Oldalak

2014. szeptember 7., vasárnap

"Az értelem félelem nélkülivé teszi az embert.

Marina Sztyepnova - Lazar asszonyai

Viszont az érzelmek remekül ölnek." Olvassátok el, igaza van az ajánlásnak, egy új Ulickaja.

Magazinajánló

Magazinajánló. Francia. Otthonok, vendégházak, hotelek. Közös, ha jól érzékelem a hagyományok ápolása. Sok megközelítés, fantasztikus ötletek, egyedi megvalósítások.. Sajnos fotókat nem enged letölteni. Viszont ötlet sok van benne, s nagy gondom van a fürdőszobánkkal, ami kicsi,  stb. Most gondolkodhatok mit vehetek át tőle.

A kedvenc: Lakóhely kórházból 

Este

jött egy telefon öcsémnek, ismeretlentől, mert az ő számát megtalálták a neten, hogy menjünk, apám nincs jól. (Délelőtt még telefonon beszéltem vele, zaklatott volt, az ebéd késésével indokolta.) De megtiltotta a telefonálónak, hogy nekünk szóljon, tehát titokban mehetünk.

Ma reggelre mégis hívta az öcsémet, hogy kórházba kellene vinni.... Ha hívja, akkor baj van, mert a hívás áttört a makacsságán. Egyedül küzdjön  problémájával, senkinek ne legyen terhére. Egyedül egy üdülőtelepen, ahol az utcában hét közben senki sincs. (Van ugyan beépített postás, s ebédet visznek neki.)


Tehát öcsémék autóba ültek, mentek, s várják az ügyeletes orvost. Kérdés mit mond, haza tudják-e szállítani, gyenge. Ezt láttam egy hete, ill. akkor a soványságát, amit elütött azzal, hogy  az életnek egyszer véget kell érnie. Akkor még a savanyú, a bitang savanyú szőlőnek szüretelésén törte a fejét.

Most várom az ügyeletes orvos mit mond, azaz  a telefont. Nehéz....

Most mit írjak: volt öcsém, orvos, apám maradt. A keddi tüdőröntgent bevállalta. Öcsém ehhez oda-vissza,   240 km-t utazik. Haza nem megy, a házban(nyaraló) tud fűteni, otthon még nincs központi fűtés. A többi szempont? Nem számít. Egyenlőre, s neki nem. Nem akar teher lenni. Konok, makacs. Csak arra, hogy mi mit izgulunk érte, nem gondol.

2014. szeptember 3., szerda

Napi leltár

Délutánra bekacsintott a nyár, estére ránk dörrent a vihar, s fátylat tartott neki az eső. Nehogy elbízzuk magunkat.

Egy DVD, Fűhárfa, hetek óta nálam, mióta elolvastam  a könyvből. Kivételt tettem , nem vártam ki a film idejét. A könyv lejárati idejét. Megnéztem. Nem bántam meg, még ha más is.

S végezetül jöjjön egy mondat a délutáni könyvből: "  Embernek lenni nem vizsga, kedvesem, azon nem átmegy vagy megbukik valaki." Neil Gaiman







Ajánlom olvasásra. (Mostanában kaptam rá a fantázyra.) Jó éjszakát!

2014. szeptember 2., kedd

Tegnap

Ébredés fejfájással.

Napkezdés rossz közérzettel.

Kicsit elázás.

Nem talált olvasnivaló, amit a délutáni munkába indulásnál a kinyitott szatyorban azonnal felleltem.

No, de

jött a délután, jött a családi program! Oly jó volt látni (és fotózni), érkeztek  a kistestvérek 4-8 hónaposak a nyári szünet után. Mindig gondom a fiatalítás, most jöttek! Apukák vagy öten bent a játszóházban alkottak a gyermekekkel.  A holnapra kiírt anyuka szívmelengetően ringatta az egyik babát, hogy az anyuka a nagyobbikkal készíthesse a máktündért. Aztán jöttek fotózkodni a tündérekkel a kislányok (és kisfiú), mert már most is nők a lányok! S jöttek sokan újak, sokan beiratkoztak, mert igenis vigyék a könyveket, s olvassanak! Már most, az egész piciknek is vannak a mondókás könyvek, nem lehet kifogás, s az elmaradhatatlan Bogyók és... Ezért dolgozunk!

S este, otthon megtudtam, hogy az iskolában az első osztály első napján az volt a legjobb, hogy kimehettek az udvarra a szünetben, legrosszabb nem volt. (A jóságmaciról hallgatás, ezt az anyuka mesélte el.)

S estére már megvolt/megkerült az olvasnivalóm:

Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai - Mi zajlik a kulisszák mögött?