A dús virágú gyöngyviŕágcserjém

 Így pusztítanak a meztelen csigák, igen, tavaly egy kicsit bokrot úgy rágták szét, hogy idén pár virág lett rajta. Kiszáradt, elvették az életét. Hitetlen, ugye? Itt a bizonyíték.

Tele ettem magam

 Tejbepapi, később csupasz vajas, sós rozskenyér. Eszméletlen finom volt. Ugye, milyen kevés kell?!

 Felfedeztem egy francia vlogot, az én világom. A hangulata, a tájak, s még a sütéseket is elfogadtam, mert annyi melegség, látványukba szépség is van. S ami a lényeg, ha nézem megnyugtat, elvarázsol. Ami mostanában nem utolsó szempont.

A múlt héten mégis vírusom volt. Annyira fojtón köhögtem már, öklendezve, hogy egy-egy rohamban tejesen kikészültem, s elmentem a dokihoz. Azt mondta, hogy amit elmondtam tipikus vírus, a tüdőm tiszta. Megnyugtató. Kaptam egy beszippantós gyógyszert. 

Ma kivették az utolsó varratomat is. S délután "felvettem a munkát", a fűnyírást, a ház előtt, s a díszkert egyenes részén. Kinyírt, mondanom sem kell, én meg a szegélyvágó "kését". Így leálltam mindennemű füvezéssel. A jó helyre eltett tartalékokat nem találtam meg. Ki kellett feküdnöm, mondanom sem kell. Ennyit érek. Ez van. 

Aztán alkonyattal kivittem a kutyát a kertbe, még erősek voltak a fények.

S egy kis bemutató a kertet elöntő, eluraló gazokból is. Majd szépen, lassan megszabadulok tőlük. Miközben, remélem edződök is, az állóképességem is nő. Azért sokat javultam, de ez még nem az igazi. Korántsem. Nagyon megviselt a műtét, s minden, előtte, alatta, utána. 

A legnagyobb baj, hogy nem tudok aludni, kialudni magam. 4-5 órakor ébredek, s már nem tudok visszaaludni, aztán este 1/2 9 felé esik le a fejem. Küzdök, hogy ne aludjak el, korai még az alváshoz.

 

Az éjszaka

 azt hittem elpusztulok. Felugrott a vérnyomásom, majd elkezdtem égni, szétégni. Szó szerint, a szám teljesen kiszáradt, nyelni alig tudtam. Mindezt 37.7 fokkal. Mire kezdeném

magam összeszedni most ez odavágott. Nagyon

Valami vírus van?

Tavaly ezt a kis bokrot szétrágták a csigák.!!! Ennyi maradt, nem jó a felvetel, de látni.

Kerti medvehagyma, virágban. Idén nem ehettem.

Csak úgy?

 Másban gyönyörűséget, mint az okulásban, nem találok.

Odze György :Diplomata - útlevél...c. könyvéből.

No komment. Fiatalon nem szerettem a focistákat, a fenti történet alapján nem véletlenül. Ezt éreztem rajtuk a környezetemben. Később, meg valahogy sosem érdekelt a sport. Ne vessetek meg érte.

 Áldott húsvéti ünnepeket kívánok!

 

A szombati napot,

- most nem szeretnék ünnepre hivatkozni- próbáltam takarítással kezdeni. Erőm túl van a végesen. Az utolsó 5 hónap kiszívta az erőmet, ahogy már mindenre egyedül voltam előtte kb. másfél év óta. S a betegség hónapjait is egyedül csináltam végig, szerencsére a fiam itthon volt, s az ügyintézéseket , esetleges vásárlásokat legalább levette a vállamról. Mostanában pedig a ház körüli pakolni valókat. 71. évem után valahogy az erőm, erőnlétem is gyengülni kezdett.

A kutya, majd az én sürgősségi műtétem nem hiányzott, s az utóbbi feltette a pontot az I-re. S kiderült, hogy ilyen körülmények közt bizony jó lett volna az autó, állandó segítséget kérni helyzetekben kellemetlen, bár szívesen megtették nekem, műtét után enni hoztak a szomszédok, ezer köszönet érte, nekik. Aztán  egy alapítvány segítségét kértem, fabehordás, vásárlás, s lassan erőre is kaptam, bár ez látszat. Nagyon gyorsan fáradok, nincs állóképességem, egy porszívózás, amúgy egy gyors, nem szöszmötölős is ledönt a lábamról. S mindezt a frontok emelik. 

Nálunk az évszakos ruhákat a városban tartottuk, egy kétajtós szekrényünk van, s másfél komódunk. Nos ennek összeszedéséhez bele is bonyolódtam a selejtezésbe, ami fizikailag ismét nem emelt az emberen. Nincs autó, amivel ruhákat, stb. tudok cserélni, de lett hely. Szomorú változás.

S ami öröm, ezer szerencse a KERT. (Ami fut, szalad, nem tudtam füvet nyírni sem, s kiderült, hogy számomra csillagászati összegért vágták le "olcsón". ) De máig is a béke, öröm, a megnyugvás helye számomra. Ahogy a ház, a s a környezet is. 

Átkelés

 

 "... végül mind csenddé leszünk" Jón Kalman Stéfansson

 

Szombat délután férjemet átvezettem egy másik dimenzióba. Sok szenvedés után megnyugodott, pihent, kisimult arccal kelt át, aludt el csendesen. Örökre.

 

 Most szeretem a csendet magam körül, próbálok megnyugodni, mert fizikailag nagyon lent vagyok.

 

„Egyedül. Én egyedül vagyok. Mintha be volnék zárva a csöndbe. A csöndben vagyok otthon. De a csönd akkor se ereszt, ha mennék. Hová? Hát valahová ki. Beszélgetni, játszani. Persze játszom én. (...) És a csönd nekem nem tömlöc, szeretem. De mégis. Ha egyedül vagy, akkor bármi lehetséges. Csak az nem lehetséges, hogy ne legyél egyedül.”

 Esterházy Péter

Nő a fű, pompáznak a vadvirágok

 Sajnos nem tudok füvet nyírni, még 3 hét. Van ahol nem is bánom, hadd popázzon ezer tavaszi vadvirag . Szomszeédoknal minden tövig vágva. Nem értem, a méheknek, stb. esélyt nem adnak.  Nagyapám úgy emlékszem, tavasz,s nyár végén kaszált, anno.  Ezek gyümölcsös kertek, vagy haszonkertek, nem kikövezett modern kertek, de  a füvet vadul vágják , hetente, kéthetente.  

S sajnos a kertem a tarack, fű!!!, gyomok is lepik el rendesen.  S  maradnak is, kellemetlen vendégként. Ez van. Ez lesz.

Véletlenek(!?)

 Férjem otthoni ellátására, a hospice otthongondozás változatát kértük. Aznap amikor a hölgy telefonon kereste, sokszor ő teljes kómában volt, talán az állapota, de főleg a frissen feltett tapasz miatt. Estefelé említette a hívásokat, későn. Pedig a segítségre végtelen szüksége lett volna, már nagyon vártam őket. A rendelő az ő, az ellátott telefonszámát adta meg, nem számolva az állapotával. Így másnap érkezett volna a segítsége.

Hajnalban elesett, két segítségkérésem nem talált meghallgatásra, én semmit nem tudtam tenni érte, mire eszembe jutott a Gondos óra. Ők segítettek, hívtak mentőt, stb. A Gondos óra háttérmenedzselése nagyon jó, odafigyelnek, segítenek. Köszönet érte. (Bár azt is tapasztaltam , hogy az email címet az uralkodó párt hívek gyűjtésére használja, sajnos.)

Szóval akinek kételye van a gondos órával kapcsolatban, ha segítene a döntésben itt a mi példánk. Egyedülállónak, beteg embernek, ha nála is van mindig!!!! nagy segítség.

A kórházba kerülve, megvizsgálva bent fogták, most a részletekbe nem megyek bele. Utolsó útja felé halad, sok szenvedéssel. Minden ismerősünk  a megváltást kívánja neki, a gyorsat. Majd kiderül, hogy a sors is ezt akarja-e?

Reggel és este