Hullámok

 

 

E komor, sötét vasárnap délután mennyi szépséget talált az ember, ha jól körülnézett. Szerettem a hullámok játékát, amerre haladtunk mindig más volt. Sokat járunk ide, sokszor fotóztam, s mindig tudok újat találni itt.

Aztán ma is jöttek a hullámok, az én hullámaim. Nem felfelé repültek, hanem lefelé csapódtak. Szegény kutya meg csak várta, hogy vagy séta vagy játék legyen a nap vége. Szerencsére a "kis" szomszéddal jól elszórakoznak a kerítésen át.

 

 Én meg a madaraimmal, hallgatom és lesem őket, figyelem melyik lehet? Kukkolom az odút, hátha akadt lakója. Eddig még nem, pedig a múltkor mozgolódást láttam ott a bejárat körül.

Harkályvendég most is visszajár, már nem kosztosként, hanem rendet csinálni az ágakon. A cinkék szép lassan leszoktak az etetőről, pedig sokáig visszajöttek. A kis ökörszemmel együtt sem reppentek fel, ha a fa felé közelítettem. Megszoktak a hosszú tél alatt. Én pedig megszerettem őket. Viszont a verebek a trombitafolyondár megfigyelőközponton máig gyülekeznek, potyázni a kutya vacsoráján. E gyülekezés a szomszédaim nagy bosszúsága, a tujákon mutatós nyomokat hagynak maguk után. Várom a falu gólyáinak és a rozsfarkú madárkáimk visszatértét. Ma olyan melegen sütött a nap, hogy az ajtó mellé kitett cipőm meleg volt!!! amikor beleléptem. Ilyen is régen volt.

Mára, női módon

 forrás

Tudtam, hogy a reformkori női divat hazánkban szeretettel használta a nemzeti színeket. E fotókat találtam, s hadd ünnepeljem e napot kicsit másként, kicsit nőként, de akkor is magyarként. A blog érdekes, érdemes körülnézni más bejegyzésekben is. 

Az a 2. ruha, az valami gyönyörűséges, elfogadnám. Még így évtizedek távlatából is, megfakulva is, még így is.

Törések

A tél, vagyis inkább fagy nagy pusztítást végzett a tavunknál. Amúgy is tereprendezés folyik, nos a tél ehhez hozzátette a magáét. Érzésem szerint ezeket a fotókat talán utoljára készítettem el. Volt ahol már az ember is közbeavatkozott (ezeket nem fotóztam, a kedves tóra hajló fáimat kivágták, megcsonkították), volt ahol csak a tél.  Az utolsó két fotó ezt mutatja a maga törött szépségében. Az első fotók helyszínén mintha a világ végén jártunk volna. Kár érte, megvolt a maga hangulata ennek a mocsaras, ingoványos, elöregedett résznek. Eztán majd lesz egy szép, rendezett tó és környezet, csak a maga hangulata, bája veszett el valahol.

Komment kyOrsinak

(Csak így tudtam megoldani.)

Délután

magunkra húzva az összes téli ruhánkat elindultunk kedvenc tavunkhoz. Nap nem sütött, ill. amikor körbejártuk már, akkor bújt elő a felhők mögül. Ennyit erről. Zsebi póráz nélkül az első pillanattól fogva, imádta.

Érdekes megfigyelni mikor -értsd melyik évben- milyen virág van elsőbbségben, többségben. Máskor kankalin telepek voltak mindenütt, most nem, persze nyíltak, de csak elszórtan, kevéssé mint pl. tavaly.

Ibolya is alig volt, lehet, hogy most kezd majd nyílni?

Viszont a bimbók a szellőrózsák tobzódását vetítették előre. Szinte szőnyegszerűen mindenütt. Ebből, ennyit még sosem láttunk.

S akkor felkerestük a hóvirágos szőlőhegyi utunkat.

Kacsák csak ketten voltak.

 E komor képek visszaadják milyen is volt ma az időjárás?!Szerencsére a hóvirágoknál már kisütött a nap. Végül is a hideg ellenére egy szép délután sikeredett.

Akinek

nincs televíziója, annak minden műsor új. Legfőképpen szívhez szóló.

Napok óta nem jelentkeztem, mert... Úgy fogalmaztam meg magamban, hogy a madár szárnyalni szeretne, egyszer felrepül, aztán ismét próbálkozik, de már nem engedik a szárnyai. Így jártam. Munka, időjárás, ketten együtt összefogtak ellenem.

Azért legyen itt egy kedves fotó a mai napra, a netről. Legyen szép hétvégétek!

Kezd beindulni a kert

Találtam a mahónia alatt ibolyákat, a krókusz fotója csak ilyenre sikeredett, 

de reggel még bimbóban volt. A téli jázmin egyre ontja a virágait, imádom. Körbeültettem vele a kertet, normális körülmények közt már korábban hadd hozza a tavasz ígéretét.

A hunyoroknak úgy érzem megtaláltam  a megfelelő helyet, ők jól érzik magukat. Hamarosan a primulákat is költöztetem a társaságukba, s látom bújnak elő a régiek is, féltem, hogy kifagytak, úgy látszik mégsem.

 

S természetesen itt vannak a veszteségek: a téli bangita félig elfagyva, a rozmaring cserjéjét elsöpörte, mögötte a zsálya sorsa kérdéses. Az orbáncfű eldönti még megmarad-e?

S próbáltam a kertben tenni ezt-azt, de erőm némi metszésig engedett. Holnap hidegfront? Tornáztam reggel? Vagy mindkettő?

S megérkezett a madárbarát csomag is. Hátra, a körtéfára akasztottuk az odút, a cinkegolyók zacskóiba tettem kutyaszőrt, legyen bélés is, ha akadna lakó... Ha. Ősszel jobb  lett volna már kirakni. A kosztosaim délelőtt ötösével keringtek az etető körül, pedig nem szeretnék már etetni. Még a szürkebegyet sem zavarta a jelenlétem. Szóval kosztos van, volt, vajon akad-e köztük lakó is?