Már régen akartam írni erről a névről. Lehet, hogy sokan furcsálljátok. Van egy jógamester, guru időnként Budapesten, azt hiszem Szegeden is, de Vépen végképp tart nemzetközi jógatáborokat: ő Swami Maheswarananda. Itt fantasztikus a hangulat, a környező országokból, de Ausztráliából is jönnek hozzá tanítványok. Egy tornateremben vannak leterítve a jógamatracok, plédek, egymás mellé több száz, itt folynak a programok. Nos, tőle kaptam egy szanszkrit nevet, jóganevet, amit, s aminek fordítását egy cédulára írtam fel, s a pénztárcámban őriztem, hordtam magammal a kincseimmel. Swamii guruja küldött nekünk ajándékba egy darab mogyorót. Volt nekem műtéti gombom, a gyerekem mielőtt elutazott az USA-ba hagyott nálam egy búcsú 3 dollárost. Aztán mellette volt egy Csiksomlyóról hozott Mária kép, imával. Valószínű még más fontos dolgok is. Mi pedig Németországba készültünk a nászomékkal a gyerekek után. Elhoztam egy nyelviskolából egy fordítást, ott még fizettem, aztán mentem onnan kb. 10 percre egy baromfiboltba, fizetnék, pénztárcám nincs.
Utcán jöttem végig, táskám meglehetősen zárt volt, igaz az utcán egyszer rám dudáltak egy autóból, de nem törődtem velük. Eltűnt a pénztárcám, kevés pénzzel, inkább az ebédjegyek adták az értéket, s a KINCSEIM, amiket felsoroltam. Kincsek, amiknek mások számára értékük nincs, számomra pótolhatatlanok. S velük a cédulán a nevem, amiből amire emlékeztem: Gyöngy. Tartozott hozzá más is, elfeledtem. Ott volt a cédulán.
Egyetlen dolog került elő a pénztárcából a bankkártyám, valaki leadta a bankban. Utazás előtt nagy érvágás lett volna, ha leveszik a pénzem, levásárolják. Pénzhez nem nyúltak, csak a kincseim vesztek oda. CSAK!!!!
Évek múltak el, s kezembe került két kínai és/vagy tibeti regény, ezek egyikének szereplője volt a Holdgyöngy. Ő lett az új nevem, ő lett a névadóm. Azt hiszem mindkét történetben egy nagy szerelem, várakozás volt a közös. Ha időm lesz megkeresem őket, s írnék a kínai könyvekről is, arról a világról amiket megismerhetünk belőlük. Amiket azt hiszi az ember, hogy ért, aztán kezébe kerül egy kínai fotóalbum, s azt áttanulmányozva már megért. Ez már egy új bejegyzés lesz majd.
2012. február 1., szerda
Robert Fulghum
Ágnes blogjában idézett tőle. Első könyve amit olvastam : Már az óvodában megtanultam, mindent amit tudni érdemes, majd követte a Már lángolt, amikor ráfeküdtem. Az első könyve évekkel, talán másfél évtizeddel előbb került a kezembe. Az életből vett szösszenetei, az a bölcsesség ahogy közeledett a témához ragadott meg, no és a humora. Többek közt a kedvenc történetem, amikor felveszi télen a hóesés hangját, s ezt ajándékozza el. Ebben azt hiszem minden benne van.
Jelentek meg később regényei is, én mégis és továbbra is ezekért a könyveiért zártam őt a szívembe.
Jelentek meg később regényei is, én mégis és továbbra is ezekért a könyveiért zártam őt a szívembe.
2012. január 31., kedd
Mára (is?)
Napok óta nyílik ki ennél a versnél a könyvem. Ideírom, biztos üzennek általa.
József Attila: Nem emel föl
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
1938. február
2012. január 29., vasárnap
Egy könyv ürügyén
Van amikor egy könyv elkésve kerül az ember kezébe: Susana Fortes: Robert Capára várva.
A Capa kiállítás egy hete zárt be Győrben, előtte volt Szombathelyen is. Így jártam. Marad a net, amiket itt találtam:
Robert Capa és Gerda Taro és még róla
Munkásság, fotók, egy bejátszás Gerda Taroról a jutubon. S a könyv, ahonnan elidultam: egy szerelem, jelentős fotótörténet, történelem, a harmincas évek Európája: hétköznapok, fiatalság, háborúk, s a háttérben zsidóüldözés, a nácizmus előre törése. Ki menekül, s honnan? Ki mit hoz magával? S egymást hogyan inspirálják! S végig egy felejthetetlen szerelem története. Ami a könyv írója szerint Capát a haláláig elkísérte.
A Capa kiállítás egy hete zárt be Győrben, előtte volt Szombathelyen is. Így jártam. Marad a net, amiket itt találtam:
Robert Capa és Gerda Taro és még róla
Munkásság, fotók, egy bejátszás Gerda Taroról a jutubon. S a könyv, ahonnan elidultam: egy szerelem, jelentős fotótörténet, történelem, a harmincas évek Európája: hétköznapok, fiatalság, háborúk, s a háttérben zsidóüldözés, a nácizmus előre törése. Ki menekül, s honnan? Ki mit hoz magával? S egymást hogyan inspirálják! S végig egy felejthetetlen szerelem története. Ami a könyv írója szerint Capát a haláláig elkísérte.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)