Oldalak

2017. június 7., szerda

Murphy úr napja

A mai napom egy bitang nap volt. nem akarok panaszkodni, fáradt vagyok, frontok megviselnek, stb. Ezt azért leírom tanulságul.

Angliába kellett fontos iratot kiküldenem. Megkapom a címet: magyar szavakkal pl. személyzeti szállás, valahol 4 óra. Egyesült Királyság Anglia  v UK helyett. Még akkor sem esett le mi is történt? Küldtem sms-t, mi az a 4 óra? Jelzem, nem beszélem a nyelvet. Válasz nem jött, fel kellett adnom a levelet. A postás sem szólt, hogy nem Egyesült Királyság. (Vagy jobb esetben szó nélkül átírta.)

Délutánra jött email válasz, nézem, ott volt az eredeti angol cím. Ahogy görgette az előző levelet. B...s.Mire leesett, a leveleimet automatikusan fordítja a google... A levél elment a felemás címzéssel. Az irat fontos, kérdés ilyen címzéssel megkapják-e?

Egyszerűen, ha fáradt az ember nem szabad lépnie. Viszont mi van akkor, ha határidő bezár? Mi van, ha olyan ideges vagy, hogy zsibbadnak a karjaid? Mi van, ha úgy érzed rád szakad a világ?

Voltak még más dolgok is: egészségügy, bürokrácia, felelőtlenség, lélektelenül végzett munka. Nem a te dolgod, s mert te intézed, te szembesülsz velük. Majd máskor, ha kipihenem magam. Nem győzök feküdni egész nap, hogy hazaértünk. Mindezt tetőzte egy rosz vérkép. Szóval elegem van, elég volt.

Most legalább leírtam. Szóval, érdemes ezekre a fordításokra odafigyelni. Álmomban nem gondoltam volna rá, hiszen évek óta jönnek-mennek a levelezésemen át az idegen címek, ráadásul ez egy magyarul írt levél volt. Ráadásul.

2017. június 6., kedd

Rövid hírek?

Cícó,  lent a fotója, volt olyan nap, hogy ötször jelentkezett nálunk ételért. Nem értettem mi ez?  Miután Cirnyó úrfi macskaajtós, kifigyelte a közlekedését, s éjszaka arra jöttem ki, hogy bent fut el előlem. Mindezt tetőzve szól az uram szombat este: itt vannak   a kiscicák. Másnap rájuk leltem az előkertben. Se menedék, se semmi, csak fű, idehozta az anyjuk őket. 

Mit tehettem, kaptak enni. Vadak, nem lehet őket elérni, mióta megszülettek állandóan hurcolva voltak. Este jött a  hatalmas vihar, én annyira izgultam értük. Tudom, bolond vagyok. A macskahordozót vittem ki menedéknek, eső ellen jól beburkolva, az anyjuk úton volt valahol éppen.

Aztán próbáltam nekik menedéket/befogadóhelyet keresni. Találtam. Viszont, ha valakit érdekelnek jelentkezzenek nálam. Míg meg nem barátkoznak velem, míg nem engednek közeledni befogni sem tudjuk őket. A mellékes körülményekről most nem írnék, mert lenne mit. Emberekről, jókról és rosszakról. Jó, hogy írtam  róluk a múltkor, így Fodorka javaslatára léptem.


Nyílnak lassan a levendulák, a napfényvirágok, a macskamenta, lila-sárga lett a ház előtti rész.

  S megerősödtek, s nyílnak már a kokárdák  a kerítésnél. A jezsámen is virágzik. Van valakinek lilabogyója? Ő most kezd rügyezni, de azt hiszem nincs jó helyen.

A madárfürdő telt házzal üzemel.

 
Fáradt vagyok. Fáradt. Esne, de nem tud, lehűlt a levegő. Holnap kontroll. Akkor minden eredményem tökéletes, ilyenkor bezzeg nem lát a doktornő.

S jöjjön némi könyvajánlás. 
Nyári napokra könnyebb olvasmányok, jó velük kikpcsolódni.


És egy másik, sorozat, izgalmas családtörténet. Néha már sok is volt az izgalomból. A hetedik kötet mostanában jelent meg. Szóval hosszabb időre olvasmányt, szórakozást, izgalmat ad.


A Generál Press Kiadó könyvei közt sok romantikus is megjelenik. Érdemes köztük körülnézni, mindenféle színvonalút találhatunk.

 S nagy kedvencem volt a nemrég olvasott:


Szeretem  a kiadó múltba visszatekintő könyveit. Történelmi, művészeti, stb. témák regényes formában. Az izgalmas cselekmény mellett az adott téma történetéről is többet megtudhatunk, mint e könyvnél a nyomdászatról. Egy emlékezetes:


S egy régi, de amire szívesen gondolok vissza más kiadótól:



2017. június 5., hétfő

Gótikus falfestmények: Szalonna


Szépen helyreállított és szép templom, épületként és belső értékeivel. Olyan felkészült és alapos templombemutatóval, mint itt, nem találkoztam az utunk során. A hölgy pedig nem szakember, csak szívügyének tekinti. Csodálat és köszönet érte. A templom és a gyülekezet lelkész nélkül maradt. Építik, alakítják a lelkészlakot, várják, hogy érkezzen hozzájuk valaki. Megérdemelnék.

 "Igen jelentős emlék az Árpád-kori körtemplom. A XI. században építették, a XIII. században négyszögletes hajóval bővítették. E korból származó falkép is látható benne a későbbi korok népi stílusú emlékei mellett.

A XIII. században készült a szentély belső falán látható, Antiochiai Szent Margit vértanúságát megörökítő falikép. A XV. század elejéről származik a szepességi származású András mester falfestménye, mely a diadalívben - kör alakú mezőkben - a próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban Isten báránya látható. A templomot 1562-ben a törökök feldúlták, felújítása során új zsindelytetőt kapott. 1589 körül már a reformátusok kezén volt, ekkor a freskókat lemeszelték, csak az 1970-es években végzett rekonstrukció során váltak újra láthatóvá a falfestmények.


 A berendezés és a harangláb

A szalonnai templom szépségét fokozzák a későbbi korok művészi igényű munkái: az 1777-ben készült festett, barokk stílusú berendezés, a gazdagon díszített, 1801-ből származó szószék és korona, melyek az észak-magyarországi festőasztalosság legszebb remekei közé tartoznak.

A templom mellett álló, 15 méter magas fa harangláb tornya galériás. 1765-ben készült népies barokk stílusban. Az épületegyüttes és a temető középkori eredetű körítőfalát a XVIII. században újították meg.
(Vendégváró)
A templomról  még  itt olvashatunk




Harangok.




    


 

Templomok illeszkedése.
  







 










(Látom, hogy a fotók elég vegyes minőségüek. Remélem azért az egész nagyszerűségét tudom velük érzékeltetni. )

Közben történtek események, volt hatalmas vihar, s ahogy kálltunk az ajtóba, s végignéztünk a házon, azt látjuk, hogy a ház alól folyik ki a víz!!! Máig nem értjük.  

Ezek a frontok eléggé megviseltek, majd jelentkezem.

2017. június 2., péntek

Úti fotók


Fent: a távolban Regéc vára. Lent: Füzér vára távolból. Ilyen szép épület készült a felújítás során. Félnapos program.



S valahol Regéc község körül kanyarodtunk le Háromhuta Újhuta részére, ahol egy éve nyílt meg a  Barátok Panzió. (Tolcsva felöl is megközelíthetők, egyszerűbb, de kevésbé romantikus úton.) Fogadnak étkezésre is vendégeket. Rég ettem ilyen finom, nagyanyám főztjére emlékezető májgaluska levest. Gyors kiszolgálás, s a többi étel is finom, házias volt. Akkor vigyem már én is a jóhírüket. Bár erre azt hiszem nincs igazán szükségük, mert ami jó és minőségi eladja önmagát.

 A varbói tavon, már az utolsó nap délutánján jártunk, s családi körben. Erőm a fotózásig terjedt, tókerülésre nem vállalkoztam.






S akkor már a mai utamról is írnék. Vérvételre mentem..Megfigyeltem, néha fél óra alatt lemegy száz ember, máskor áll, lassan csordogáló a behívás. A mai nap ilyen volt, meg duplázó, mert  új vért levevőt hívott az, akihez beosztottak. Pedig egyszerű lett volna, csak agyonböködött a vénám. Új vezetése van a kórháznak, nagy változtatásokkal, itt valahogy nem venni észre. Szidta is  a(z új régi) rendszert a szomszédom, ő gyakran fordul meg itt.

S akkor jöjjön egy műsorajánlás, ennek apropóján, vagy inkább mert akartam is ajánlani..

2017. június 1., csütörtök

Üsd agyon!

- mondta szomszédasszonyomnak az elhagyott macska etetője, aki a néni gondozója volt. S jön, hívja Cicót nagy szeretettel. Mint írtam róla Cicónak kölykei vannak, ki tudja hol és hány? A mondat arra való biztatásként hangzott el, ha előkerülnének a szomszédban.

Kiakadtam. Kiakadtam a lelketlenségen, a durvaságon, mert ezek a cicák már nem újszülöttek, vagy 6-7 hetesek. Csak ez lenne a mód sorsuk elrendezésére? Vagy ahogy a nyulakat lecsapják, végezzenek velük is? Azért ez két más helyzet.

Nos, szomszédasszonyom meg is találta a kerti házban a népséget, egy vörös és egy tarka cicuskát. Szépek voltak, gondozottak. Hisztérikusan vitte őket a szomszédba, már a cicák volt gazdájának szomszédjába. Aki, meghallván az anyamacska kereső hangját kiengedte, azaz hozzáengedte a gyilkolásra váró kismacskákat, akiket megőrzésre, átadásra kapott meg. Itt megszakadt nálam a film. Nem tudom mi lett a sorsuk. Az anyjuk jön, enni adok neki. Nem tudom megállni, hogy ne etessem. Már engedi magát simogatni, nyolcasozik. Az ételre jön(né)nek egyéb macskák, négyet számláltam meg. Nos, itt megállunk. Gondolom van gazdájuk.

Azért a mondat időnként bekúszik a tudatomba, s kiráz tőle a hideg. Nem hiszem, hogy csak ez a módja sorsuk elrendezésének. S mivel anyamacska mi lesz az újabb alommal?  Almokkal? Az örökösök figyelme eddig nem terjedt? Gondolom egy örökséggel feladatok is adódnak, ha már került nekik egy ház amit szeretnének átépíteni. Én még nem találkoztam velük, azért kérdeznék tőlük.

Én ettől megőrülnék,

 

nekem ez sok, nagyon sok. Vannak magyar lakberendezők ugyanezt a stílust viszik, csodálom, ám de nem szeretem őket.