Egyik fotó sem reklám

csak éppen arra járt egy macska.

Az úgy volt

• hogy a szomszéd telefonja, aki az állatainkat rendezi tegnap az utcán ért utol: Nyitva találták az utcai szoba ablakát. Amúgy felforgatást, értsd betörést nem tapasztaltak.

Ugyebár két lehetőség van: úgy felejtettük, az bizony -mire felfedezték a szabályosan behúzott függöny mögött, a hideget érzékelve inkább, már mint a feleség... - két napos klímaváltozást, azaz lehűlést ill. inkább az épület  kihűlését jelentette. A második az idegen behatolás (ó, mi szépen fogalmaztam), de erre utaló jel nem volt, s én sem éreztem, hogy az lenne. Nem is volt.

Ma délben tudtam csak jönni, hát, mit ne mondjak, hideg volt. Éppen bepottyant a kéményseprő is délután, s elmeséltem neki esetem  a kályhával: megraktam,begyújtottam füstölt, ezt csillapítottam, s kimentem diólevelet gyűjteni. Mire bejöttem vágni lehetett a füstöt az épületben..Kereszthuzat stb. , arra már lassan a kályhában a tűz is rendesen égett. Azért kaptam tanácsokat, mit is tegyek ilyenkor. Szépen megtanultam tavaly fűteni, úgy látszik még mindig vannak apró trükkök, amire figyelni kell. Ahogy arra is, ha elmegyünk, ne higgyük azt, hogy a zártnak tűnő ablak zárva is van. Nem árt erről meggyőződni is!

• hogy autóval mentünk egy kertészetbe. Nem szeretném őket reklámozni, nem igazán érdemlik meg. Az is lehet, hogy éppen rosszkor voltunk rossz helyen. Minden esetre egy kicsi családi árudában megkaptuk az emberre figyelés mellé azt is, amire szükségünk volt.

• hogy az út mentén egy faluban kaptam lencsevégre ezt a házat.  Némileg dől szét, némileg birtokba vette a természet is. Szinte a közepén fut fel rá a borostyán(?). Lehet, hogy ezt már nem felfutásnak hanem alapos birtokbavételnek nevezhetnénk.  Az utolsó fotót kezdtem nagyítani, az üveget már betörte az ablakon!

 

Az udvar felőli fotón ott  a műanyag vödör. Használják? Próbálják a házat életre kelteni? Valami melegség is van a képeken a pusztulás mellett: a színek miatt? A múltra emlékeztető düledező kút és melléképület miatt? Vagy csak az emberben kelt régmúlt emlékeket?

(Teszt) Akkor hogy is van ez?

Telefonhívást kaptam néhány terméket kellene tesztelni. Biotermék lett megnevezve, a többit majd meglátjuk. Belevágtam, ezen ne  múljon. Telefonok, biztosítás, a  szokásos kereskedői hangnemben. Már gyanút foghattam volna.

Aztán megérkezett a teszteltető, ajajj, láttam gond lesz. Itt bizony árubemutató lesz, s tudtam mi bizony vásárolni nem fogunk. Ismertetés, bemutató, kipróbálás. A hölgy közölt csillagászati árat, aztán kivételezett helyzetbe kerültünk, ami kamattal együtt másfélszázezer forintot verte rendesen. Így sem akartunk vásárolni. Elkeseredett volt. Kértük vigye az ajándékát, nem szolgáltunk rá. Ez jár nekünk, nálunk hagyta. Mondtam, engem tesztelni kértek fel, nem vásárolni. Semmit nem szólt.

S még nekem volt lelkiismeretfurdalásom. Nézem, keresem a teszt szót, végül Magyar értelmező kéziszótár. 3.  Ker Azonos vagy hasonló rendeltetésű árucikkek tulajdonságait értékelő bírálat, ismertetés. Ebből az ismertetés állt, de nem  a részemről. Akkor hogy is van ez?

Írni

"... írni annyit tesz, mint önmagunkban olvasni. Az írás előhívja az emlékeket....... Az írásnak természetfeletti hatalma van. "
Frédéric Beigbeder

Háromszor vettem elő, s tettem el a könyvet, hogy e szöveget (erősen megkurtítva) idemásoljam.. Közben elolvastam Éva blogbejegyzését.    Néha találkoznank a gondolataink, ki-ki másfelől közelít, de egyre gondolunk.

Emlékezések

Az ember ül az autóban, s nosztalgiázik. A régi házakról. A régi helyére felépülő falu legnagyobb házáról, de nekem hideg, rideg, idegen. Semmi közöm hozzá. Bezárta a gyermekkorom, elválasztott egy kedves időtől, s már új kezdődött.

 Aztán tovább egy másik faluba. A két falu közti utat fotózom az autóból, s mesélek. Mesélek a gyermekkoromról, a falvak közti időrekord felállításáról- biciklivel.

 

Majd a láthatóan  sivár útról, ami mellől kivágták a fákat, a határt összeszántották így kívánta a tsz földművelése. Nosztalgia, kicsi földek, családok földjei, parcellák, emlékek. Nem számít!

S máris felbukkan a falu utolsó utcája. Keresgélem, találgatom a házakat, melyik kié lehet, azaz inkább kié volt? Egy a biztos, már távolból is a nagyszülői ház. Megállunk szakadó esőben egy fotó erejéig. Az épület a régi, erősen átalakítva. Réginek csak a szemem mögött, a szívemmel látom. A szeder és diófát a ház előtt (most tuják...), a kemencét, a kút helyét,  a kerítést, a veteményest....  Most a csupasz kert, hisz már ősz van. Hány és hány boldog napot töltöttem itt, s vágytam ide felnőttként. Aztán már érett felnőttként egy régi házra, évtizedekig, míg megvalósult.

"...megmarad, őrzi magát a kő"

Oroszlány

 Egerszalók

 Sajószentpéter

 Nyíregyháza-Sóstó Falumúzeum

Tokaj

 Egerszólát

Kehida

 Ganna

 Döbrönte

Zalaegerszeg

Elmúlások