BUÉK

Minden kedves blogolvasónak szerencsés, gazdag, boldog, s egészséges új esztendőt kívánok szeretettel! Holdgyöngy

Weöres Sándor: Újjé-vi mese

Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.

Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.

Amikor megszakad a szív

  

    

Autóból ugrottam ki fotózni  a házakat Szentliszlón. A sárga csodálatos oromdíszei fogtak meg, a fehérnél azt néztük, hogy az ablakok újak-e vagy már az enyészet dolgozott? Az esőcsatorna is új, vagy ha régi jó állapotú.Mindkettőben bevezették  a gázt is, valamikor. Kicsit , vagy a sárgán tán már többet kellene dolgozni. Valamikor szépek voltak, módosak. A maguk módján.

Erdő mellett

Reggel, kert, cseppek

A kert végébe indultam,

 s ahogy jöttem visszafelé kelt fel a nap, vagy éppen jött ki egy felhő mögül. Rohantam  a fényképezőgépért. A fotók nagyítva mutatják meg magukat.

 

Elment macskaúr,

azaz alibánfai vitéz Rozsdás Mihály Májkell. Ő ezzel a szerény névvel büszkélkedett. 13 és fél éves volt, ebből félévet igazi macskaként, valódi falusi macskaként töltött, ahonnan elindult két hónaposan, hogy szobamacska legyen, igaz kijárós-sétálós, de akkor is. Legalább  az utolsó féléve szabadon, igazi verekedős kandúrmacskaként telt.

Tegnap éjjel nem volt hálótársam, rosszat sejtettem. Ő egész éjjel vonult, de megjött,  s hozzám feküdt mindig. Reggel az ajtó előtt találtuk, mintha aludna. Erőszakos nyom nem látszott.

A hangulatom, gondolom nem kell részleteznem, s utaztunk volna. Szóval, tőle kellett búcsút vennünk, kövekkel borítva sírját, s egy mécsest hagytam ott nála, búcsúzóul. Megsirattuk mindketten. Ami végtelenül jólesett, felhívott a kisebbik fiam, s  részvétét fejezte ki, tudván mennyire fontos volt ő nekem.  Nagy űrt hagyott itt maga után. Vagy még  annál is nagyobbat....., még akkor is, ha "csak egy macska" volt.

A bejgli esete

a sütőasszonnyal. A múlt hét szerdáján kezdtem neki sütni, nem is volt gond, de utána a zserbónál kimentek  a lábaim alólam. Alig tudtam a sütést befejezni. Estére meg is érkezett a láz, ill.már délutánra bejelentkezett, megmutatta magát, éjjel meg már tombolt.

Aztán még négy rúd bejgli következett hétvégén, s kezdődött a négyfelé osztás. Ajándékba, részesként, s maradjon nekünk is. De nekünk sehogy sem maradt. (Az azért az igazsághoz tartozik közben meóztuk is, nehogy"romlott" sütemény kerüljön ki a   háztól.

Itt volt karácsony estéje, nem volt mit tálalni, már bejglifronton. Ma, mikor pakoltunk el, megtaláltam egy csomagot, egy feleslegest, elfeledettet, így már nekünk is jutott, utólag. Ma sem esett nehezünkre fogyasztani, felfalni, hamar telefon a fiamnak, holnap visszük a bejglit!

Hát így jártunk a karácsonyi bejglivel!

Holnap reggel indulunk család járni. Köszönöm az érdeklődéseteket, egy hét után mondhatom jobban vagyok jelentősen. Sajnos rákényszerültem a Maripenre, a hangom nem akart tisztulni. Nagyon elkapott, s meglehetősen legyengített ez a vírus. Remélem már csak javulni fogok.

További szép napokat kívánok mindenkinek!

Ezt a két fotót Enikő blogján találtam: Vidéki porta. Nekem a szívembe lopták magukat nagyon, mivel fényképezni nem tudtam, jöjjenek ide!

Karácsonyi köszöntő

Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok

Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni. 

Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok. 

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék. 

 Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám. 

(Így dúdolgattam én
Gyermek-hittel, bátran,
1883
Csúf karácsonyában.)

Áldott, békés ünnepeket kívánok minden blogolvasónak, szeretettel! Holdgyöngy

Csak úgy.. vagy mégsem úgy?

Fenyőfa-dal

Ez igen!

Ahogy a gyermekorvos

vigasztal(ta a menyemet), most ezt mondom én is, magamnak: legalább karácsonyra meggyógyulok. Tegnap délutánra behangolt, estére felment  a lázam, s makacsul tartja magát. Egyenlőre egyetlen tevékenységet látok magam előtt, feküdni, mert olyan gyenge vagyok. Mondhatni jól letepert a láz. A vírus? Vagy ketten együtt? Elkaptam  a lányoktól?

(Olvastalak benneteket, többeteket, elnézést, most nem szólok hozzá.)

Szép napot mindenkinek!

Köd-fák-fotók

Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell a téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak,
mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Várakozók

A téli hajnal kivert az ágyból. Nagyon rosszul aludtam: némi torokfájás, némi nátha, némi rossz közérzet, napok óta egy újabb ágy. Tegnap délután érkeztem a négy nap után a tíz fok körüli, de inkább alatti épületbe. Kapkodhattam, fűteni, etetni, főként itatni az állatokat. Nos, az egyetlen macskaúr volt, aki éhenhalási gondjait megoldotta, önkiszolgálással. Úgy látom, házon belül rendkívül feltalálja magát....

S pár szót akkor magamról. Ez a várakozás nekem nem megy. Nem tudok írni szépeket, nincsenek csillogó dekorációim, valahogy én nem készülök az ünnepre. Valahogy ez nem megy nekem.  Ezért lett jó, ezért volt jó kisgyerekek közt lennem pár napot. Ők tényleg várakoznak a szó mindkét értelmében. Lélekben: a templomban, az óvodában, otthon. Lelkesedésük az én kemény lelkemet is magával ragadta. Jó volt látni a készülődésüket, a keresésüket, az örömüket. Ahogy a naptárból újabb figura került elő, ahogy újabb gyertya gyulladt meg. S a kicsi ünnep az óvodában. S azért az angyalok ajándékából némi előleget is kaptak, lévén, hogy ünnepkor már nem találkozunk.

Téli hangulatok: kint és bent

 A Mikulás szánja

 Az itt felejtett nyár, vagy inkább a visszahozott, vagy az üzleti nyár?

 

Melegítők

Egy könyv, egy fotó, egy találkozó

 

és két ölelés a szerzőnek, akihez két középiskolás lány odament a találkozó után,  s kérték, hogy megölelhessék,olyan szépen beszélt (A nőkről és a mesékről, s a kettőről együtt.)

Kell ennél több egy írónak?

Erről  a találkozóról írtam a megvolt bejegyzésemben. Csak  a lényeget felejtettem el, most ideírtam.... Erre szoktam mondani, az ilyen pillanatokért érdemes élni.