Oldalak

2014. január 15., szerda

Tegnap

négy utam volt a 4-5. emeletről gyalog, fel-le, fel-le.  Akit megkértem, hogy segítsen be némi takarításba, -mert fizikailag egyszerűen nem bírom, mint ez vasárnap, s hétfőn kiderült- is csak lihegett, s megjegyzést tett. Pedig ő férfi, fiatal, harmicas évei közepén. S mondom nek akkor még az utcaszint eléréséhez szüksége száz lépcsőn fel sem jött. Ezért költöznék el innen, mihamarabb. Le a vízszintre, első emeletig. Lesz az ember ereje még így sem.

Miközben a szívem megszakad, mert szerettem ezt a lakást, közel a munkahelyhez, s húsz év alatt azért az ember költött rá annyit is, hogy neki megfelelő legyen. Akkor nem szabadott volna ilyen magasra költöznöm. S még egy, eszméletlen magas a rezsije. Jó, most afiam nálam lakik, de bízzunk benne, meggyógyul s saját életébe kezd, s a sajátjába költözhet. Ha, ha és ha. Mindig.

Az este nyolc körül még tv-t nézni is képtelen voltam. Igaz is, a szemétség teteje. Köttetnek olcsó csomagra szerződést (ami még olcsón is drágább az előző évinél, ide egy kacsintó sztmájlit képzeljetek), aztán idén év elején megkeverték a csatornákat. Aki nem akar alapgagyit nézni, értsd van valamilyen speciális érdeklődése fizessen emellé az amugy is legdrágább csomag mellé 2-3000 forintos újabb csomagot. Ilyen nincs! - mondtam, pedig van. Más szolgáltató felé kell néznem, kérdés az mennyi időre szerződtem "olcsón" tavaly? Ha a fiam nem lakna itt, már a tv-t is lemondtam volna, mert alig nézem.

Fiam? Semmi hír, telefont nem vette még fel. Remélem minden rendben, tegnap jól volt és nagyon optimista, így maradjon!

2014. január 14., kedd

Ma

lesz  a beültetés napja. Fiam az előzetes kezeléseket meglehetősen rosszul viselte. Szoktam emlegetni a könnyeit ejtő doktornőt. Nem volt véletlen, még egy évvel az ő fiának beavatkozása után sem. Kértem, könyörögtem neki fel ne adja, mert lesz jobb is. Bíznia kell. Meglátjuk... Bízzunk benne.....

2014. január 12., vasárnap

2014. január 10., péntek

Mennyi a mennyi és milyen?

Pápa, Kékfestő Múzeum van, de nem kapni a városban eredeti kékfestőt. Győrben keressem, a neten is elérhető. Baranyai kékfestő, túl a kilencvenen Sárdi János. Unokája viszi tovább a műhelyt, kitanulta, ne vesszen kárba a tudomány. Ők inkább a mesterséget mutatják be.

Végül is a neten találni helyeket, ahol tudunk vásárolni eredeti kékfestőt. S árulnak a méterárú boltok is, olcsóbban, nem eredetit.

Városközpont kedvező áron áruló bolt, megyek be, áru alig. Tényleg nagyon kedvező ár, s minőségi áru volt. Aki érti miről beszélek. Nincs rá kereslet meséli a tulajdonos, ha kifogynak a termékei, bezár. Jönnek hozzá a megye városaiból, településeiről vásárolni, a szomszédos házakból egy-két család. Ismeri a vevőkörét. Közel a TESCO, A Lidl, az Aldi. Kisétálnak inkább oda a vevők, no és az újabb, olcsó áron, olcsót árulókba.Ott egymást tapossák az emberek.

Hozzá közel, a főtéren vegyiárú bolt. Megyek be, feleakkora területen árulnak már. Ők is bezárni készülnek, hasonló okok miatt.

Hogy is van ez?



Az álmom, úgy emlékszem a tolnai kékfestők honlapjáról mentettem le valamikor. Gyűjtenem kell rá, hogy összehozzam. Igaz, egy bolti minőségi ágytakaró sem olcsóbb. Viszont én ilyenről álmodom! S akkor már legyen párnahuzat, függőny, abrosz is.  Érthető már az ár?



2014. január 8., szerda

Képes voltam visszakapcsolni a gépet, hogy leírhassam

Feküdni készülök, ősi szokás szerint behajtottam a szobaajtót (a házban) és kitámasztottam megfelelő réssel, hogy macskaúr éjszaka tudjon közlekedni. Akkor jutott eszembe, nincs már macskaúr. Hiába a szokás (és  a szeretet) hatalma. Viszont jót mosolyogtam magamon (tegnap Pécsett elpityeredtem, mikor közölték, ne legyen háziállat a lakásban. Mondtam már elvittük, s meg is halt, s jöttek a könnyeim.)

Olvasok egy szép könyvet. Linkeltem az ismertetőjét, késő van írni róla. Mélyen emberi, csodálatos, a női erő diadala. (Miért női? Hirtelen elgondolkodtam, hogy leírtam. Azt hiszem erre csak egy nő képes, egy anya.)

Füzetemből


"... bármilyen szenvedély, még a szorongásból, félelemből fakadó is jobb, mint a passzív, átlagos élet.

Az ember minden nap csináljon valami olyant, amitől tart.... mindig feszegesd a határaidat, mindig indulj el afelé, ami megrettent. Legyél kíváncsi vállalni a kockázatot,  hogy lásd mivé válsz közben. Ezért érdemes végigcsinálni az egészet. Az életet."
 Eleanor Roosevelt és Lori Nelson Spielman


Útra keltünk

ma hajnalban elindultunk a NAGY ÚTRA. Gondoljatok ránk, főleg a fiamra a z elkövetkezendő három hétben. Oly sok késlekedés után végre sikerüljön valami, sikerüljön a beültetés.

ÉN már az elmúlt héten is teljes kikapcsban voltam, nagyon feszített. Az éjjel két órát aludtam, jellemző. Most már legyünk túl rajta, hosszúra sikeredett a várakozás. Ő elszánt, bizakodó, gyógyulni szeretne, a környezet ott mindent megtesz érte.

Így legyen!