Most csak

bejelentkezem. Tegnap dél óta szakad az eső. No comment. Ma háromféle ügyet intéztünk. Megvan a műtéti időpontom, pontosan két hónap múlva. Arra elfogyok. Tegnap lecsúszott a kínai itthoni farmerom rólam. Az eredete miatt nem vettem komolyan. Adja a "minőségét". Ma néztem a tavaly hordott pulóverben magam, megkarcsúsodtam. Ilyen áron?

Tegnap a bolhán vettem egy kis kávés csészét az úgymond hozzávaló tányérral, s egész délután ezt nyomoztam, mert érdekelt mit is vettem, összetartoznak-e? Szerintem nem. (A tányér amúgy akasztható.)

A fotókat máshonnan szedtem le, de szerintem ugyanarról készült. Amilyen a csésze dísze, hasonló vagy ugyanilyen a korábban régiségoldalon vásárolt tányérom. Ugyanitt készült ez is.

Már csak a készítésük ideje volt a fontos, mert a csésze pecsétje inkább sejthető, de nincs nagyítóm. Mindenesetre a Városlőd ügyében, majolika, kemámia fronton kiképeztem magam, s akármilyen eredetű a csésze kávét inni nagyon kedvemre való lesz.

Apró örömök, de úgy kellenek az embernek!

Majolikák

 

Frances Mayes könyvét olvasva jut el az ember Derutába, az olasz majolika egyik híres központjába. Van nálunk egy galéria, s nekik egy csodás sárkányos kávéskészletük. Készítőjének nevét nem tudni, valószínű nem szignált, de a képcsarnokos időkből való. Évek óta fáj a szívem érte. A galéria bezárt, újra nyitott, a készletük még hetekkel ezelőtt is megvolt. A derutai gyárak kínálatában tallózva láttam meg ezeket a Raffaello sárkányos mintákat, a többi tán az ő készletükből való. Nosza, gondoltam itt a készletem eredetije. Telefon a galériába, mire kiderült lovak vannak rajta. Ennyit a kávéskészletről. Kérdeztem mennyiiért adják, a hölgy az évekkel ezelőtti árnál többet határozott meg. Eddig szólt a történet. Sajnálom. Néha vannak ilyen szerelmek, amelyek mellett elmegyünk, ami elmegy mellettünk. Álmodni még lehet róla.