Sírva nevetős, nevetve sírós

https://www.youtube.com/watch?v=mHb3uBnvzY8

és a gyerekszáj, és a gyerekek, és mi, felnőttek.

És most olvasni fogok:

 

Film

https://nonstopmozi.com/online-filmek/6111/aurora-borealis-eszaki-feny-teljes-film/linkek/10162

Még Györgyi ajánlotta, annak idején, mindent olvastam róla, de az erőszakos jelenet miatt idáig nem mertem megnézni. Javasolták tekerjem át, úgy tettem. Tegnap is, ma is megnéztem, meghallgattam a JouTube-on a róla készült riportokat, ismét. Jobb későn mint soha. Szép film. Mély film

Visszaérkeztem

a csipkerózsika álomba dermedt kertből. Érdekes figyelni ahogy pl. a hunyorok virágai megfagynak, egy pozícióba dermedve, hogy aztán majd, amikor a fagy kienged kinyújtózzanak, élni kezdjenek.

 Az etetőt levittem a gyümölcsfák közé, jól megtömöm reggelente, s visszafelé haladva megállok, kukkolok. Szinte azonnal jönnek a madarak. Gondolom most tengelicek voltak az elsők, mert senkit, legfeljebb a ráreppenő cinkéket engedték rászállni az etetőre. S hogy ők cinkét a közelítő, lassan rebbenő repülésről sejtem. Rárepülnek a fákra, aztán az ágról ágra közelítenek, s "lecsapnak" egy-egy magért.

Sokan jönnek, persze, közel az erdő vagy 10 méterre van, lett közönsége, látogatója a madáretetőnek. S csak reménykedni tudok, hogy a verebek is átteszik székhelyüket a fás részre a kerti kiülők közeléből, egyéb melléktevékenységek miatt (is).

S tegnap nagy boldogságra találtam a piacon két hunyort, amikre nagyon vágytam. Ma rohantam megnézni őket, az éjszakai fagy mit tett velük, de még tetszhalottak voltak.

 S a kevéske, e annál jobban megbecsült hóvirág:

  S a nagyon vágyott téltemető, amelynek úgy néz ki lassan-lassan testvérei is bújnak elő:

 S akire  a bejáratnál bukkantam:

 Ők is kaptak egy új testvért:

S egy utolsó reggeli szépség, mahónia.

"Faágak deres ágszínháza"

Idézet innen, s egy másik, csak úgy: ... a hülye férfi is jobb, mint a feledhető." A Molyról másoltam át, mert bár a szemem fennakadt rajta, de ki nem írtam. Csak a fentit. Itt rátaláltam. Lehet vitatkozni rajta.

Akkor jöjjön az ágszínház vagy dérszínház, mert most tudtam letölteni a fotókat.

 

 

 

 

 S íme a verébszínház:

S amegtalálós kérdés, látjátok-e a madarat a fán. nagy madarat kell keresni, ágmadár. Csak egy bizonyos szögből látható, így fedeztem fel én is egy ködös téli reggelen, kinézve a háló ablakán:

Bízni valakiben

Szerelem és más drogok

Ilyen a formám 

Bár Valentin nap ürügyén ajánlhatók a filmek, szerelemről szólnak, mégis, mert egy napon láttam őket a két szó fogott meg bennük: bízni valakiben.

Mennyire tudunk valakiben megbízni? könnyű ez a bizalom? Vagy van valami, ami sérült az életünkben, s valami alapvető érzés hiányzik/elveszett belőlünk. Küzdeni kell érte, hogy visszakapjuk?  Alapvető érzés, s mégsem az? Hát ezeken gondolkodtam el éppen a két film ürügyén. (S még mindig keresek egy filmet, azt hittem az első az. Nem az volt, egy jelenet maradt meg bennem, s a vége, a téma hasonló: a lány gyógyíthatatlan beteg... S még egy jelenet, amikor a lány eltűnik, s egy közös barát világosítja fel a hőst az állapotáról.Nem emlékszem a címére, nem találom.)

Közeledik

 a tavasz. Bújnak elő a tavaszi hagymások, már lassan azok is, amiket ősszel dugtam a földbe, azt hittem túl mélyre. Megint türelmetlen vagyok. Pedig egész nap nézem, bűvölöm a földet: jöttek, bújnak ki újak? Előbújnak amikre vágyok/várok?

Nálunk még nincsenek hóvirág csomók, még az egyes szálak is örömet hoznak, s látom, a ház előtt, az orgona alatt a szél hozta hóvirág (is) kezd csomósodni. Hunyorok levelei törnek fel. Végre. Már azt hittem baj történt velük.

Aztán megtapasztaltam azt is, hogy nem véletlenül lett nem egy kertjét létrehozóból kertész vagy kerti tanácsadó, ahogy nem egy blogon olvasom. Ahhoz, hogy az ember kialakítson egy kertet igen nagy növényismeret kell(ene). No meg talaj, meg tájolás, meg, stb. Ma, ha most kezdeném én is másként csinálnám. Jó pap holtig tanul. Mindegy. Ezek a lehetőségeim vannak, fizikai korlátokkal, tehát ebből kell kihoznom amit lehet, amit tudok, amit enged. Azért a fűzfa, s az árnyéka óriási vesztesége lesz a kertnek. Új körülményeket teremt. Meglátjuk.

 Nekem a kecskeméti piac óriási lelőhelyem. Mindig vannak nénikék, akik növényeket hoznak, s van egy primulás, tőle mindig valami extra széphez jutok. Most is.

 

 S döbbenetemre a pár éve vett szinte nem is primula, mert olyan rózsaszerű volt a virágzata meg is maradt, s tavaly gyerekei is lettek! Nálunk a piacon ilyeneket nem látok, viszont vannak hatalmas virágúak, most ezeket kihagytam. A szívem csücskei a hosszú szárú primulák, most nekik drukkolok még, várom elő őket. A rezi vár alatt megfogtak, meghódítottak maguknak egy régebbi tavaszon. Igaz, késő tavasz volt már... Valami sötét virágú hunyor kellene, de azt nemigen kapni. Gondolom rendelni kellene valahonnan.

S madarak, vagyis inkább a verebek. Elképesztően sokan vannak, vagy nyolcvanat számolt a szomszédasszonyom. Levittem az etetőt a gyümölcsfák közé, rátaláltak, szemmel láthatóan, cinkék. A verébnépek pedig fent várják a jószerencsét, a templomkába csoportosan nem tudnak enni, az még maradt, s reggel cinkéék ezen is ott voltak. Tehát számítanak rá. Azt mondjuk nem értem, hogy verébék miért nem néznek máshol is körül?

Köszönöm, hogy jeleztetek. A számláló bead egy számot, csak embereket nem éreztem mögötte. Most megnyugodtam.

Kedves Blogolvasók!

Vannak még blogolvasók?