A vendég

Íróvendégünk volt. Meséi líraiak, mélységeket nyitnak meg, s valami csodálatos világot sejtetnek. A mesék díjat nyertek. Messziről érkezett közénk szerzőjük, s benne egy csodálatos EMBERT ismertem meg. Ismertünk meg mindannyian, akik a találkozók részesei voltunk, s elsősorban a gyerekek. Akik ízelítőt kaphattak egy rokonnyelvű másik országból, annak kincseiből, egy író elindulásából, élményeiből, alkotómunkájából. S mindezzel sok-sok szeretetet, ölelést, dedikáláskor személyre szóló ölelést, kedves szót.

A gyerekek is hoztak: egy-egy mese eljátszását, mozdulatokkal, gesztusokkal, de átjött belőle a megértés, megérzés, s a folytatás igénye.  S az író számára: szavai értő szívekre, lelkekre találtak.

 

Tavasz az őszben, avagy a megbolondult évszakok

Remélem, hogy ezek a képméretek is visszaadják az aranyeső virágzását. Vagy aranyvessző? A szomszédunké, lent sétáltunk  a kertben, őszi leveleket fotóztam volna, nézem az ágakat, sárga virágok! A lombozat őszi vörösbe öltözötten, s nyílnak a tavasz virágai!

Az utolsó fotó viszont már az ősz előhirnőke: a diófán egy-egy ág már sárgába öltözött. Nem is sárga, ez aranyág!

Egyik szemem..

Sokat foglalkozom mesékkel, sokszor jönnek fel bennem a hétköznapi beszédben is mesei fordulatok. Unokámnak szoktam mondani, hogy "világszép". A féléves pici lány gondolom a ritmusát érzékelte, nagyokat kacagott a szóra.

Ma jött egy telefon, az egyik könyvtár igazgatója jelentkezett be: nyugdíjba ment, most aztán sokat tudunk beszélgetni. Viszem le a macskát sétálni, újabb hívás. A sajtótól köszönt el valaki. Mondom neki sajnálom. Lesz helyette más...- vigasztal. Tudom, nincs pótolhatatlan ember, s az ajánlott kolléganővel is jó a kapcsolatom. Mégis. Évek együtt munkálkodása van mögöttünk, tudtam, hogy rá számíthatok, s milyen témákban. Változtatok a szavaimon: egyik szemem sír, a másik nevet. Így köszönünk el, érzem elcsuklik a hangja.

S így is érzem: az egyik szemem sír, a másik nevet!

"Fehér rózsa, Mária"

“Fehér rózsa Mária engem Jézus találjon

Szent szívéből szeressen

szen vérével megválcson.”

1900, Berzence

Budaházi Éva blogjából kerestem, másoltam az idézetet(hogy a kezemben lévő könyvből: Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék) idő híján ne kelljen bemásolnom az imát., s egyben ajánlanám azoknak, akiket érdekel ez a szellemiség. 

Szeretem fotózni az útszéli kereszteket, amikor elporlad a homokkő, s csak sejteni engedi mit rejt. Ezek a fotók szőlőhegyeken készültek. A környezetük sejteti a hajdani megbecsülést, ma már romjaikban, de még állnak.

A kertész macskái

A szomszédunktól kaptunk málnatöveket, amiket annak rendje és módja szerint betettünk/elültettünk a földbe. A fotókon a visszavágás még hátra volt. (Mert ugyebár a friss kertészkedő, ültet, aztán fogja a könyvet, s kiolvassa, hogy visszavágás is jár a málnatöveknek. Nosza, telefon fel, szülői jóváhagyást is kérünk, ha már a szomszéd nem volt a közelben...) Közben  még más is visszavágásra került volna, ha a volna ott nem lett volna. Mert megérkeztek a macskák: ki nyakba, ki az elszáradt virágszárak, s levelek közé.  Csupa előmozdító, segítő karom, és természetesen eme karmok gazdái. Azért ahogy a mese mondja: vége jó, ha minden jó!

Régi házak

 

A házakat a faluban fotóztam. A fehérnek többször csodájára jártam, Malonyai Dezső könyvében láthatunk hasonlókat. A kertben egy öreg nénit láttam dolgozni még a nyáron. A ház régi, nagyon rossz állapotú, ahogy megtudtam az önkormányzat ki is telepítette őket innen, egy rendbehozott üres házba. Azt nem tudom még mi lesz a ház sorsa, kár lenne érte, ha lebontanák. Egy régi, elmúlt időt idéz, kevesen vannak már ezek a házak. A falunkban is. Csak az állapota, az állapota!!

Szőlők, szentek

 

Az őszi melegben elindultunk falunk szőlőhegyére. Eredetileg egy kápolnát kerestünk, ahol olvastam felszentelő programokról, s ha jól emlékszem mulatságról is. Ha jól.. Ehelyett találtunk egy kápolnácskát, s utolsó fotó harangját. Aztán pár gyönyörű, mindenféle állapotú régi, sőt borona pincét is. (Ezek fotózása egy külön program, séta része lesz majd.)

Az utolsó előtti kereszt fotója szőlőhegyről lefelé készült egy telek végében. Hogy hogy került oda: egy pince része, vagy régi helyett lett új? -  még ki kell nyomoznom. Örültem, hogy ismét állítgatják fel az új kereszteket, a szentek új szobrait lásd Szent Orbán első és második fotóját. Ez nagyon stílusos, ahogy a szőlőgyökerek átölelik az alapzatot.

Azért régi szobrokra, keresztekre is leltünk, csak azok a fotók egy másik gépen vannak. Majd legközelebb.