BUÉK 2026

 Áldott, boldog, sikeres új esztendőt kívánok minden blogolvasónak. S hazánknak is.

Kedves Blogolvasók!

 Áldott, örömteli ünnepet kívánok mindenkinek, szeretettel!

.

Ismeritek, ettetek már dödöllét? Igazit?

 Út közben egy vasi vendéglőben álltunk meg, ebédelni. S mert alföldi unokáim imádják a dödöllét, azt kértünk. Utolsó, vasi, Őriszentpéteren a Hársfa fogadó és étterembeni dödölle élményünk fantasztikus volt, mindent  vitt. Maga volt a dödölle  csoda!

Most csalódtunk, de hatalmasat. Már a megjelenése más volt,  a telföl rádíszítve, de csak jelképesen, s valami pirított szalonnával megszórva. Viszont a belseje nyers volt,nem sült át. Éhesek voltunk, morogva megettük. S szomorúan jöttünk el. Másik fiam mondta miért nem küldtük vissza?  Ha úton vagy, sietsz erre már nincs idő. Csak az a csalódás, az a csalódás. 

A fenti sem eredeti recept. A Nők Lapjában tették közzé. Úgy járunk a dödöllével is mint a halászlével, rá kell kérdezni milyent is készítenek? Aztán volt olyan étterem ahol a pincér már mondta, hogy a szomszéd asztalnál is rákérdeztek, nem csak mi. Ezek szerint másnak is volt rossz halászlé tapasztalata. Pedig egy vendéglő a vendégért van, nem csak kinyomunk neki valamilyen maradék vagy félig kész ételt .

Pedig egy igazi dödölle eszméletlenül finom: magában, tejföllel, köretként némi szarvas pörkölttel, belecsavarva ez és az. 

 

S nagyon, de nagyon el is lehet rontani.

 

 Én így csinálom, vagy inkább felénk így készül?

Tegnap találtam

 "...apró, naponta ismétlődő helyzetek, amelyek megküzdési képességeinket erodálják, ugyanúgy képesek mély sebeket ejteni." Al Ghaoui Hesna

Nők Lapjában olvastam. Erről írtam múltkor.

S jöjjön pár mai szép:

Karácsonyi dekorációs ötletek kedvenc vlogomról

 

Kedves Blogolvasók!

 Köszönöm azoknak, akik megkerestek, hogy mi van velem? Észre sem vettem, hogy olyan régen jelentkeztem. Tehát, először festés volt, amire egy évet vártam, azaz jó egy évet miután a konyha egy része leszakadt, lerohadt. Megelőzően négy napig pakoltam, selejteztem. Aztán ennek még lett utó selejtezése is... A festés után napon jött a fiam két gyerekkel, segíteni, elvitt a temetőbe, szüleim, nagyszüleim sírjához. Akkor, s ott  robbant be a hideg, szél, hó. S volt egy dödölle "kalandunk" is, majd írnék róla.

Elindultak vasárnap ebéd után, éjjel megjött Angliából a másik fiam, egy hétre.  Nem tudtam egyiküknek sem nagy főzést produkálni, nem volt már erőm. A festés utáni takarítás máig nincs meg. A finomra hangolt, sajnos ez van, naponta látom.

 

Ezután orvosos hét jött, belobbant a refluxom, ami eddig nem volt nevesítve.  Erős diétával, némi fogyással. S a jobb oldali három hasi műtét után feltehetően összenövések vannak, szenvedem.

 

Tegnap fogorvosnál voltam, félév s több nekifutás után végre odaértem. Ugyanakkor ezen a reggelen bejelentkezett a favágó, gyümölcsfák, s minden orgonabokor ment, s egy hatalmas terméketlen mogyoró bokor is. Mindent lenyomott, árnyékolt. Az orgonák nagyok,öregek voltak, alig virágoztak. Radikális beavatkozás történt, s mintha fellélegzett volna az udvar, a kert.  . Kinőnek majd úgyis. Szóval kicsit nehéznek tűnő nap volt, ez is. 

 

Ma csak, -gondolom- az időjárás szaggatott. Fáradt vagyok, mászkálás mentes,pihenős napokat várok. Nagyon. Nagyon. S persze nem a karácsony a legfőbb gondom, azért egy picikét díszítettem, tényleg csak jelképesen.

 

S íme, ahonnan kikerültek a hatalmasra nőtt, néhol formátlan, s sajnos alig virágzó orgonák.  

 

 Itt pedig a szintén terméketlen mogyoróbokor uralta le a kertet, a gyümölcsfákat. S kivágásra kerültek elszáradt gyümölcsfák is.

 

 

. 

 

S íme az "eredmény" egy része, ezt majd el kell vitetni. A gyümölcsfa ágak égetve lesznek, a kuglikat pedig be kell hordani, majd tüzelőnek. Lesz munka, bőven.

 

 S mutatok pár fotót, még visszavágás előtt a cserjés hortenzia csodáról. Az orgonához sajnos nem lehetett másként hozzáférni, metszeni kellett, legalább a nagyon belógó bugákat. Szívfájdító volt.

 

 Egy kis tavaszi előzetesről:

 

 

Bár a téli jázmin téli, s a kert oldalán, a szomszédban kezd virágozni, de az "unokám"