Vele élek együtt 29 éve

 Hol barátságban, hol küzdelemben, hol győzelemben, hol veszteségben. Köszönöm, megvagyunk.

http://rtl.hu/rtlklub/808/napi-doktor-egy-rettegett-kor-elojelei

A botcsinálta kertész kalandjai a levendulával, s minden más, ami ehhez tartozhat

Valamikor egy bioboltban árultak hatalmas levendulacsokrokat, ekkor csodálkoztam rá először. Aztán egy ismerős Tihanyban járt levendulaszüret idején, s mutogatta a fotókat. Így kerültünk mi egymással ismeretségbe: én és a levendula.

Az első kerti évünket megfigyeléssel töltöttük, mi van a kertben? Az utólag derült ki, hogy banga Benő, az első fűnyíró emberünk, jó nagy takarítást végzett növényfronton. (Mellékhang: gyűlölöm, betegesen gyűlölöm a részeg embereket, volt benne részem, okom tehát van. Hát Benőke ideért hozzánk olyan tajt részegen, hogy bukfencezett az udvaron. Lebénultam, de útja innen már kifelé vezetett. Azért még nyírta a kertet kérés nélkül, önmagának. Aztán, hogy szorgalma jutalmazatlan maradt, leállt vele.) A takarítást a következő fűnyírónk fejezte be, s ami maradt utánuk az utolsó előtti növényt átültetve a csigák rágták le, csutkáig. Egyetlen növényből maradt meg  a kertben egyetlen szál: a hálás lenvirág. Ami késő őszig virágzott tavaly májustól.

Szóval jött szerelem a levendulával, s olvasgatva, tervezgetve szabadgyökerűt Tihanyból rendeltem. Be is ültettük  a gyepbe, a rézsűbe, telekhatárba, szépen ahogy a nagykönyv írta félméteres távolságba egymástól.

A talaj agyagos. Néha öntöztem, mert komolyan vettem, hogy szárazságtűrő. Hát nem eleget. Meleg nyár volt. Vagy ki tudja?

 Láttam én már gyepben csodálatosan dús levendulákat, ez nem a miénk lett! Aztán  a következő években került mellé itthoni (már piaci) palánta, került hozzánk barkácsáruházi. Lényegét tekintve nem számított honnan jöttek, vagy megmaradtak vagy nem. Származási hely nálunk mit sem jelentett!

 kert szélén és az ágyásban a ház mellett(2013.)

Bemérgedve tavaly fogtam, s kiástam néhány tövet, s a ház hosszán végighúzódó virágágyásba átültettem őket.
 

.)

 Itt a talaj kövecses, földes (ráhordott), s építésből visszamaradottan homokos is. Nos, a levenduláim magukra találtak! Ilyen virágözönnel, dús levélzettel még egy évben sem örvendeztettek meg. Teltek is a levendulazsákjaim.

Kérdés az, hogy a sok esőzés ebben milyen szerepet játszott? A kerti levendulák tavaly sem nőttek, voltak, virágoztak, önmagukhoz mérten dúsabban,

 de a ház mellettiekkel a versenyt nem vehették fel.

Akkor a tétel, hogy mindegy neki melyik talajba tesszük mégsem állja meg a helyét.

Kérdés lehet a napfény: a ház mellett felváltva süti a nap, de délelőtt a kelet felől, délután-estefelé a dél, majd nyugat felől. Ez  a kertre is igaz! A nap gyakorlatilag körbejárja.

Próbáltam trágyázni, mert ültetéskor ez szégyen ide, oda, de elmaradt. Úgy vettem észre mit sem jelent nekik.

S még egy gondom volt: az angol levendula.  Ha jól tudom a franciákat árulják általában. Erről azt írják kényes. Cserépben neveltem a két tövet, hogy télen bevihessem, meg ne fagyjanak. Ezeket öntözni kell, mindennap!

 

Semmire nem mentek, míg ismét bemérgedve tavaly ősszel beástam őket, a kertben, ágyásba a gyógynövények mellé. Későn!! Szeptember volt. Nem is értem mit vártam, vagy csak elegem lett a semmire nem menésből. S ím csoda történt, megtáltosodtak, magukra találtak

Ki már nem ástam télre, fenyőgallyakkal körülvettem, de szétfújta a szél. (Őszinte legyek, fogalmam nem volt ezt hogy kellett volna csinálnom?) A fagyok megcsipkedték a hajtásait. Most már csak bizakodhatok, hátha magukra találnak. (Megjegyzem a cserépben éppen ilyenek lettek volna...)

Ez már utólag jutott eszembe, hogy meg kellett volna őket metszenem télre? A többit virágzás után ill. ősszel szoktam visszavágni.

Ennyi. Hozzátartozik  a történethez, hogy kertészkedni 2012. óta kertészkedem: könyvből, internetről, s el-elnézve a szomszéd lépéseit. S sokat tanulva a saját hülyeségeimen.

Azért a tavalyi kb. 5 zsákocska levendula már nagy eredmény volt számomra, s nem adom fel! Szeretem.

Amikor a kutya sétáltatja a gazdát

Mert a gazdának

edzenie kell a lábát
kell a kimozdulás
a mozgás a levegőzés

a kutyának kell

a közös együttlét
a séta
a mozgás

Megyünk. Elől a kutya, a póráz végén 45 fokos szögbe behajolva a gazda. A kutya húz. Megállíthatnám, visszafoghatnám, mi értelme volna? Így kényszerít a gyors mozgásra, edz, s titkos célom a fogyókúrás mozgás is teljesül. Mindenki jól jár.


Ugye, milyen egyszerű?!

S még az utca kutyái is jól járnak, műsor van, délután egy óra körül. Őrjönghetnek, ugathatnak, foroghatnak a tengelyük körül, kiszabadulhatnak a kerítés alól, kinek-kinek tetszése és vérmérséklete szerint.

Sárgán

Lázár Ervin: A Kék meg a Sárga

Egyszer két festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.

– Nem menne kicsit távolabb? – mondta ingerülten a Kék.

– Menjen maga – válaszolta a Sárga –, s különben is, talán köszönne!

Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta – csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.

– Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! – morgott fitymállóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.

– Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?

– De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!

– Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga –, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem… és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.

– Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert… brr… vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!

– Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá… Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik… Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.

– Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.

– Hah! – kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:

– Nicsak, milyen szép zöld pötty!

forrás

Sárgán (folytatás)

Katzler Hilda: Kék-Sárga vers

Ráhímeztem a lelkem a lelkedre.
Keresztöltés:Te vagy a Sárga, Én a Kék,
Szeretnék e két színnel rávarrni szívedre is,
hogy hidd el…
Leszünk ketten és külön örök titkok és vágyak,
néha együtt egymásnak,Te és Én.

Addig e két szín mesél:

A Sárga a nap aranya,
a meleg nyár…
A végtelen búzamezők,
napraforgótáblák,
csendes útszéli temetők,
hol öreg sírok között,
rikító zsibavirág ezer életkedve nőtt,
felvidítva az agg Teremtőt.

A Kék szín az Égé,
a végtelen messzeségé,
a folyóké, a tavaké, a tengereké,
melyek kéken nevető szemedben tükröződnek,
visszaverve az Eget és a Földet,
s magasan szárnyaló lelkedet.

És nézd,  a Sárgában feloldódik a Kék,
a Nap aranyában szétfolyik az Ég,
Napraforgófejek Kék harmattal ölelkeznek,
és hátára fordul a Föld,
behódol az Égnek,
s nászukból megszületik a Zöld,

egy új harsány szín fakad,
s elkezdődik egy életet adó,
véget nem érő újjászületés,
egy reményteli Tavasz.

És ha megtörténik a Csoda,
akkor HÍMEZLEK aranyszállal oda,
a keresztszemek közé,
hogy SZERETLEK.

forrás

 

Újabb film, vígjáték

Minden végzet nehéz nem tudtam a jutubon keresztül elérni, hogy ide tegyem. Imádom. Sokadszorra. Parádés a szereposztás.

Visszanéztem, megtekinthető!

Évának, magam helyett

Az ősz hosszú volt, betegesen fordult át a télbe. Valami lázas állapot után mentem műtétre, azzal semmi gondom nem volt, a lábadozást jól viseltem. Közben hagyott itt minket apám. A táppénz utáni első nap a temetésé volt.

Aztán november 20-tól ismét két hét itthon vírusilag. Jól kikaptam. Akkor már éreztem erőm fogytán. A szervezetem is érezhette mert Szenteste már újabb vírus jelentkezett, s velem is maradt ismét két hétre bitangul, makacsul. Se rokonlátogatás, se  kimozdulás, leginkább fekvés és küzdelem a makacs, embert próbáló köhögéssel.

Ezek után mentem dolgozni, kimerülten, fáradtan. A műtétet vártam, hogy végre kipihenhessem magam. Micsoda ellentmondás. A befekvés előtti negyedik napon nagy rendezvény volt, embert próbáló, engem próbáló. Aki rám nézett megkérdezte: fáradt vagy? Hogy nézhettem ki? Hazamentem , lefeküdtem négy napra, hogy műtétre mehessek. Azóta lábadozom.

Eleinte olvastam, behúzódtam, jól elvoltam. Most két napja csak filmeket nézek, van, amit kétszer egymás után. Egy könyv kiakasztott, nem tudok most olvasni. Már sétáltat Zsebi, van ebben fogyókúrás jelleg is, mert Györgyivel szólva én is a vízilovakkal vagyok. Tornázom, lassan véve fel  a gyakorlatokat, mert ha front van, mint tegnap, kifekszem.

Szóval: pihenés, olvasás, embersétáltatás, filmek. Néha telefon, érdeklődés a picibaba után. Akkor most ez dögunalom? Igen, én is elgondolkodtam. Ez lesz, ha nyugdíjas leszek? Viszont érzem azt is, ami van, az sem jó! Nekem már sok, földbe döngöl, elszívja az erőm. A hétvégén már mennem kellett, ill. volt autó, hogy kimozdulhassak, mert már megfulladtam bezárva. Az erdő, a kirándulás az én világom, a kimozdulások. Kellenek. Kellenek más napok, mint a hétköznapok, kell a kikapcsolódás a rutinból, kellenek élmények. (Évek óta nem voltunk nyaralni. Úgy, kicsit hosszan, nem hétvégésen.) Az unokákat féléve nem láttam, keresztezték egymást  a betegségeink.

Nyugdíjba ment kolléganő összehozott egy anyagot, mert mi lenne vele, ha nem foglalkozna semmivel? Mások életének központja az unokák rendezése. A harmadik utazik. Mi a jó? Melyik jobb?

Eddig ( 4 hétig) még gondolni sem akartam a munkahelyre, megmondtam, ha táppénzen leszek, nem dolgozom, ne húzzanak fel. Most kezd kicsit bizsergetni. Szerettem  a munkámat, pár éve már erősen múltidős. Új célok, új feladatok kellenek, érzem. Szerencsére itt van a ház, a kert, lehet tervezni, erőmhöz mérten tenni-venni. Apámat a nyaralója tartotta életben, a kert, a csend és a nyugalom. S nyártól már lesz férj is, közös élet, ember a macskák és Zsebi mellé.Van okom, lehet okom panaszra?