Falusi hangverseny

A helyszínen: jobb oldali szomszéd: Füli, bal oldali szomszéd: a pinduri Lájbi, s középen lakik Zsebi.

Tehát: Lájbi kimegy a kertbe, természetesen a tuják alá, ezért is meg leginkább ott a szomszéd a kertben (Zsebi).

Füli a harmadik szomszédból néz, lát, fülel. És jelez.

Zsebi gazdái a nagy tutulás miatt rohannak ki, mi történt?

 Füli tutul, a harmadik szomszédból látja Lájbit. Erre Zsebi is kiáll a kapuba és visít, ill a maga módján ugat. Már nehogy lemaradjon. Ezt tetézendő kijön Zsebi gazdasszonya, akit meglátva Lajbi rohan a kerítéshez, hangot ad, farka úgy jár, mint a motolla. (S közben kicsit be is pisil az örömtől, de ez csak a konyhában volt látható, még tegnap.) Természetesen kap simogatást, a kerítésen keresztül, hálából lerágja a szomszédasszony kezét. Erre Zsebi begurul, mint a fúria rohan oda, s nekiront a kerítésnél Lájbinak. S természetesen hangot is ad.

S hogy teljes legyen a csoda a harmadik szomszédban Füli is rázendít. Ismét.

"nemcsak az év, hanem az évtized egyik legjobb filmje,

  romantikus vonalon pedig nemcsak az egyik, hanem a legjobb. Feltölt energiával, elvarázsol, bevisz a rózsaszín felhők közé, majd visszahoz onnan és elgondolkodtat. Az egyetlen veszélye, hogy nem éred be annyival, hogy egyszer lásd. Amint véget ért, legszívesebben megint beállnál a sorba a mozipénztárnál, hogy újra megnézhesd."

forrás 

 

A film

Jó volt. Tetszett, jól esett ebben a hideg világban (is).

Egy blogbejegyzés juttatta eszembe,

 

 

 amik a templomok fényében elmaradtak. Nógrádban csodáltam a vasból készült temetői kereszteket, Szatmár-Beregben a tetők, padlások szellőző ablakait.

 

 

 

Ráadások:

 

 
S akkor már a kedvenc házam Nagyarból. A szívem szakadt meg az állapota láttán, s lehet, hogy le is bontják/bontották már(lófuttató lett a kertje).

 

 A lónyai kedvenc.

Hány példát látunk régi házak megmentésére?!

 

 Tarpán fotóztam.

Amikor a macskád

feltűnően nyugszik, az ugyanazt jelenti, amikor "a gyerek jól elvan a konyhában" (értsd a hűtőből összetörte az összes tojást). A macska ezen esetben éjszaka megtalálta a konyhapulton az ott felejtett állateledelt: főtt csirkeszárnyat. A gazda egy kóbor nyúzott nylon zacskóra figyelt fel a földön. Utána kezdett körülnézni. Talált csontocskákat, maszatot a földön. S, hogy túl mohónak ne gondolják -a macskát, azt a szerencsétlent- egyetlen árva szárnyvég is a zacskóban maradt...

Nem semmi mintázata van a macskának!

 

forrás

Jelentem,

szomorúan, elpusztult a lepkénk. Nézem milyen sötét van a földön (parkettán), ő volt. Sokáig kihúzta.

Anno, volt kollégánktól Emőke csokit kapott Nőnapra a főnökasszony. Aki nyelt egyet, s megkérdezte tőle, honnan tudja, hogy imádja az Emőkét? (Ő csábította el a volt férjet.) Így jártam én is. A Google kidob értesítéseket érdekes napokról, fotókról: Éld újra ezt napot!. Amit kaptam, azon a napon volt a fiam őssejt beültetése 20214-ben. Nem tudom, hogy újra akarom-e élni?

Holnap neurológia, vérképet kell vinnem. Nézem a beutalót, epekőre kérték a vérvételt. A két vérkép

összetétele köszönő viszonyban nincs.  Helyettesítés volt, a másik asszisztens ritkán használja ezt a programot. Itt csak én jártam rosszul. Nem lesz vérképem. (Azt már zárójelben jegyzem meg, hogy mióta gépesítés van, nehezebb a helyettesítés, általában.)


Átvittem a szomszédba a hozzánk bedobott újságot, sosem hagyom a kaput nyitva, most úgy maradt.
Jövök haza, Zsebi sehol. Igen ám, de a pindurka kutya is jött velem, miután a kezem szétrágta. Be a tuják alá (náluk), hatalmas ugatás, Zsebi, a féltékeny elkapta. Nem tudom ki volt jobban megijedve. Ő hamar kihasználta a nyitva hagyott kaput, s a féltékenysége átűzte (a tuják alá). A pici is mindig a tujáik alatt van, persze ő meg a kutyához húzódik, a kerítés mellé, ha kiengedik. Most sikerült találkozniuk, kerítés nélkül, a tuják alatt.

Tegnap

 

 Tegnap még köztünk volt a lepke.

Tegnap megmakacsolta magát a fényképezőgépem, nem engedi a fotókat áttölteni. Bemegyek a városba, hátha a fényképész tud tanácsot adni. Vagy nem, s küldhetjük szervizbe. (Úgyis leejtettem, s nehezen fotózok vele, a zoom állandóan ugrál. Akkor ezt elintézte magának. Az előző gépemet apám ejtette el. Most azt használom.)

Tegnap kicipeltem a családot az erdőbe. Az odáig vezetőút pokol volt, jéggé fagyva, lefagyva, szórást, eltolást itt nem ismerik. Gyalog közlekedni életveszélyes.

Viszont az erdő maga volt a nyugalom, a csend, a ragyogás. Az ágak közt áttetsző napfénnyel, ami meg-megcsillant az ágakon. Némely fa előtt a lehullott levelek borították el a havat. Elmúlt évszakra emlékeztetve. Ahogy a nap melegített időnként megindult az ágakról az olvadó hó. A fák sűrűjében kopasz és havas lombozat váltogatta egymást, gondolom ahogy nap rendezte a soraikat. (S csak egy családdal találkoztunk, szánkózásból tértek haza.) 

Az úton, valahol bent az erdőben kidobva, kiöntve belsőség. Gyomor, belek. Milyen állaté és miért éppen az út közepére tették oda? Ki érti ezt?

A fák mögött sütött a nap, meg-megcsillant a fénye a leveleken, úgy sajnálom, hogy a fotók nem adják vissza.  Aztán beértünk a faluba, ahol szintén kriminális volt a közlekedés, helyenként. Ahol nincs járda, csak út, de azon járnak a népek járda helyett olyan lefagyások voltak, hogy azokon járni veszélyes volt. Felmentünk a hóba. Jó volt sétálni, s nem a sétától fáradtunk el.


S akkor jöjjön egy kis vidámság, még egy nyári erdőből.

A film