Majolikák

 

Frances Mayes könyvét olvasva jut el az ember Derutába, az olasz majolika egyik híres központjába. Van nálunk egy galéria, s nekik egy csodás sárkányos kávéskészletük. Készítőjének nevét nem tudni, valószínű nem szignált, de a képcsarnokos időkből való. Évek óta fáj a szívem érte. A galéria bezárt, újra nyitott, a készletük még hetekkel ezelőtt is megvolt. A derutai gyárak kínálatában tallózva láttam meg ezeket a Raffaello sárkányos mintákat, a többi tán az ő készletükből való. Nosza, gondoltam itt a készletem eredetije. Telefon a galériába, mire kiderült lovak vannak rajta. Ennyit a kávéskészletről. Kérdeztem mennyiiért adják, a hölgy az évekkel ezelőtti árnál többet határozott meg. Eddig szólt a történet. Sajnálom. Néha vannak ilyen szerelmek, amelyek mellett elmegyünk, ami elmegy mellettünk. Álmodni még lehet róla.

Születésnap

„.. a mai világban az ad erőt és menedéket az embernek, ha testére szabott és pontosan körülhatárolt tevékenységre korlátozza magát, abban viszont korlátlan úr. "

Győrffy Miklós

"Tisztelet és alázat nélkül nem lehet egyetlen szakmát sem gyakorolni, mert az ember keserűvé válik."

Makay Margit

 

"Megdöbbentő, hogy emberek életük energiájának jelentős részét arra fordítják, hogy másokat bizonytalanná tegyenek és ellehetetlenítsenek."

Olasz Ferenc

A zsidócseresznyéhez kerestem volna valami szöveges aláfestőt, s miért miért se ezek az idézetek kerültek elém, egymás alatt voltak szépen sorban - az idézetes mappámban. Ezek szerint semmi új nincs a nap alatt. Régiek, emlékszem a cédulákra, noteszekre ahonnan ide bemásoltam őket.

Három éve elkezdtem valamit a munkahelyemen ami sikeres lett, amiben még saját kolléganőm sem hitt. Tegnap volt a születésnap - nélkülem.  Eredetileg tortát terveztünk, aztán elfelejtődött, ill. én tudtam nem leszek, nem is kapacitáltam már az elmúlt héten. Rossz volt távol lenni, de néha a szükség nagyobb úr az elvártnál.

Szentek szobrai

"A földeken végzett munka és a szentek találkozása más lélekről mesél."

Frances Mayes

Temetők, sírkövek

Halottak napja környékén talán megengedett, hogy temető ill. sírkő fotókat mutassak be. Két éve Kapolcsra autózva mintegy "véletlenül" találtunk rá erre a temetőre Sümegen.  Ahogy bementünk, az ember érezte ritka kincsekre bukkant. (Szeretem a régi temetőket, sírköveket fotózni. Amikor nem műkő csodák, hanem személyre szóló sírkövek emlékeznek az eltávozottakra.) Múzeológus barátnőm feltárta nekem egyes megcsodált sírkövek  titkát, s egy könyvet is ajánlott:

S a mostani hétvégém újraolvasott könyve:

Ő Zala megye díszpolgára, fotográfus és filmrendező - volt. Méltatlanul mellőzik. Életművét kiállításokon láthatjuk, Ecce Homo című kétrészes könyve tekinti át. Pedig hitből, tartásból, művészetből, s ritka magyar kincsek felfedezéséből, megörökítéséből sokat tanulhatunk tőle. Könyveit sokszor veszem elő, máig elvarázsolnak, hitet és erőt adnak.

Fogügyek

Közel a hatvanhoz kell-e részleteznem ez mit is jelenthet? Januárra terveztük, most kellett belevágnom, hirtelen. Tegnap mínusz 3 fog, ma 7. Hétfőre is marad lehetősége a fogyatkozásának. Azt hiszem elmondtam, sejtettem ami mondható, sejtethető.
No de, evezzünk vidámabb vizekre. Búfelejtőnek itt a  vannak a kedvenc blogok!

Ez a fotó két éve készült, az Őrségben kalandoztunk. Csillagosinak gyűjtögettem fotókat, így került elő. Ránéztem, s megmelegedett a szívem, elfeledtem a munkahelyi délelőtti HATALMAS VESZEKEDÉST, el a fogorvost. Magyarázzam még.....??????

Halottak napja

Bertók László: Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.

Október búcsúztató