Faművészet

Kedvenc erdőnkben kirándultunk, s hirtelen meggondolásból letértünk az útról, s rátaláltunk a kerítés mellett haladva, annak végében egy erdei útra.(Itt aszfalt út van, minden időben járható. Aztán kerítés zárja el, végén erdészház. A kapukat időnként nyitva tartják, akkor bemehetnek a népek is.) Ruhátlan az erdő, a fák mennyi szépséget, művészetet rejtenek .

 A százlábú.

 

 

 Nem is tudom, felálló ágú fenyő vagy inkább feladta, hogy a másiknak is legyen helye, s felemelte az ágait?

 

Kedvenc fotóm.

Hóvirágok most kezdenek előbújni, virágozni. Út közepén, oldalában, vízszintesen, függőlegesen bokrok és fák alatt.

A reggeli kertjáráson

fáztam, aztán néztem utána az okának. Még mindig -5 fok volt. Szegény növények, a sok meleg után... Vele járt tegnap a nagy szél, felforgatott mindent, az ember szervezetét is.

Viszont sikerült rendelnem ezt-ezt a kertbe, ami annál a webáruháznál kapható volt. Előtte nap két kertészetben voltunk,  szóval választhattam, vagy megyek naponta kertészetekbe éppen mijük van, beleértve a nagykereskedést is, vagy megrendelem. Ott a postaköltség, viszont tudom mit vettem már. S nincs napi mászkálás, amikor közlik veled már elvitték amit szeretnél. (Miután nem egyszer jártam már a nyakukra, érte, előtte.)

Vannak webáruházak, ahol részletesen leírják a növényeket, máshol nagyobb a választék. Nos ezt kell összehozni, hogy jól járjak. Szóval egy picikét már előre léptem. S még mindig itt a kérdés a fűz árnyékának tűntével hogy változik a kert, hogy viselik majd a növények?

 Fagy után az új hunyorok egyike. Mindig rájuk csodálkozom, ahogy jön fel a nap, érkezik a napsütéssel a meleg milyen szépen állnak fel.

Sírva nevetős, nevetve sírós

https://www.youtube.com/watch?v=mHb3uBnvzY8

és a gyerekszáj, és a gyerekek, és mi, felnőttek.

És most olvasni fogok:

 

Film

https://nonstopmozi.com/online-filmek/6111/aurora-borealis-eszaki-feny-teljes-film/linkek/10162

Még Györgyi ajánlotta, annak idején, mindent olvastam róla, de az erőszakos jelenet miatt idáig nem mertem megnézni. Javasolták tekerjem át, úgy tettem. Tegnap is, ma is megnéztem, meghallgattam a JouTube-on a róla készült riportokat, ismét. Jobb későn mint soha. Szép film. Mély film

Visszaérkeztem

a csipkerózsika álomba dermedt kertből. Érdekes figyelni ahogy pl. a hunyorok virágai megfagynak, egy pozícióba dermedve, hogy aztán majd, amikor a fagy kienged kinyújtózzanak, élni kezdjenek.

 Az etetőt levittem a gyümölcsfák közé, jól megtömöm reggelente, s visszafelé haladva megállok, kukkolok. Szinte azonnal jönnek a madarak. Gondolom most tengelicek voltak az elsők, mert senkit, legfeljebb a ráreppenő cinkéket engedték rászállni az etetőre. S hogy ők cinkét a közelítő, lassan rebbenő repülésről sejtem. Rárepülnek a fákra, aztán az ágról ágra közelítenek, s "lecsapnak" egy-egy magért.

Sokan jönnek, persze, közel az erdő vagy 10 méterre van, lett közönsége, látogatója a madáretetőnek. S csak reménykedni tudok, hogy a verebek is átteszik székhelyüket a fás részre a kerti kiülők közeléből, egyéb melléktevékenységek miatt (is).

S tegnap nagy boldogságra találtam a piacon két hunyort, amikre nagyon vágytam. Ma rohantam megnézni őket, az éjszakai fagy mit tett velük, de még tetszhalottak voltak.

 S a kevéske, e annál jobban megbecsült hóvirág:

  S a nagyon vágyott téltemető, amelynek úgy néz ki lassan-lassan testvérei is bújnak elő:

 S akire  a bejáratnál bukkantam:

 Ők is kaptak egy új testvért:

S egy utolsó reggeli szépség, mahónia.

"Faágak deres ágszínháza"

Idézet innen, s egy másik, csak úgy: ... a hülye férfi is jobb, mint a feledhető." A Molyról másoltam át, mert bár a szemem fennakadt rajta, de ki nem írtam. Csak a fentit. Itt rátaláltam. Lehet vitatkozni rajta.

Akkor jöjjön az ágszínház vagy dérszínház, mert most tudtam letölteni a fotókat.

 

 

 

 

 S íme a verébszínház:

S amegtalálós kérdés, látjátok-e a madarat a fán. nagy madarat kell keresni, ágmadár. Csak egy bizonyos szögből látható, így fedeztem fel én is egy ködös téli reggelen, kinézve a háló ablakán:

Bízni valakiben

Szerelem és más drogok

Ilyen a formám 

Bár Valentin nap ürügyén ajánlhatók a filmek, szerelemről szólnak, mégis, mert egy napon láttam őket a két szó fogott meg bennük: bízni valakiben.

Mennyire tudunk valakiben megbízni? könnyű ez a bizalom? Vagy van valami, ami sérült az életünkben, s valami alapvető érzés hiányzik/elveszett belőlünk. Küzdeni kell érte, hogy visszakapjuk?  Alapvető érzés, s mégsem az? Hát ezeken gondolkodtam el éppen a két film ürügyén. (S még mindig keresek egy filmet, azt hittem az első az. Nem az volt, egy jelenet maradt meg bennem, s a vége, a téma hasonló: a lány gyógyíthatatlan beteg... S még egy jelenet, amikor a lány eltűnik, s egy közös barát világosítja fel a hőst az állapotáról.Nem emlékszem a címére, nem találom.)