Sokszor elgondolkodom, vajon

úri huncutság-e a mindennapos torna? Amikor tüdőembóliám volt, s fizikailag és lelkileg azöt tibeti jógagyakorlat  húzott ki a bajból. Igen ám, amikor az ember fizikailag helyén van nincs is gond. Viszont, ha reggel mozdulni sem tudsz, a vállad fáj, a karod alig tudod a forgáshoz felemelni, akkor mi van?

Ha a kertben dolgozom, akkor estére már megoldott a tornám, azaz semmi fizikai tehetségem hozzá. Pedig a neurológus csak napi kétszer 5 percet mondott, ha nem bírom, akkor legalább beosztva egy annyit próbáljak. Amúgy teljesen igaza van, ha rendszeresen, ha csak napi öt percet tornázom az már beolajozza, bemozgatja a tagjaimat. Ha csak napi öt percet...

Popper Péter a Belső utak könyvében mindenkinek javasol napi félórát, vagy csak nőknek?  Ami csak a tiéd, amikor elhúzódol, amikor megfelelő körülményeket teremtesz magadnak, a magadé vagy: olvasol, meditálsz, olyannal foglalkozol ami neked kedves, neked jó, neked használ, téged tölt fel. Van olyan öt perced? Vagy magadnak kell megteremtened!

(Az már csak hab a tortán, ha estig dolgozom, néha már nyolckor, fél kilenckor elalszom, kidőlök, ki gondol ilyen kor egy kis  tornára, pedig érzem tudom nagyon használ. )

Tavaszi virágok közt

"Köveket gyűjtöttem.

Rengeteg sok kavicsot.. Itt vannak fölöttem balkézre, miközben leírom őket, ez az apró léckerítéses polc a helyük. Nagyobb kövek, és kisebb hasábos, áttetsző kristályok,  mértani idomok, bazalt....és a Vezúv picike kövei,... Nem  különleges színükkel, formájukkal vagy éppen erezetük különlegességével érkeztek be a gyűjteményembe. Egészen más tulajdonságok minősítik őket arra, hogy a polcomon helyet foglaljanak. Hogy honnan kerültek hozzám, na, itt már közelítünk  rangjuk eredőjéhez. Hogy honnan, s a körülmények, amelyek körülvették őket,  amelyeket számomra magukban viselnek, általam leolvashatóan, emlékeztetően. S ehhez mind egy, mind egy-egy emberem szempillantása fűződik, mozdulatai , a hangja,  irántam való indulatainak sok-sok fokozata, ami mind összefűz bennünket. Valóban a "világ minden tájáról" ül itt egy-egy jel, s telítve azzal a szeretettel, amellyel az illető ajándékozó beborította."
Török Sándor

 folyt. köv. csak most nincs időm, sem a fotót felrakni, sem folytatni, de kell, mert csodálatos a könyv ahonnan idekerültek a sorok

"Ha mész az utcán"

Részletek

Ugyanaz két nézetből: lentről és fentről.

Aztán készültek még fotók, csak szokás szerint  "eltűntek". Azokon házak is voltak a fák mellett.

Aztán, ahogy jöttem, s élveztem a tavaszt, nézegettem a kutyásokat, a kertekben nyíló virágokat belém jött a szöveg: "ha mész az utcán". Dalolt bennem, de nem tudtam kié, honnan jött. Mikor hazaértem rákerestem, hát így került ide  a fenti dal.

 "Rózsát tüske nélkül nem találsz". Bármely mondata mindig aktuális. Ebben rejlett Bródy zsenialitása.

Nagyon kedvelem őket. S akkor még egy dal ráadásnak. S hallgatni kezdem ismét Koncz Zsuzsát. A napokban voltak kezemben a CD-i, jeleztek, csak nem hallottam meg a szavukat. Sokszor járunk így....

Ha mész az utcán

1.
Ha mész az utcán, nézz jól körül
Mert könnyen bajba kerülhetsz, véletlenül.
Ha mész az utcán, figyelj nagyon
Vigyázz, hogy el ne szédítsen a forgalom.

Refr:
Vigyázz magadra, oly sok a veszély
Vigyázz, mert kinyílt szemedbe homokot szór a szél
Vigyázz magadra, bármerre jársz
Vigyázz mert rózsát tüske nélkül nem találsz.

Nem mondhatom, hogy régen könnyebb volt a dal
De mindíg tudtuk, honnan fúj a szél
Ma meg már fáraszt az, hogy kinek higgyed el
Hogy jót akar neked, miközben hazabeszél

2.
Ha mész az utcán, légy óvatos
A kellő körültekintés, ajánlatos
Ha mész az utcán, nagyon figyelj
Hiába indulsz jól, ha rosszul érkezel.

Refr.
Vigyázz magadra............

Nem mondhatom, hogy régen könnyebb volt a dal
De mindíg tudtuk honnan fúj a szél
Ma meg már fárszt az, hogy kinek higgyed el
Hogy jót akar neked, miközben, hazabeszél

3.
Vigyázni kell ma, sok az új lovag
Oly bőszen rázza lándzsáját, s a szája nagy.
Kilóg a lóláb, az itt a baj
A szépen csengő szólam tudjuk mit takar

Refr:
Vigyázz magadra.......


Vigyázz magadra!
Vigyázz magadra!
Vigyázz magadra,
Ha jót akarsz!

Körbeküldős

Minden érintettől – orvostól és azok hozzátartozóitól elnézést kérek! Mentségemre szolgáljon, hogy ezen bölcsességeket nem én találtam ki.


Menj csak az orvoshoz, betegséged majdcsak akad !!! (Vietnami közmondás)

Már olyan fejlett az orvostudomány, hogy manapság ritkán hal meg valaki orvosi segítség nélkül. (M.Kupecký)

Amíg él a páciens, az őt ellátó orvosnak mindig igaza van. Csak a boncolás és az érzéketlen kórboncnok szorítja őket a sarokba. (R.Gordon)

Ha már nem változik a betegséged, legfőbb ideje orvost váltanod...! (P.G. Cesbron)

Ha kevesebbet beszélnénk a betegségekről, az emberek egészségesebbek lennének. (J. Anouilh)

Az orvostudomány már olyan szédítő lépéseket tett, hogy gyakorlatilag nem találni egészséges embert. (A. Huxley)

A türelmetlen orvos olyan, akár a vakbél: nemcsak hogy állandóan izgatott állapotban van, de a maga helyén még fölösleges is. (R. Koch)

Néha úgy tűnik, hogy a természet az emberekre csak rövid lefolyású betegségeket küld, de az orvosok elsajátították ezek meghosszabbításának művészetét (M. Proust)

Egészségesek csupán azok, akik még nem tudják, hogy már betegek. (D. Radovič)

Ha az orvos megnevezi a betegségedet, akkor már tudja mi a bajod. (A.Bloch)

Minden orvos képes kigyógyítani; legalábbis a medicinába vetett illúzióidból.. (J. Sekera)

Doktorok és ügyvédek - egyforma banda, azzal a különbséggel, hogy az ügyvéd megnyúz, de az orvos még ráadásul el is patkoltat. (A.P.Čechov)

Ha megtörtént az operáció, senki sem bizonyíthatja, hogy teljesen fölösleges volt.
(G. Bernard Shaw)

Egészséges az olyan ember, akinek mindig valahol máshol fáj. (M.Twain)

Szklerózis a legszebb kór: nem fáj és naponta valami újat tudsz meg. (Aurelius Augustinus)

Az orvosok nagyon szerencsések: sikereikre süt a nap, tévedéseiket betakarja a föld.
(Latin közmondás)

 

Erdőben

A cél Zsebi sétáltatása, megmozgatása volt, s hogy kicsit a lelkét ápoljuk a sok magány után. Véletlenül kerültünk ide. Napfény, csend, jó levegő, nyugalom, béke. Márciusban éreztük magunkat. Nem a naptár szerintiben, az igaziban.