"...vajon miért vár az ember mindig másik évszakot?"

 

 Színkavalkád az erdőben.

 

 Összenőttek.

Valahol a gyökerüknél. Először csak néztem, miért sárga, s miért zöld ugyanakkor. Közelebb érve láttam meg az okát. Az hogy UFO is megbújik a fán a legtermészetesebb ezek után.

 

Vajon miért kedvencem ez a fotó?

Az erdő amúgy tele volt sétálóval, a parkoló autóval, kicsit odébb pedig a gombázók autói parkoltak. Szép októberi vasárnap volt, igazi vénasszonyok nyara.

"Aztán vannak megint házak,

 melyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Ne­vet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a mele­get, mely mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül." Wass Albert

 

  

              

   

 

   

 

  

 

Hosszúperesztegen készültek a fotók. Százszor elmentünk előttük már, most megálltunk.

Ködfotók

  

Múlt hetiek, reggel így mentünk a városba, lépésben néhol. Aztán kiderült, s délutánra még a ruha is lesült rólunk.

 

 

 

  

Számvetés

46 éve érettségiztünk, a tavalyi találkozóra nem jutottam el mindenféle egészségügyi okból.

Egy kis számtan:

huszan voltunk, egy a végére, amikor már sokan elmentek ért oda

heten már nincsenek köztünk

heten nem jöttek el (de valakivel a piacon találkoztunk, még előtte)

négy ember maradt ki még a négy év alatt

Jó hangulat volt, jól éreztük magunkat. Jó volt együtt, volt akivel érettségi óta nem találkoztam.

 Nosztalgia fotók. A templom bal sarkában, ahol egy lámpa látható kezdtük a kollégiumban az első évet 28 fős szobában. A három ablak volt a szobáé, mellette tanári étkező. Aztán feljebb, s kisebb létszámú szobákba kerültünk.

 

 

 

 Ez volt a gyakorló óvodánk, akkoriban minden egy kommunista mártirnő nevét viselte. S nem volt ilyen szépen felújítva egyik épület sem. Volt osztálytárs, aki később itt dolgozott már óvónőként. Szép emlékeket idéztünk, azért, minden esetre. Óvodáról, iskoláról, kollégiumról. Pedig micsoda körülmények közt éltünk itt... Viszont ráláttunk a Sétatérre, a székesegyházra, sokért kárpótolta az embert.

S pár fotó, csak úgy, egy kirakatból, a témához illően:

  S nem én lennék, ha...

 

Egyébként, mentem, ott voltam, jöttem haza.

Úton

Hónapok óta készülök apám sírjához, ma hirtelen felindulásból, -mert szép idő volt- elidultunk. Az öcsémék, akik szeptemberre igérték magukat éppen erre jártak. Amúgy vagy 200 km -re laknak innen. Persze, hogy kerültük egymást. Nem tudtam róla, -mert nem szóltek előre-este néztem meg a telefont. Ha meg látom, akkor is mi vagy 90 km-re innen voltunk. A fenébe---