Tavaszból a télbe

)

megyünk, lépünk, lépegetünk, s

 megérkeztünk. Hó, ha nem is nagy, de  ő is megérkezett, hozzánk.

 7

 Van aki madarászik. Madarászna...

  Van aki bent a melegben alszik.

 

S van, aki füvezik.

 A napsütéstől  elcsábult mogyoróbokor a szomszédban.

Ritkán

olvasok bűnügyi történeteket. Viszont vannak/voltak időszakok, amikor igen, mert egyszerűen kikapcsol. Vannak kedvenc szerzőim, időnkénti felfedezéseim, visszatérő olvasmányaim.

Most hozzám került egy könyv, kezembe adták, olvassam el. Végül sort is kerítettem rá,végül, mert a többi, ami vele együtt érkezett, már vissza is került ahhoz, akitől kaptam.

Szóval más olvasnivaló nemigen lévén mégis csak olvasni kezdtem. (Tán a téma is riasztott a mellékelés miatt.) Aztán végül mellé ültem, s nemigen tudtam letenni. Idelinkelem mit írnak róla. Kap mindent vegyesen,  tulajdonképpen a 3. véleményt író leírta mindazt, amit én is írhatnék.

 Nem ismétlem, talán annyit még, hogy néha elgondolkodom egy-egy regény besorolásán. Ezt thrillernek jelölik, pszichológiai thrillernek. (Direkt megnéztem szótárban nehogy hülyeséget írjak: krimi, rémregény.) Számomra a téma(nemzetközi gyermekkereskedelem, prostitúció) mellett érdekes volt a lélektani kibontása is a történetnek. Nem véletlenül, a szerző terapeutaként dolgozik. Talán ez fogott meg leginkább a könyvben. S bevallom, amikor "olyan" részek voltak, amiket nehezen tudtam emészteni, bizony ugrottam a sorokat. Tudom, tudom, bevallom nekem az ilyen részek nem mennek.

Ajánlom

  

Hideg szélben, hóesésben egy kis átmelegítő.

Zsebi

kisasszony bajban van, s mi is miatta. Zsebi nagyon vakarózott. El az állatpatikába vagy inkább telefon. Lehet oka baromfihús, vegyem el tőle. Nagy csizmaügy közepette Zsebi diétát is intéztük. Csak nem lett jobban, tudom, lassan ürül ki a szervezet. Közben fekhelyet cseréltem, eltávolítottam, stb. A végén mégis elmentünk az állatorvoshoz. Injekciók, egy hetes kitartással, aztán ha nem jobb akkor tényleg diéta. Most élénkebbnek tűnik, eszik, mondhatni fal. Meglátjuk mi lesz a vége.

A népek sem akarnak enni, ezeket a nyesedékeket, nyakat, pedig anno ettől bódultak be. Ez nem konzerv, de elmondták, hiába, mert a gyógyszerek az alap csirkehúsban már benne vannak. Viszont kaptam 40%-os hústartalmú száraz kismacska eledelt. Kismacska? Egy éves korig szólna. Mózsi kicsi, de súlya van. Bársony hatalmas, már nagyobb az anyjánál is. Öregasszony szolid cica, csendben eszik, alszik. Cirnyó úrfi táplálkozni jár haza, s engedett már a követeléseiből, szerencsénkre, nem lehet bírni ennyi macskát etetni. Mondjuk egér se nagyon van a környéken, s sajnos madarak is ritkulnak. Éjszaka szedhetik le őket?

Így élünk mi!Cirnyó, Cicó, Bársony, Mózsi. A szerelem a szomszédban van, nem tudok úgy átmenni, hogy körbe ne lennék rágva, nyalva, "csókolva".

Amúgy a kertben így járunk mi. Tegnap vissza kellett forduljak Zsebivel a sétáról, mert jött utánunk az út közepén. Fájna érte a szívem,ha baj érné. Aztán némi táplálékkal eltérítettem, mi meg elléptünk. Jusson már a kutyának is gazda.

 

Mi van a fürdőszobában?

 

forrás

A fehér "mosogató" mi lehet? Gyermekfürdető kád vagy nagyon földhözragadt vagyok?  Vagy évtizeddel előttünk járnak valamivel? Vagy? Szerintetek?

Szösszenetek

Minapi telefon a barátnőmmel, egy fél mondat xy-t kihűlve találták. S mert ő sem tudott többet, lapoztunk. Aztán egy blogbejegyzés kommentjéhez illesztett link megnyitásakor  felfigyeltem az illető keresésére, média útján. Kiderült eltűnt, aztán kihűlve megtalálták, önkéntes elhatározással távozott e gyarló világból, vagy inkább a gyarló férjtől. Közismert ember volt, szerették. Egy halál mindig megdöbbent, egy értelmetlen még jobban. Bár van egy pont, amikor az illető úgy érzi, ennyi volt és nem tovább. (Az már az élet fricskája, hogy barátnőm menye is évekkel ezelőtt e környezetben mondott búcsút örök álommal e világnak. Igaz, akkor nyár volt...)

Megkértek csizmavásárlásra, így kerültem be egy cipőáruházba (D...). Tipródtam, kerestem, nem tetszett, megtetszett, nincs méret, van méret, j ó ez így? A faarcú, pakolós eladó odabökött, maga érzi. Anno, A cipőboltban az eladó ránézett a lábamra, s már szólt is, hogy mi a gond a mérettel, vagy azzal amit próbáltam. Ilyen elvárás volt bennem. Fogtuk magunkat, átmentünk a cég másik boltjába. S csoda, bár a keresett csizma nem volt, de az eladó mégis megértette mi a gondom, neten keresni kezdték a csizmát, s mondtak egy vásárlási lehetőséget. Nők voltak, nem a legfiatalabbak, de fiatalok. Rájuk csodálkoztam, mondtam is nekik. Már más is említette, volt a válaszuk. Így is lehet, azaz inkább így kellene. Ne csodálkozz, mondj/ta a fiam amikor meséltem neki, minimálbéren vannak, mit érdekli őket a vevő? Nem azért vannak ott, hogy érdekelje őket?

Ráadás:
"Egy tehetséggel, kézügyességgel és szakmai tudással létrehozott tárgy tükrözi az alkotója lelkét. Megérezni rajta a nyitott szívet, az anyag és a munkavégzés folyamata iránti alázatot, s tevékenységben lelt örömöt ugyanúgy,  mint az ellenkezőjét. ...Kedvesen szólnak hozzánk, a fülünkbe suttognak, vagy messziről ránk kiabálnak? ... A számunkra kedves tárgyakkal és szeretett műtárgyakkal-ezen keresztül pedig készítőikkel is - összhangban vagyunk. .. Akkor szeretjük azokat, ha hitelesnek érezzük őket, és mondanivalójuk megérint bennünket, valóban hozzánk szólnak." Trom Katát idéztem, annyira helyettem írt.

 

Amikor a tálas az asztal fölé került az ott lévő tányérokat bevittük a szobába. A Kós Károly nyomatokat átraktuk a dolgozóasztal fölé.

 

Az asztal fölötti mécsest, ha  tésztákat készítettem az ünnepre(is) meggyújtottam. Melegséget adott. Igen ám, de a tűzhely fölött, az üres hely szólongatni kezdett minket. Túl nagy lett az űr. Ezért, mert a szögek maradtak, visszaraktuk a mécsestartót.Visszaállt(?) a rend.

 

(Ezek a fotók a gépemen nagyon homályosak. Elnézést, régiek, ezek vannak. Mióta készültek a beugrókat is átpakoltuk már, néhányszor.)

Úgy látszik most kellett megnéznem