Oldalak

2011. november 13., vasárnap

Egy gondolat


Szobám egyik falán egy óra függ, de már nem jár. ….Amikor a város órái kongva elütik a hetet….akkor mintha a szobában is életre kelne az öreg óra.  Az öreg óra ilyenkor teljes összhangban érzi magát a világegyetemmel. …. Én is megálltam valamely időben. Én is úgy érzem, mozdulatlan vagyok, lecövekeltem.

De vannak röpke pillanataim, amikor titokzatos módon eljön az én időm.
Ilyenkor érzem, hogy még életben vagyok. Minden világos, a világ csodálatos.  Tudok alkotni, álmodni, repülni, és ilyenkor többet mondok el, többet érzek, mint a fennmaradó idő teljes egészében. A dolgok e harmonikus együttállása rendre ismétlődik, mint valami megváltozhatatlan sorozat.
Amikor először éreztem ezt, próbáltam ezekbe a pillanatokba kapaszkodni, gondoltam, örökre megállíthatom őket. De nem így történt. Ahogy az öreg órától, tőlem is tovaszáll a többiek ideje.
….És ha elmúlik ez a pillanat, s a másik órák, amelyek másik emberekben laknak, folytatják útjukat, én is visszatérek a megszokott mozdulatlan halálomba, a munkámhoz, a jövés-menéseimhez, amit életnek szoktam nevezni.

De tudom, hogy az élet másvalami.
Tudom, hogy az élet, az igazi élet azon pillanatok összessége, amelyek röpkék ugyan, de azt éreztetik velünk összhangban vagyunk a világegyetemmel.

Csak a teljesség pillanatai vannak, és akik ezt nem tudják, és örökké akarnak élni, azok a hétköznapiság szürke, folyton ismétlődő világára vannak kárhoztatva.
Jorge Bucay

3 megjegyzés:

  1. Éppen azt szerettem volna írni,hogy mennyire irigyellek azért,hogy ilyen csodásan megtalálod a szavakat,kifejezve a gondolataidat......idézet, de nagyon elgondolkodtató...Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Összhangban a világegyetemmel...
    amikor megérzed, része vagy az EGÉSZ-nek, az tényleg különleges :)
    Szeretni való bejegyzés, köszönöm :)

    VálaszTörlés
  3. Jorge Bucay-t nagyon szeretem, több könyvét olvastam, ajánlom nektek. Mindig feltölt, hitet ad, erőt.

    VálaszTörlés