Nem tudom, írtam-e róla, de idén van meggyünk. Nem dúskál bennük az 5 fa, de hetek óta folyamatosan ellát. Eleinte napokig gyűjtöttem a süteményre valót, most már megszedem, s fent sok is van rajta(mihez képest), de nem merek felmenni a létrára. Pár hete, meggyszedés közben, csak úgy nekiálltam mert arra jártam, s egyszer csak azt vettem észre, hogy elvágódok. Balra. Szerintem egy pillanatra el is ájultam, utólag belegondolva. Nos, ki is nézett hetekig a lábam, úgy, mint aki macskával verekedett. A fűszerkertbe estem be, törve le mindent, amire pottyantam-. Azóta óvatos vagyok, bár akkor is 6-7 óra körül volt. Tehát nem a forróságnak mentem neki.
A málna a töveken veszik, kicsik a szemek. Ha erre járt volna középső unkám biztosan leszemezgette volna. Volna.
Ribizliből viszont lett 3 üveg lekvárom. Gyors főzéssel, feladtam az igazi lekvárfőzést. Addig is a rigókkal osztoztunk rajta.
Lent a kertben hatalmas, majd derékig ér a gaz, körülöttem mindenkinél pázsittá vágva a fű a gyümölcsfák között. Viszont eddig nem látott virágok=gazok tömegével van tele, azokon pedig dúskál a rovarvilág. Direkt, többször is megnéztem.
A füvek gyönyörűek, meg kellene néznem a nevüket, de reggeli bevilágításban nem győzöm őket fotózni, s némely gyógynövényt.
Vihar előtt
Megégve.
Ez itt a fűszerkert környéke, a levendulás. Idén szegényes. El is fagyott néhány tő.
A kert szimbólumként van a könyvben, amit amúgy kedveltem, mint az írónő többi könyvét is.
A füvek idekerültek, de vannak el nem érhető ma reggeli fotóim is. Majd...
Huhh, Anikó! Végződhetett volna töréssel az az esés 😒 nagyon kell vigyázni, elég egy icipici pillanatnyi megszédülés és már vágódik is az ember. Óvatosan! Mindig, mindenütt!
VálaszTörlésAnnyira aranyos az a kutyus! A fű fotó meg igazán szép! lehet egyébként meg fel sem figyeltünk volna rá.