Cícó, lent a fotója, volt olyan nap, hogy ötször jelentkezett nálunk ételért. Nem értettem mi ez? Miután Cirnyó úrfi macskaajtós, kifigyelte a közlekedését, s éjszaka arra jöttem ki, hogy bent fut el előlem. Mindezt tetőzve szól az uram szombat este: itt vannak a kiscicák. Másnap rájuk leltem az előkertben. Se menedék, se semmi, csak fű, idehozta az anyjuk őket.
Mit tehettem, kaptak enni. Vadak, nem lehet őket elérni, mióta megszülettek állandóan hurcolva voltak. Este jött a hatalmas vihar, én annyira izgultam értük. Tudom, bolond vagyok. A macskahordozót vittem ki menedéknek, eső ellen jól beburkolva, az anyjuk úton volt valahol éppen.
Aztán próbáltam nekik menedéket/befogadóhelyet keresni. Találtam. Viszont, ha valakit érdekelnek jelentkezzenek nálam. Míg meg nem barátkoznak velem, míg nem engednek közeledni befogni sem tudjuk őket. A mellékes körülményekről most nem írnék, mert lenne mit. Emberekről, jókról és rosszakról. Jó, hogy írtam róluk a múltkor, így Fodorka javaslatára léptem.
Nyílnak lassan a levendulák, a napfényvirágok, a macskamenta, lila-sárga lett a ház előtti rész.
A madárfürdő telt házzal üzemel.
S jöjjön némi könyvajánlás.
Nyári napokra könnyebb olvasmányok, jó velük kikpcsolódni.
És egy másik, sorozat, izgalmas családtörténet. Néha már sok is volt az izgalomból. A hetedik kötet mostanában jelent meg. Szóval hosszabb időre olvasmányt, szórakozást, izgalmat ad.
A Generál Press Kiadó könyvei közt sok romantikus is megjelenik. Érdemes köztük körülnézni, mindenféle színvonalút találhatunk.
S nagy kedvencem volt a nemrég olvasott:
Szeretem a kiadó múltba visszatekintő könyveit. Történelmi, művészeti, stb. témák regényes formában. Az izgalmas cselekmény mellett az adott téma történetéről is többet megtudhatunk, mint e könyvnél a nyomdászatról. Egy emlékezetes:
S egy régi, de amire szívesen gondolok vissza más kiadótól:
