Zselicszentpál

 

Tudom, tudom, ez az én hobbim, de ha már odamentünk, s lefotóztam, közzéteszem.

Kimozdultam

 No nem az erdőre, éppen, a városba egy programra. Úgy látszik nyitni kezdtem a nagy bezárkózásból. Ismert (média)személyiséggel volt találkozó, nem csalódtam benne, jókat mondott.

 Hát nem úgy néz ki, mint egy avarból felbukkanó sárkányfej?

Egy levélcsomó még az erdőről az ősz árnyalataival, imádom.

Mit ne vásároljunk?

Vagyis inkább ezek az én tapasztalataim:

JYSK fából készült laptoptartó, már ezeszer ezer darabra szétesett. Mellette szól, hogy többnyire összerakható újra. Barkácsolás kedvéért vettük vagy laptoptartónak?


Ágytakaró háziállatok elleni védelemre, mostanában többfelé reklámozzák. Megrendeltem, de fotel méretűt küldtek, Már így indult. Viszont készségesen kicserélték, s azonnal. Kétszínű, ez jó. Vékony, steppelt anyag, a szőr átmegy a réseken, porszívózhatunk... még folyadék nem került rá, félek, azzal is így járnánk. Hááááát, nem is tudom. Nekem csalódás volt. Akkora gond a kárpitozott bútorok takarása, védelme a háziállatok ellen. Igen, minek engedjük be őket?! Csak.

Írtam, hogy vettünk egy használt, retro íróasztalt, ami sérülten érkezett. Jó, jó nem volt élvédetten csomagolva, kétségtelen, de hogy jól leejtették valahol valakik vagy a gép, ami pakolja. A cég, már a szállító nem ismerte el a károkozást, a feladója ajánlott fel némi kártérítést, s át is utalta Most menjek a békéltető testülethez pereskedni?

S hogy szépen is lássak a világból, itt van pl. a kertészetünk, ahol sokat vásárolunk. Szeretek odamenni, mert szinte barátként érkezem, elbeszélgetünk, tanácsokat kapok, emberként bánnak velem.

S a hatalmasra nőtt astereket folyamatosan metszem vissza. Fent szoktam hagyni télre többüket, az idei év nem erről szól. Szépek voltak, dúsak a maguk túlnövésében, de ennyi volt, nem győztem őket fel- és összekötözni, kitámasztani.

S jövőre a kannák is máshogy kerülnek kiültetésre. Csak nehogy jövőre meg szárazság legyen, s visszasírjam az idei bőséget. Hogy nekem semmi nem jó.

Hogyan tegyük tönkre a szépet?

 A mostani kirándulás inkább természetjárásról szólt, véletlenül fedeztem fel a simonfai kálváriát, s elmentünk Aranyos Fodorkának lefotózni. Hatalmas kutya ijesztgetett a templomkertben, amit szépen kialakítottak, rendben tartanak. Nemcsak akkori ottlétének,  rendszeres ottlétének tagadhatatlan nyomai voltak. Nagy kutya, nagy nyomokkal. A templomdomb alatti kertben láttuk viszont később, amikor hazament. A gazdája nem gondol bele kutyája "garázdálkodásába"?

Ez a fotó is ott készült, egy turistaház kapuja:

Október aranyló fényekkel

 

 Odafelé és visszatekintve

 

.... és a szív, látjátok? Üzentek a fák, a fények!

 S akkor már (mert egy komment eszembe juttatta) ideírom. Májusban jártunk itt utoljára, s előtte többször, erdőben. Fotóztam is a fasorokat mindig. Most nem tudtam, 5 hónap alatt kivágták, kitisztították, lekerítették.

 Ennyi. Öregek az erdők, a híres tölgy tele száraz ágakkal, akkor is fáj a szívem érte, értük. A fákért, az erdőért. Olyan béke, nyugalom vett minket körül délután.

A "hajóház"

 távolról, közelről Fekete Istvánról elnevezett Látogatóközpont, kiállítással, programokkal, tavi tanösvénnyel, amit ősz révén nem tudtunk élvezni. Gondolom tavasszal van élet a nádasban. Most csak békákat láttunk. Mindez Kaposvár mellett a Deseda tónál.