Mese

A fotók két helyszínen mesemondás közben készültek. Vendégünk mesélő öregeket, pásztorokat keres - falvakban. Mondta, úgy érdeklődjünk van-e nótás kedvű, nótás kedvű és vidám 75 éve feletti pásztorember a környéken. Lehet, hogy nem pásztor, de mesére kapható is lehet, szerinte sokan rejtenek még kincseket magukban. Ha akad ilyen nálatok, írjatok nekem, elküldöm az úr email címét. (Bocs, nem akarok nevet kiírni, nem akarom, hogy a blogomra találjanak. Lehet, hogy  fel is ismeritek őt.)

A vendég

Íróvendégünk volt. Meséi líraiak, mélységeket nyitnak meg, s valami csodálatos világot sejtetnek. A mesék díjat nyertek. Messziről érkezett közénk szerzőjük, s benne egy csodálatos EMBERT ismertem meg. Ismertünk meg mindannyian, akik a találkozók részesei voltunk, s elsősorban a gyerekek. Akik ízelítőt kaphattak egy rokonnyelvű másik országból, annak kincseiből, egy író elindulásából, élményeiből, alkotómunkájából. S mindezzel sok-sok szeretetet, ölelést, dedikáláskor személyre szóló ölelést, kedves szót.

A gyerekek is hoztak: egy-egy mese eljátszását, mozdulatokkal, gesztusokkal, de átjött belőle a megértés, megérzés, s a folytatás igénye.  S az író számára: szavai értő szívekre, lelkekre találtak.