A nap, a meleg

kinyitotta a tulipánokat. Szinte egy nap alatt borultak virágba. Ahogy az amfora mellett a japán kamélia. A kertész beszélt rá, félek tőle. Már mindegy, köztünk van. Az amfora mögött, a tavaly ültetett orgona szétágazott, új hajtásai jöttek, jól érzi magát. Nem így a rézsűre telepített társa, pedig azt nagyon nagy bokornak képzeltem oda. Kap egy évet, meglátjuk.

Zsebi kert bokrait nem mutogatom. Ismét nincs fűnyírónk, belevesznek a fűbe, nem bírok mindent levágni metszőollóval.Viszont a barackfától, azt hiszem búcsúznunk kell....

Nyár

a buszváróban
a buszon
az utcán
a kertben
a fa alatt

a házban hideg van. Hiába tömés épület, tartja hőt. Mindent kitártam, hogy dőljön be a meleg, pár nap, s  itt is kellemes lesz a klíma. Igaz, közben lehűlés lesz...

Maradtam táppénzen, pénteken dokihoz, már a tüdőrtg. eredményével. Mondta: elhúzódó.  Ezt az ember érzi, csak kellemetlen. Nekem, a munkahelynek. S november óta a 3. elhúzódó. Így már enyhén szólva is kicsit sok.

Délután imádtam  a diófa alá kiülni. Inkább kimenekültem  a benti hideg, hűs elől. Nézem a földet, repedezik a szárazságtól. Egy-két növényt, főleg az új ültetésűeket locsolom. A szemtelen vakond éppen az új bokromat túrta ki, jó, hogy észrevettem.

Vettem egy SzépLAK-ot. Néha megveszem, főleg utazáskor. Ez nekem most nagyon bejött, sok ötletet kaptam belőle. Marad a fekete-fehér szekrénysor, igazából vajszínű-sötétbarna, bepróbálom majd a helyét, átfestem, aztán ami kimarad azt fogom árulni, odaadni. Jöttek ötletek  a tűzhely fölötti tér megoldására. A házban. A konyhapult cementlap borítású, de nem maradt elég a falra. S régi gyártmány is. Találtam a Moza Stúdiót, remélem ott szóba állnak velünk, vagy akár raktáron is tudunk válogatni annyit, amennyi nekünk kellene, kb. fél négyzetméternyit. Bízom bennük. Másik, híres, s általam nagyon becsült cég nem méltatott válaszra minket. S voltak még más ötletek is. Laminált padlóburkolat falra: Parador. Ha a mozaik nem jön össze, esetleg üveglap, ez utolsó lenne, kétségbeesésben.

A "Személyre szabott szabálytalanság" lakása egyedi, s sötété színei ellenére nagyon bensőségesre sikerült. Legalábbis engem nagyon megfogott. Böjtös Kinga szokásos nem szabályos, trendi, de melegséget hordozó lakásbemutatói.  S a "Bátran  a színekkel", ami gondolkodásra késztetett. S még sok más érdekesség is volt. Imádtam.

S pár fotó a virágokról, növényekről, Zsebi kertről. A bokrok most kezdenek beindulni, s van virág,  amit keresek a fű közt. Kicsit elrontottam a virágos részt Zsebinél. Mindig tanul az ember. S apám padja körül is kezd alakulni a hangulat, később fotóztam azt. Ill.  majd alakul, de már útra kelt, elindult.

 

Őrület

Amikor a lakást kerestük a keresést teljesen ahhoz igazítottam, ha apámhoz utazom, az utazás átszállásmentes (helyijárat) legyen. Volt még más szempont is, de ez fontos volt, csomagokkal  utazni, gyalogolni, nem szeretek, főleg, ha nehezek. Egyszer csak tudatosult: hiszen apám féléve halott.

Máig meg-megsimogatom  a fotóját, elmondom neki, hogy mennyire szerettem, s milyen büszke vagyok rá, hogy ő volt az én apám. Közben, ha az ember kikapcsol, élőnek veszi. Ilyen az ember.

S jöjjön egy film, biztos sokan láttátok, szerintem nem lehet eleget megnézni, izgulni rajta a két nagyágyúval a főszerepben. Imádtam.

Megyek vissza az orvoshoz. Jobban vagyok, kétségtelen, de ez még nem gyógyulás, csak javulás. Ideje lenne már gyógyultnak lenni.

Ismét beragadtam

a táppénzbe. Nagyon örülnék, ha végre tartós jó idő lenne. Szabadban, napsütéssel, jó levegővel. Ebből sok megvan, megvolt, de, ha mozdulni alig tudok, akkor mit ér az egész?

A használt bútor sorsa? Vajon mi lehet? Van egy szekrénysorom, nem tudjuk magunkkal vinni, hely hiányában. Mutattam ismerős(!) bútorkereskedőnek, 20 ezer forintot, ha adnának érte. Meséli már 80.000-ért milyen szekrénysorai vannak! Aki szegény annak annyija van, akinek pénze van, nem ilyent vesz. Kör bezárult.

Aztán jön  a dilemma: a komódokat viszont 40-45 ezer forintért eladhatná. Igen ám, de a hálóba ezeket akartuk betenni. Legyen a lakás egységesen barna bútorral berendezve.

Sarokgarnitúra, nagyobb méretű, elhasznált, macskakárpitozott. Megnézetem kárpitossal, szerette és sajnálja az ember. 120 ezertől indulna a kárpitozása, mert szinte újra fel kellene építeni, s az anyag minőségén is múlik. Lomtalanításra várunk, megválunk tőle. Kiszolgált minket, jó két évtizeden át. Vajon az új, -majd, ha módunk lesz újat venni- mennyi ideig bírja majd ki?

Erre jó egy költözés, vannak az embernek nemszeretem dogai, megválhat tőlük. Pótolni tudja? Mikor? Ez már egy újabb fejezet lesz. Lakások, más méretek, más adottságok, amikhez alkalmazkodni kell. Viszont van, amit az ember el nem hagyna. Az imádott konyhaasztalom. Egy évig nézegettem az akkor még DOMUS kirakatában. Mire meglett az ára, előttem vitték el. Murphy úr mindig dolgozik. Viszont volt még belőle egy nagyon halvány szürke. Ő lett a miénk. Azóta is imádjuk. Egyedi, szép, praktikus, összecsukható egy dobozzá, székestől, mindenestől. Nem volt az embernek tucat lakótelei érzése miatta a konyhában.

S variálok. Marad a régi, beépített szekrénysor, könyvespolccal. Ez barna, a szoba nyugati, kissé sötét.  Előttem van egy nagyon finom világoskék színű fal, ehhez egy erőteljes búzavirágkék sarokgarnitúra, s egy szép, színes  kilim (típusú) szőnyeg hozzá. Ütős lenne! Mindenki jajgat, a kék hideg szín. Szerintem csak jó árnyalatot kellene kikeverni.

Aztán van még min variálni, tépelődni, tervezgetni. Amit ide leírtam nagyjából a jéghegy csúcsa.

Tőlem teljesen szokatlan: Kémfilm

Költészet Napja

Lesznai Anna: Dolgok öröme

Megállok az éjben, hazatérő holdnak vizében
Itt van a fák lúdbőrző ága, festett csillagok nyílnak
Burjánzó gazocska szálán fontoslik minden pihécske
És magánvaló fészkek kelnek örök jogon.
Nem kérdem gyökered mértjét karcsú karú juhar
Útatok hováját nem kérdem súlytalan csillagzatok
Föld, kebles halmaidat illetem öblös tenyérrel
Televény, elér tehozzád, megpihen rajtad kezem.
Tér nincs köztetek s köztem: világ gyümölcsei dolgok
Tér nincs viszony nincs, csak boldog egymáshoz érés
Biztosan állunk helyünkön: játék iskatulának
Kirakott házai, fái, barmai, zöld fatalppal.
Egymás mellett a sorsunk, önnön talpunk a rend.
Ősökből célba feszített emberi élet,
Sziszegő abroncsod íme szívemről lepattant.
Szivárvány íve a kéjnek, izzó arany érce a vágynak
Behorpant a testek édes terhe alatt
Imák és csókok fátyla megtért ajakamról levásott
Gyermekkor úgy-e ez ismét: - dolgok szűz öröme.
Köröttem oktalan béke - nem nyúl semmi belém
Hogy kitépve engem magamból sodorna mások felé.
Oh! formák biztos világa, kemény héjú kerek
Magamba épült templom, benned, megállok
Körülöttem a dolgok: tartályai külön örömeknek
S mindenikünk kebelében mégis egy szív dobog.

 

Lesznai Anna: Egyszerű dal

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.
Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.
Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.
Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.
Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.
Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.
Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.
Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.
Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.

Mezei András: De megismered

Örülj, ha van valakid, aki
melletted áll, ha van, aki véd.
Aki aggódik, még ha gyöngébb és
elesettebb is, mint Te, de gyöngéd.

Ki a nagyságrendeken túl
és az alatt, sérthetetlenül él,
veled tart, nem marad le, de
meg nem haladva lép veled.

Nem kép, nem tapintás, illat,
nem csúnya, nem szép,
nem alak, de érzet. Ki ne mondd!
Mi néma ajakkal megerősít:

a lélek, mi lábadba botol,
estedben felemel, nem izomzat, nem
erről a világról való erő, nem anyag,
nem térfogat, de jövevény, mint fény,

a vaksetét foglya; ki szabadul.
Eljön. Meglátogat. Átlényegít. A tárgyak
felől nem tér ki. Szeret, de nem lélegzi
a szeretetet, mert az Ő maga.

Létező, mit a Mindenható erő nem teremt,
nem új, nem ősi, de benned lakó. Támaszték.
Nem szerkezet. Nem hull szét. Tégedet
benne az időtlenség szeret

Tavasz és hócipő

 Orgona rügyben

A fotók a tavasz, a hócipő? Ismét betegállományban vagyok, gyógyszerrel, gyógyszerekkel. Nem úsztam meg. Szóval, érthető a hócipő?