Oldalak

2016. január 21., csütörtök

Mindig tanul az ember

 Most éppen  Múltmentőtől.   


Kerékvető: kőből, öntött v. kovácsolt vasból, fából készült egészen egyszerü dúc-forma vagy ornamentált konzol-alaku eszköz annak az elhárítására, hogy bejáró kapukon a kocsi kerekei a kapufélfának neki ne menjenek, vagy valamely lejtős oldalon vezető úton a kocsi le ne csússzék. Magasabb töltések szélein a K.-ket sorjában 5-10 m. távolságban szokták elhelyezni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kőszegen én is felfigyeltem ezekre a kövekre, csak éppen a kilincsektől és az esőcsatornától ájultam el. Akkor lássuk miket is fotóztam:
 



 









 A kapuk sem utolsók. Izgalmas lehet ilyen szép helyen, régi épületek közt élni. Mennyi kincsre leltem akkor röpke két óra alatt... S van még néhány ilyen városunk.

"- Különben sem számít,

 hogy őrült vagyok-e, mert boldog vagyok. És inkább vagyok boldog őrült, mint normális szerencsétlen.
- És miért nem próbálsz meg normális boldog lenni?
- Az már telhetetlenség volna."Gregory Hughes



Ki a hunyó?






Az ősszel vett madáritató, már darabokban van, jelentem. Hibáztam, hogy kint hagytam a fagyban? Viszont  a kutya által földre lökött, értsd eltört, többször eltört széttörve fekszik a földön, s naponta töltöm bele a vizet, s mégsem fagyott szét. Ez a legkedvesebb kutyaivóhely.... Akkor ki a hibás?

2016. január 18., hétfő

"Találkozások"



Már írtam róla. Az alkotó és egy ritka mondat a bemutatkozó szövegéből:
"Megérkeztem, a helyemen vagyok!
Teltek-múltak az évek, anyagok, technikák, eszközök jöttek, maradtak vagy mentek. Ami állandó volt: az erős vonzódásom a színekhez és a légies, finom anyagokhoz.
Sejtettem – ösztönösen tudtam -, hogy dolgom ott lesz majd igazán, ahol a kettő találkozik."

S ahol ajándékok találkoznak: könyvjelzők, monogramok, s  a szeretet, ami útjára indította a tárgyakat. (A jegyzetfüzet régi, de a monogram miatt idetettem, oly szép.) Szeretettel készültek vagy választották ki, küldték őket, s nagy örömmel, szeretettel fogadták mindegyiket.


 S jöjjenek a dobozok Fodorkához csatlakozva:

   Kávétartó, egy német bolhapiacról, valahonnan Kavics közeléből.




 Itt forgattam az oldalakat, két doboz Klim festményeivel még van a lakásomon. Szeretem ezeket, lecsaptam rájuk a bolhapiacon, ahol otthagyták őket. Tea- és kávétárolók nálunk.



 Ez már másolat, ékszertartónak használom. 

Ez is másolat, semmit nem vesz el a hangulatából. Nálunk süteménytartó. S ekkor eszembe jutottak további sütemény- illetve keksztartók:


 S az utolsó egy bonbonos lenne, ha majd sikerül fotóznom. Ma varródoboz, évtizedek óta, viharvert is, de a miénk.

2016. január 17., vasárnap

Mondtam én, hogy nem hiába beszélek



Kalandos út után megérkezett a karácsonyi ajándékom, volt, kedves volt kolléganőm küldte. Ő volt az, aki összetört szívével fogta magát, feladott munkahelyet, volt kapcsolatot, s vonatra ült. S nyert! Új munkahelyet, új életet, s úgy néz ki társat egy életre. Így kell ezt csinálni! lépni kell, merni kell lépni, kockáztatni. Ha nem lépünk még csak esélyt sem adunk magunknak egy újabb lehetőségre.
Az ajándékot nagyon köszönöm!

Jöjjön egy könyvajánló:

 A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Egy beszélgetés az egyik szerzővel. Egy ajánló.

2016. január 16., szombat

"A szégyenlős

téli idő  csak a bokáját mutatta meg szemérmesen,  mielőtt ismét sötétségbe merült volna." Catherynne M. Valente