

huh

Mások

Megbolondult világ,

 s én is. Két napja elhagytam a kulcsot. Este, sötétben mentünk vissza keresni, kb. 5 óra telt el közben, ha ott ejtettem el, ahol gondolom hányan felvehették már. Ma megyünk a városba, a lakáshoz, remélem nem ott találtak rá, s keresték a hozzá tartozó lakást.

Lakás: kész van, még nekem van (mihez képet) némi takarítani valóm, aztán egy hét múlva érkezik a fiam. A készre.

 A petunia ezerrel nyomja a virágokat

 

A virágzó primuláink

 

 

 A tűztövisen egyetlen termés sincs. lerohadt? Elhordták a madarak? Sajnálom, szép lett volna a hó alatt.

 S még mindig van bokor, ami színeződik.

 

 A pázsitviola, ami nem terjedt, de legalább virágzik. November végén...

S egy erdei fotó? írhatnám tavasz az őszben. Egymás előtt, mögött, alatt, felett, ahogy illik. Azért az erdő már megviselt, de még színpompás részei mindig vannak. Bár Kecskeméten is kimentünk a szabadidőparkba, de olyan hideg szél fújta az átmeneti ruhatáramat, hogy visszafordultunk. Nagyon sajnáltam, de egyszerűen szétfagytunk.

 

 

Ki jár az erdőn?

- kérdezte egy régesrégi leporelló címe. Amikor felfedeztük kedvenc erdőnket, az elsőt (mert arra autózva láttuk, hogy a parkolóban autók állnak, s odamentünk megnézni miért?), meglepődve tapasztaltuk, hogy köszöntek nekünk. Régen, amikor a város parkerdejébe jártunk kirándulni ott erre  a szokásra nem emlékeztem. Aztán mi is köszöntünk, s jó játék volt tapasztalni néha a meglepetést, a kelletlenséget, a melegséget a másik hangján.

 S mikor új erdőkbe, tavakra mentünk át sétálni ez a szokásunk természetessé vált.  Horgásztavak közönsége=a horgászok nagyjából állandóak, már ismernek minket a kis fekete kutyával,

 

s úgy is állunk le egymással pár szót váltani.

 

 Az új népek (értsd éppen oda kirándulók, kutyákat sétáltatók) meg ha nem találkoztak volna vele, tanulják meg ezt a szokást.

Ki jár az erdőre? Kirándulók, nyugdíjasok sétálni,medvehagymát gyűjteni. Kisgyerekesek, mindenféle korú és közlekedési eszközű gyerekekkel. S a kutyások. Írhattam volna nagy betűvel, mert néha mi vagyunk a legtöbben. (Amikor leparkolunk, s arrafelé lefordulunk az útról már látjuk az autók számán mekkora forgalomra is számíthatunk?!) Van aki naponta kijár a szomszédos faluból, van aki sokszor, van aki többször. Vannak autóval összeálló csoportok, s hozzák a kutyáikat. Volt aki egy ideje már nem jön, s van aki több falunyi távolságból érkezik kutyástól, gyerekestől.

A (kedvenc) erdőnkben van egy erdészház, szobát is lehet foglalni  s idejárnak a vadászok is. Az odavezető út aszfaltozott, tehát ide eső után is bátran jöhetünk, nem leszünk sárosak. Ha kedvünk van, s a növényzet engedi felmehetünk a mindenféle utakon az igazi erdőbe, a fák közé is.

 

Lehet szedni medvehagymát, a hóvirágban inkább gyönyörködni, s alkalomadtán tele van ibolyával is. Ha nem kaszálnak vadvirágos az út széle, lehet velük ismerkedni, fotózni. Az erdei utak is rejtenek meglepetéseket.

A másik kedvencünk a szőlőhegy fölötti erdő. Először leállítottuk a pincéknél az autót, s elsétáltunk a tölgyhöz, a lakatlan vadászházhoz. Most már a hegy alján hagyjuk az autót, s az erdőn át érkezünk a tisztásra.

 

 Évekig a munkásokon (és a szarvasokon) kívül senkivel nem találkoztunk. Idén jöttek turisták, igazi hátizsákosok. Akkor mások is felkeresték, integettünk egymásnak. Jó volt emberekkel találkozni ott. S itt ragadtunk be az autóval. (Elárulom, azóta mindig félsz van bennem. Nem volt jó élmény, ha szerencsésen is ért véget.)

S vannak még más erdők, szőlőhegyek, s újabb tó is. A falura költözés felfedezései, örömei.

Annyira szeretem

forrás