fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.
S ilyenkor mindig eszembe jut nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?
Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van. Nagyon megfogott a könyv.
A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.
Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.
Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,
Legyen szép napotok! Itt a zene hozzá!
Hallgatom - jó muzsika reggelire.
VálaszTörlésAhogy mondod. Nagy kedvenc
TörlésUgyanígy vagyok én is. Reggel még valamire képes vagyok, meglocsolok, néhány metszegetés, gazolás belefér, de befelé már vonszolom magam. Jó is lenne, ha az akaraton múlnának ezek a dolgok!
VálaszTörlésNagyon szép a kerted! Az a cserszömörce most is csodálatos!
Hallgatom közben ezt a kellemes zenét.
Ma masszázst kaptam, kb 2.5 órán át gyömöszölte a testemet, magamra sem ismerek, annyival jobb a karom és a vállam. Próbàltátok?
VálaszTörlés