Halottak napja környékén talán megengedett, hogy temető ill. sírkő fotókat mutassak be. Két éve Kapolcsra autózva mintegy "véletlenül" találtunk rá erre a temetőre Sümegen. Ahogy bementünk, az ember érezte ritka kincsekre bukkant. (Szeretem a régi temetőket, sírköveket fotózni. Amikor nem műkő csodák, hanem személyre szóló sírkövek emlékeznek az eltávozottakra.) Múzeológus barátnőm feltárta nekem egyes megcsodált sírkövek titkát, s egy könyvet is ajánlott:
S a mostani hétvégém újraolvasott könyve:
Ő Zala megye díszpolgára, fotográfus és filmrendező - volt. Méltatlanul mellőzik. Életművét kiállításokon láthatjuk, Ecce Homo című kétrészes könyve tekinti át. Pedig hitből, tartásból, művészetből, s ritka magyar kincsek felfedezéséből, megörökítéséből sokat tanulhatunk tőle. Könyveit sokszor veszem elő, máig elvarázsolnak, hitet és erőt adnak.
