Egy filmet ajánlok

Köszönöm Fodorka, hogy szóltál!

Gondolom sokunk olvassa szívesen ezeket a sorokat

 Két kérdést kiemeltem, a többi és az egész riport itt olvasható:
http://wmn.hu/2016/02/10/mindorokke-allamferfi-goncz-arpad-szuletesnapjara/

WMN: Mi volt a legnagyobb tanulsága ennek a munkának?
D. J.: Igen fontos tanulság: ha valaki egy ország vezetője lesz, ettől függetlenül még normális és jó érzésű ember maradhat…
http://wmn.hu/2016/02/10/mindorokke-allamferfi-goncz-arpad-szuletesnapjara/

Mindennek a kulcsa a szeretet
Göncz Árpád kalandos élete során azt tapasztalta, hogy az embereket „bele lehet kompromittálni” a jóba. A börtöntől a szerelőműhelyig, az irodalmi élettől a politikáig. Ő elhitte az emberekről, hogy jók. És ezt sugározta feléjük. Így aki szembesült ezzel az érzéssel, igyekezett úgy cselekedni, hogy megfeleljen ennek a bizalomnak.

Kell még ennél több?

Nálunk

e pillanatban villámlik, mennydörög ÉS szakad a hó. Mondjam még?

Helyettem írták

Hervay Gizella: Ének három hangra

I.
Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.

Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.

Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.

II.
A kő a napról álmodik,
a Nap a kőről álmodik.

A víz a földről álmodik,
a föld a vízről álmodik.

Az ember a mindenségről álmodik,
a mindenség az emberről álmodik.

A virág a vízbe vándorol,
a Hold a halálba vándorol.
A lélek a lélekhez vándorol.

Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
emberré válna az ember.

III.
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.

Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.

Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.

Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.
forrás 

 

Kiegészítés a tegnapi házas bejegyzésekhez és blogajánló

Dr. Nagy György: Búcsú kis házunktól

Elköltözünk ez öreg házból,

Szűkebbre kerül már a sor,

S e házzal, gyermekségem álma,

Te is világgá bujdosol.

Szomorúfűzed nem tanítgat

Több bús nótára engemet,

Dal nélkül olya lesz a lelkem,

Mint fűz, ha az ősz közeleg

S levelet, lombot eltemet.

Gyönyörű álmokat álmodtam

Ez ócska, vén fedél alatt,

Mikor még nem sebezte kedvem

A gond, a betevő falat,

S ha később a világot járva,

Egy percre hazaengedett,

Felolvadott a szívem jaja,

Ha rája sugarat vetett

Az édes otthoni meleg.

Úgy érezem, e költözéskor

Én itt felejtek valamit,

A gyermekévek boldogságát,

A gyermekévek dalait.

S mikor utolszor visszanézek,

Koporsót látok ház helyett,

Kezembe hajtva forró főmet,

„Isten hozzád”-ot tördelek,

S a sirató könny megered.

Forrás: Nők világa 7. kötet 1908.

 

A forrás  és  az Irodalom és művészetek birodalma blog ajánlása

"Míg látod, nézed, sugározni érzed férfitenyerek érdes melegét...

 

 

S e küszöbről eszembe jutott egy Pityerszeren látható ház küszöbe...

... A századéves, mozdulatlan élet

néma vádjával intőn szól feléd."

Móra Magda

 

 A pad!

..."és ránk borul a ház, a ránk szabott"

"s hófehér meszelt falon a való
mezítlen vált ruhát.
Csak nézi-nézi s még árnyékáról
sem ismeri föl magát. "

Takáts Gyula verseiből idéztem

Fent és lent