Számvetés

46 éve érettségiztünk, a tavalyi találkozóra nem jutottam el mindenféle egészségügyi okból.

Egy kis számtan:

huszan voltunk, egy a végére, amikor már sokan elmentek ért oda

heten már nincsenek köztünk

heten nem jöttek el (de valakivel a piacon találkoztunk, még előtte)

négy ember maradt ki még a négy év alatt

Jó hangulat volt, jól éreztük magunkat. Jó volt együtt, volt akivel érettségi óta nem találkoztam.

 Nosztalgia fotók. A templom bal sarkában, ahol egy lámpa látható kezdtük a kollégiumban az első évet 28 fős szobában. A három ablak volt a szobáé, mellette tanári étkező. Aztán feljebb, s kisebb létszámú szobákba kerültünk.

 

 

 

 Ez volt a gyakorló óvodánk, akkoriban minden egy kommunista mártirnő nevét viselte. S nem volt ilyen szépen felújítva egyik épület sem. Volt osztálytárs, aki később itt dolgozott már óvónőként. Szép emlékeket idéztünk, azért, minden esetre. Óvodáról, iskoláról, kollégiumról. Pedig micsoda körülmények közt éltünk itt... Viszont ráláttunk a Sétatérre, a székesegyházra, sokért kárpótolta az embert.

S pár fotó, csak úgy, egy kirakatból, a témához illően:

  S nem én lennék, ha...

 

Egyébként, mentem, ott voltam, jöttem haza.

Úton

Hónapok óta készülök apám sírjához, ma hirtelen felindulásból, -mert szép idő volt- elidultunk. Az öcsémék, akik szeptemberre igérték magukat éppen erre jártak. Amúgy vagy 200 km -re laknak innen. Persze, hogy kerültük egymást. Nem tudtam róla, -mert nem szóltek előre-este néztem meg a telefont. Ha meg látom, akkor is mi vagy 90 km-re innen voltunk. A fenébe---

Őszi világ

 

 

 

Szilágyi Domokos: Őszi táj

reszketnek a szélben a fák

őszi világ őszi világ

szerelmüket vesztik a fák

őszi világ őszi világ

szerelmet vall ma az avar

őszi vihar őszi vihar

a csók úgy is teremt ha fáj

őszi világ szép őszi táj

 

 

Rónay György: Epilógus

Ibolyaszálat leltél az avarban. 

Ne tépd le. 

Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben 

kékje. 

Katicabogár baktat az országúton. 

Ne lépj rá. Nyúlj le érte. 

Tedd vigyázva az árokpart puha 

gyepére. 

Csillag csillog a harmatos füvön. 

Vigyázz, ne taposs rá. 

Fázik szegény. Melengető tenyérrel 

hajolj le hozzá. 

Bárányokra késeket köszörülnek. 

Ne engedd! 

A világ héja-karmában galamb sír. 

Mentsd meg!

Czóbel Minka: Este felé

Sűrűsödnek az árnyak

Már a fejem felett,

Egyenként hullanak

Lassan a levelek.

De szebb a mély alkony,

Mint volt a friss hajnal,

Bódító illattal,

Hangos madár-dallal.

Szebb az alkony, - tisztább

Titokzatos fénye,

Kevesebb a vágya,

Forróbb a reménye.

A kedvenc fotóm, ebben az októberről minden benne van.

Régi kedvenc

Szabó Magda: Szonett

Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák, 

és felrettentik lombjukon a csöndet, 

a síró felhők halkan rád köszönnek, 

fürge csikók zablájukat kioldják.

Piros gyertyáit lobbantja az ünnep, 

a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják, 

minden vízen feszülnek a vitorlák, 

torony körül vad csillagok keringnek.

Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák, 

álmos virágok kelyhüket kitátják, 

az érhetetlen égből gyöngy pereg,

a napraforgók szirmuk fényre tárják, 

az Óra összecsukja csöndbe szárnyát, 

lábadhoz ejti arcát s szendereg.

S aki felhívta rá ismét a figyelmem: http://czenema.blogspot.hu/2017/10/a-het-verse-szabo-magda-szonett.html

Tetszik

forrás

Olvasol egy blogbejegyzést, aztán egy másikat. Egymásra találnak. Lehet, hogy csak nálam? Akkor is, oly jellemző, szellemes.