megszületett a döntés, "férjhez adták" a munkahelyünket. Ez rá a jó szó? Vagy inkább örökbe adták? "Nevelőszülőkhöz". Egyenlőre maradunk tagintézményként, milyen lesz az alárendelt lét, a kisebbségben lét, meddig marad a létszámunk? Mi vár ránk? Néztem tegnap a döbbent, s elkeseredett arcokat, a kolléganőimet. Mi voltunk a város intézménye, sokat letettünk, tudják ők is, de van egy felső hatalom adta határozat, az diktál.
Ennyi. Minden bizonytalan. Tesszük a dolgunkat, mert folyamatban vannak a rendezvények, rendelések, stb. Az olvasók jönnek, s néha rá is kérdeznek. Mit lehet ilyenkor mondani, s mit nem lehet, nem szabad? A szomszéd iskolába kerültek azok a pedagógusok,. akiket még a megszüntetett két iskolából megtartottak. (Volt évfolyamtársaimat mind prémiumnyugdíjba küldték. Volt aki "belehalt", a szülői összefogás egy évre tudta megmenteni. Jó tanítónő volt, ő az volt.) Most sorra küldik el őket, velük építenek le. Az odaadás, a tudás, nem számít.
Ennyi....
Az őszi játszóház madara? Fog-e repülni? Meddig? Milyen magasra? Lesznek-e társai még? Lesznek- e?
2012. december 14., péntek
Vannak, kik
keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés reményében teszik - e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné válik.
És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt.
Vannak, kik hisznek az életben és az élet gazdagságában, és az ő ládájuk sohasem üres.
Vannak, kik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk.
Kahlil Gibran
2012. december 12., szerda
2012. december 10., hétfő
Mintha ott(hon) lettem volna,
már Kapolcsra gondoltam. A Vörösmarty téren jártunk, azaz inkább fagytunk össze, amúgy emberesen szombaton délután. A forralt bor segített emelni az ember hangulatát. Nagyon sok ismerős árusra leltem, sőt még Katlan Tóni is itt állította fel a konyháját! Természetesen akadtak újdonságok is! A zenészek melegséget hoztak a zord időjárásba.
Aztán az ember rácsodálkozott a szálloda mellé felállított fahasábokra, az üveg mellé került melegedés lehetőségére...
Sajnáltam, hogy a fényekről lemaradtam, a hideg (és a család) hazavitte az embert.
Születésnapok
Volt egy ötven -, egy hatvan - és egy kilencven éves. A hétvégén őket köszöntöttük. Sokáig éljenek erőben, békében, boldogságban.
Ismét ajánlom őket,
avagy megosztom mindazokkal, akik nem ismerik ezt a blogot: a Wang folyó versei, az elbeszélést (A Háromkirályok ajándéka) ismertem, az illusztrációk kiegészítik a történetet, amelyet így advent idején jó újraolvasni. Kukkantsatok be, megéri!
2012. december 6., csütörtök
Blogbejegyzések, címek
Egy külföldi blogbejegyzés és egy egy magyar. Mi a közös bennük, több száz kilóméter távolságban? MIre gondoltok mielőtt megtekintenétek?
A magyar bejegyzésről loptam a kollázst. Kicsi iskola, ötven gyerek. Nem kiválóak, a felzárkóztatáshoz használják a kézművességet. Sikerrel! A fenyőfán minden a gyerekek keze nyomát viseli: tenyerüket, ujjaik nyomát festékbe mártva. Ügyes pedagógusaik vannak!
(Ezt csak zárójelben kérdezem, ha valaki egy módszert, s annak írásos, kézműves anyagát akarja levédetni hova érdemes fordulnia? Tudtok ebben ötletet adni? )
A magyar bejegyzésről loptam a kollázst. Kicsi iskola, ötven gyerek. Nem kiválóak, a felzárkóztatáshoz használják a kézművességet. Sikerrel! A fenyőfán minden a gyerekek keze nyomát viseli: tenyerüket, ujjaik nyomát festékbe mártva. Ügyes pedagógusaik vannak!
(Ezt csak zárójelben kérdezem, ha valaki egy módszert, s annak írásos, kézműves anyagát akarja levédetni hova érdemes fordulnia? Tudtok ebben ötletet adni? )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)