Még mindig

a betegek táborát gyarapítom, újabb antibiotikumot szedve. Talán, lassacskán napról-napra növekszik az erőnlétem. Kevésbé köhögök, a szemem még mindig gyulladt. erre szokták mondani: jól kikaptam. Mondhatni azt is, annyira kihasznált és kimerült volt a szervezetem, egyszer csak megállt kellett parancsolnia. (Az a három hét, amit annyira vártam a műtét után mégiscsak utat talált magának a "pihenésre". Természetesen ingyen és bérmentve, de akkor is így lett volna. Legfeljebb az időzítés kicsit rosszul sült el.)

Az újabb műtétet sem sikerült tegnap megbeszélnem, sok volt a várakozó, én nem éreztem jól magam. Halasztottam egy héttel. S ha már otthagytam, haza sem mentem (otthon hagyva pl a számítógépes szemüveget, stb.) Olyan magasan lakunk, százszor gondolom meg (főleg gyengén) megmásszam-e? Így dolgok nélkül vagyok, de majd ezen helyzethez alkalmazkodom.

Lehet diót pucolni, olvasni, lassan takarítgatni (mondjuk ezt nagyon módjával, csak ahogy bírom). Viszont vettem két kertész lapot tegnap: Kertbarát magazin és Csodakert. Nem olcsók, az elsőt magyar szerzők jegyzik, a másik német átvétel. Az ilyen botcsinálta és kezdő kertésznek, mint én, minden újdonság új. Mindenből tanulok, merítek ötletet. Aztán már csak erőnlét kellene a megvalósításokhoz.....

Érdekes, ha nem vagyok gép előtt, s főleg éjszaka, annyi bejegyzés felmerül bennem, aztán érkezik a reggel, s az éjszaka manói magukkal viszik az elgondolásaimat. Úgy kell csinálnom, mint az álomnaplókkal, füzet, ceruza ágy mellé, aztán hamar leírni. (Mondjuk, most szemüveg nélkül tán jobb is, ha nem kínlódok  a gépnél, géppel.)