2014. március 11., kedd
Ki lesz a győztes?
Ezt nézzétek meg, döbbenetes! Amúgy körbeküldős. Türelem, technika, összevágás, lehet, hogy több alkalommal vették fel. A lényeg az eredmény.
folyt.
"Egy kis kertet szerettem volna. Nem lett meg. …- végül is
embereket gyűjtöttem helyette, barátokat." Török Sándor
Emlékezés. Kert helyett kövek, amik embereket idéznek. Mindegyik kő egy-egy ember, egy-egy történet. Telve emberséggel, szeretettel. Én Kököjszit és Bobojszát ismertem tőle, még az "átkosban" a rövidített változatot, aztán polcokra került a teljes kiadás is. Kíváncsi voltam az íróra, ki ő, honnan jött, mit mondhat még? Íme két mondat, csak úgy.
"Kis lábnyoma ma is megvan a szívemben.
Hozzásimult a szívem. s egy kívánság:
Makacsul tartja magát szenttelen életemben a kívánság, hogy
azért mégis… értsenek meg engem."
Még olvasom a könyvet, de úgy éreztem meg kell osztanom sokakkal.
S hogy a bevezető gondolat ne maradjon egyedül, folytatom:
„Emlékezni fontos. Minél többre, minél messzebbre és minél
pontosabban… Kísérletezni kell a minél teljesebb emlékképekre. Jöjjön a hang
is… az van jelen másodsorban…. A kép az szinte magától bejön, alig kell
alkotóan hozzányúlni, a hangon már dolgozni kell, az illat felidézése hozzá még
nehezebb, s hogy az adott pillanatban milyen íz foglalkoztatta a vonatkozó
érzékszerveket, vagy éppen hogy a tapintás mit hozott a tudatomba – ez már igen
nehéz.
Egy-egy eseményt jól tud idézni egyetlen szó is. Este az
ember az aznapi élményeket megírja
négy-öt sorban… a hét végén elolvassa, maga elé képzeli az
eseményeket, és aláhúzza azt, ami a hét
történéseiből még jelentékenyebben foglalkoztatja. A hónap végén megnézi csak az aláhúzottakat,
s ami még mindig eleven, azt másodszor is aláhúzza. Az év végén megvizsgálja a
kétszer aláhúzottakat - és íme, alig van mit harmadszor is aláhúzni.
Ami januárban netalán könnyeket fakasztott, az decemberben
már nem hat vagy másképpen hat. Be kell gyakorolni az emlékezéshez, hogy egy
kis törvényes, egészséges, - vagyis kézben tartott – tudathasadással kívülről
kell nézzem magamat, a történések
közepette ítélkezően önmagam felett.”
2014. március 10., hétfő
Keresd a Medvét!
Már a Medvesajtot a medvesajtos dobozban! Oly picike, úgy összement az évek során. Vagy csak nekem nem tűnt fel? Most olcsóbb, ezek szerint megkérik az árát!
Sokszor elgondolkodom, vajon
úri huncutság-e a mindennapos torna? Amikor tüdőembóliám volt, s fizikailag és lelkileg azöt tibeti jógagyakorlat húzott ki a bajból. Igen ám, amikor az ember fizikailag helyén van nincs is gond. Viszont, ha reggel mozdulni sem tudsz, a vállad fáj, a karod alig tudod a forgáshoz felemelni, akkor mi van?
Ha a kertben dolgozom, akkor estére már megoldott a tornám, azaz semmi fizikai tehetségem hozzá. Pedig a neurológus csak napi kétszer 5 percet mondott, ha nem bírom, akkor legalább beosztva egy annyit próbáljak. Amúgy teljesen igaza van, ha rendszeresen, ha csak napi öt percet tornázom az már beolajozza, bemozgatja a tagjaimat. Ha csak napi öt percet...
Popper Péter a Belső utak könyvében mindenkinek javasol napi félórát, vagy csak nőknek? Ami csak a tiéd, amikor elhúzódol, amikor megfelelő körülményeket teremtesz magadnak, a magadé vagy: olvasol, meditálsz, olyannal foglalkozol ami neked kedves, neked jó, neked használ, téged tölt fel. Van olyan öt perced? Vagy magadnak kell megteremtened!
(Az már csak hab a tortán, ha estig dolgozom, néha már nyolckor, fél kilenckor elalszom, kidőlök, ki gondol ilyen kor egy kis tornára, pedig érzem tudom nagyon használ. )
2014. március 8., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)