Frances Mayes könyvét olvasva jut el az ember Derutába, az olasz majolika egyik híres központjába. Van nálunk egy galéria, s nekik egy csodás sárkányos kávéskészletük. Készítőjének nevét nem tudni, valószínű nem szignált, de a képcsarnokos időkből való. Évek óta fáj a szívem érte. A galéria bezárt, újra nyitott, a készletük még hetekkel ezelőtt is megvolt. A derutai gyárak kínálatában tallózva láttam meg ezeket a Raffaello sárkányos mintákat, a többi tán az ő készletükből való. Nosza, gondoltam itt a készletem eredetije. Telefon a galériába, mire kiderült lovak vannak rajta. Ennyit a kávéskészletről. Kérdeztem mennyiiért adják, a hölgy az évekkel ezelőtti árnál többet határozott meg. Eddig szólt a történet. Sajnálom. Néha vannak ilyen szerelmek, amelyek mellett elmegyünk, ami elmegy mellettünk. Álmodni még lehet róla.
Én azt tapasztaltam, hogy ami elsőre megtetszik azt azonnal meg kell venni.Ha nem, akkor az ember vagy lebeszéli magát a vételről, vagy mindig csak vágyakozik.
VálaszTörlésNagyon szépek e majolikák színharmóniája.
Igazad van, én is ezt tapasztaltam. Van amikor belevágtam valamibe ész nélkül, máig nagy kedvencem.
VálaszTörlés