Még mindig

a betegek táborát gyarapítom, újabb antibiotikumot szedve. Talán, lassacskán napról-napra növekszik az erőnlétem. Kevésbé köhögök, a szemem még mindig gyulladt. erre szokták mondani: jól kikaptam. Mondhatni azt is, annyira kihasznált és kimerült volt a szervezetem, egyszer csak megállt kellett parancsolnia. (Az a három hét, amit annyira vártam a műtét után mégiscsak utat talált magának a "pihenésre". Természetesen ingyen és bérmentve, de akkor is így lett volna. Legfeljebb az időzítés kicsit rosszul sült el.)

Az újabb műtétet sem sikerült tegnap megbeszélnem, sok volt a várakozó, én nem éreztem jól magam. Halasztottam egy héttel. S ha már otthagytam, haza sem mentem (otthon hagyva pl a számítógépes szemüveget, stb.) Olyan magasan lakunk, százszor gondolom meg (főleg gyengén) megmásszam-e? Így dolgok nélkül vagyok, de majd ezen helyzethez alkalmazkodom.

Lehet diót pucolni, olvasni, lassan takarítgatni (mondjuk ezt nagyon módjával, csak ahogy bírom). Viszont vettem két kertész lapot tegnap: Kertbarát magazin és Csodakert. Nem olcsók, az elsőt magyar szerzők jegyzik, a másik német átvétel. Az ilyen botcsinálta és kezdő kertésznek, mint én, minden újdonság új. Mindenből tanulok, merítek ötletet. Aztán már csak erőnlét kellene a megvalósításokhoz.....

Érdekes, ha nem vagyok gép előtt, s főleg éjszaka, annyi bejegyzés felmerül bennem, aztán érkezik a reggel, s az éjszaka manói magukkal viszik az elgondolásaimat. Úgy kell csinálnom, mint az álomnaplókkal, füzet, ceruza ágy mellé, aztán hamar leírni. (Mondjuk, most szemüveg nélkül tán jobb is, ha nem kínlódok  a gépnél, géppel.)

Fények

Füzetemből

 

"Ha bíráskodás közben valóban a gonosz megsemmisítésére törekednék, ott keresném a gonoszt, ahol valójában fenyeget: saját magamban."

Dietrich Bonhoeffer idézi Sylvie Germain

Megfordult

a betegségem, remélem, ma már könnyű testtel ébredtem. Nem, húztak le mázsás súlyok a kedvem is ennek megfelelően jobb lett. Remélem ez már így folytatódik, ideje volt.

Emlékek

 

 A könyvről itt olvashatunk. A stílusa, a humora. S milyen az, ha valakinek nincsenek emlékei, tán a nevét sem tudja. Arra sem emlékszik. Azt a nevet, amivel  a világra indították. Vagy tán csak arra emlékezteti egy név a mackója nyakán lévő rongydarabon. Emlékezteti?

 

 Két szép könyv. Egyébként az első könyv írója jegyzi a Nathalie második élete c. film alapjául szolgáló regényt is. A másodikban pedig előjött a tegnapi film korának hangulata, egy náci orvos és környezeteként. Micsoda összejátszások! Véletlenek?

Hibiszkusz "kalandok"

Anno volt egy gyönyörű szép, embermagas, széles, virágokkal telt hibiszkuszom, nyáron az erkélyen nyaralt, mikor meggyilkolták. A fiam olyan szinten locsolta túl  a harmadikon, hogy lefelé folyt a víz, jöttek a szomszédok veszekedni. Aztán, ő is elutazott, s rábízta a művirágos szomszédasszonyra, akinek szólt, hogy ne locsolja, mert ő meglocsolta.

Nem is locsolta, s nem is értettem, rá sem nézett, nem látta, hogy legnagyobb kánikulában hogy sültek meg  a levelei? Csurig virággal.Nem látta, nem is nézte, ha nézi, meglátja. Kertész javasolta metsszem meg jól, az sem használt.

Évek múltán, idén kaptam ismét hajtásokat, semmire sem mentek, pedig anno sokat hajtattam belőle. Kitettem  a kertbe félárnyékba,

 s nyár végére, mikor felkerültek az ablakokba kezdtek magukhoz térni.

 Sajnos lassan szobába kellett zárjam őket. Volt amelyik meghalt, leszórta  a leveleit, még a háló egyenletes hűvösében lévők maradtak meg. Igen ám, de nézem  a minap, valami rágja a leveleket, az egyiken alapos pusztítást végezve. Így halódtak lassan a szobacsalánjaim is,

nem értettem pusztulásuk okát. Nosza, fel az olvasószemüveget, vizit a hibiszkuszon, s fel is fedeztem egy csodálatos, zöld hernyót, tökéletes álcában. Aztán útra kelt szegényem az udvarra, kicsit még ott is segítettem rajta. (Kérdés az az utódlásról gondoskodott-e?)

Most résen kell lennem, figyelnem, remélem, bízom benne kiheveri a rágást, s magára talál, s jövőre, már én is jobb helyen tartva, lesznek újra hibiszkuszaim. S szobacsalánjaim.

Régen jelentkeztem,

 néha eszembe jut, hogy mit is írhatnék, aztán a helyzet lehúz. Fekszem amennyit csak tudok, úgy tűnt jobban is vagyok, a mai reggelem nem erről árulkodik. S lehet, hogy a szememre is ráhúzódott. Nem akarok rendelőintézetbe menni, megint hidegre, tömegbe, utazni. Gyógyulni akartam.

Akartam.

Karácsonyi készülődés. Bevallom még nem igazán mozdultam rá. Depresszió? Nem tudom. Viszont Kicsiház Katának van a Pinteresten egy gyűjteménye, karácsonyi ötletelése, itt kincsekre akadtam, ami talán még engem is megmozgat. Bár ezekhez is ki kell mozdulni, beszerezni, de amilyen egyszerűek, olyan nagyszerűek- szerintem. Továbbgondolásra inspirálók.

Felfedezésem  a gloria tv. Ingyenes, elsősorban keresztyén értékű filmekkel. Ha eljön Joe Black filmet keresve akadtam még rá. Bíbor és fekete, láttátok? Parádés szereposztás, izgalom.(Már az ilyen "hülye" filmnézőknek, akik a főszereplő sorsába teljes mértékben beleélik magukat, s fel-alá sétálva nézik a filmet, hogy az esetleges szörnyűségeknek ne legyenek részesei, de azért kövessék. Normális vagyok? Ennyi idősen, így izgulni?) Persze, ha a szál érzelmi, ha bűnügyi azon akadok fenn. Ilyen vagyok.