Ajánlom

 Könyvesbolt a tengerparton

 

Nehezen indul, már letettem róla míg kivártam azt az x percet, amiért érdemes volt megnézni, s  a téma miatt. Milyen gyarlók, s milyen jók is vagyunk mi emberek. Vajon kik vannak többen?

Történelmi modellvasút múzeum

Számomra hatalmas élmény volt.  A kiállítótérben terepasztalok, télen és más évszakban, nagyváros, kisváros, falu, s a megye egyes vasútállomásai.  Volt terepasztal, ami az alagutakat mutatott be, s egy-egy vasútállomást annak minden részletével együtt. Aztán kialudt a világítás,  s megérkeztünk az éjszakai vasútállomásokra. Szenzációs hangulata volt. Így, együtt a nagy tömeggel is.

Téli terepasztal.

Lent pedig már éjszaka látható egy vasútállomás.

 Ime egy lakásbelső, ilyen kicsi részletekre is kitértek!

 Érkező, induló vonatok.

 E fotó érzékelteti leginkább  a kiállítás hangulatát. Imádtam az egész látványt, hangulatot.

 

 

Két vitrinben repülőgép modelleket is láthattunk.

 

 S ahogy az épület tetejéről, a modellvasút kiállításról lefelé haladtunk, íme a természettudományos érdeklődésű látogatókat a Vadászati Múzeum várja.

 

Amikor az ember szeme többet lát

 Állatorvoshoz kellene vinni Cirnyó úrfit, DE... Miután a dugulásunkat estére megszüntette a szakember gondoltam koronázzuk meg az állatorvosi látogatással. Megfőztem előtte, kipurcantam. Maradunk. 

Szabadtéri kiállítás a keszthelyi kastély előtt: ruhaszobrok. Egy kis ízelítő. S ha eleget csodálkoztatok, a kastély mögött található a Botanikuskert, tele mocsári mályvákkal, sajnos a ritkaságok már elvirágzóban. Azért egy kirándulást így is megér.

    

 

 

S íme a Botanikus kert halakkal, madarakkal és növényekkel.

   

 Ők ketten a  kiállítás részei, jobbra dinnyefa!

  

 S amik miatt utaztunk, már csak ők nyílnak.

   

Teszek rá!

 Kedves idősődő blogolvasók, olvassátok Scheffer Erzsébet cikkét az új Nők Lapjában Olyan igaza van. 

Ma délután, mert nem volt meleg, fogtunk magunkat s elmentünk Keszthelyre befejezni a jó éve megkezdett kastélylátogatást. (A nem igazán jól elsült családi program után lett egy délutánnyi nyaralásunk.) Vasúmodellek múzeuma es a Pálmaház. Embertelen tömeg volt, főleg gyerekes családok. Azt hittük, hogy már az iskolára készülődnek.

S látható a kastély előtt egy érdekes kiállítás!!!! Fotók holnap, a rendszer nem engedi feltölteni.

Ma bevetettem nagam a kertben,

hogy mi végre? Holnap kiderül. Kapáltam, gyomláltam, kidőltem. S végre, igaz -picike virággal, de virágozni kezdett a kardvirág is.

S minden fotón cseppek, eshetett az  éjjel. Azért a föld felső része ázott csak át, s bizony akadnak száraz részek is. El ne bízzuk magunkat!

Ez tegnap írt, de fel nem töltött bejegyzés.

 

Esett, esik, esni fog (remélem)

A 24. oórában valahogy mindig megérkezik az eső. Megfáradt a kert, ez rá a megfelelő szó. Küzd, igyekszik, s mi is az öntözéssel, de az csak a túlélésre elég.Eső után tettünk egy kört, elnéztem a mocsári mályvákat.

 Máshol is ilyen kicsik maradtak. Viszont telve virággal, mint a szerencsétlen futórózsa. A többiek idén lemaradtak, nem is értem vagy túlságosan is, hogy miért. S van egy 3 éve átásott, ami nem halt meg, de nem is megy semmire. Jövőre kell nézni neki egy új helyet, hátha, hátha...

 

Édekes egy film

 Még egyszer meg kell néznem, hogy helyre kerüljön bennem minden. Ajánlom.

A lenti film francia nyelvű, fordítóval néztem. Egy szép, emberséges film.

Úton

Tokajba utaztunk, s mert korábban érkeztünk, megálltunk Mádon. Megnéztük a Zsinagógát, ami Europa Nostra díjat kapott a felújításáért. Érdekessége, hogy a településen már nem élnek zsidók, így inkább kiállítótérként működik. A barokkot nem szeretem-a zsinagógát e korszakban építették-, mégis megfogott a szépsége, amikor eredetileg láttam jó 15 éve, s most is.

 

 

 

Korábbi látogatáskor már végigfotóztam a temetőt, most csak a kerítésen kukucskáltam át a mobilommal. Fenséges, mint volt. Engem mindig megfognak a többnyire hegy- vagy domboldalakba létesített temetők, a távolról egyformának tűnő, összezáró sírkövek. Közelről érdemes megnézni őket, szimbólumaik miatt.Változott a világ, felújított a ravatalozó.

S nekem beugrott Vámos Miklós Apák könyve c. könyve. Egyik ős itt élt, borkereskedő volt, bővebben ír e világról. Nekem ezzel a könyvvel olt teljes ez a látnivaló. S milyen érdekes  a könyv sorsa, ahány kiadás, annyiféle a borítója, ide csak kettőt hozok, mutatóba:

 

A hajdan romjaiban álló rabbiképzőt is felújították, múzeum. Egy termében szinte éreztem a hajdani lakók erős jelenlétét. Sajnáltam, hogy a nagy meleg, s némi rosszullét vagy szomjúság miatt nem maradtunk sokáig. (Ez a meleg, a viharok végigkísérték az ott eltöltött napjainkat.)

 S  már Tarcal felé utaztunk, amikor felkanyarodtunk a szőlők közé megnézni a felújított Szent Teréz-kápolnát. Amikor először láttam még romjaiban trónolt a domb tetején. Otthagyott szentképek, mécsesek, emlékek töltötték meg. A karzatot csak három levegőben lógó gerenda jelezte. Pazar a felújítás kint és bent is. Tudom, maradi vagyok, én azt a kopott, hangulatos romos épületet nagyon szerettem. S hogy ebben nem vagyok egyedül, ült kint egy felvigyázó, aki ugyanezt mondta el nekem. Végre egy rokon gondolkodású valakire leltem, mondtam is neki.

 

 

A kápolnát a Gróf  Degenfeld család újította fel 2015-ben, a bent lévő szentek szobrait is ők vásárolják, helyezik el. S mint látható esküvők helyszíne is a kápolna.

Aztán megérkeztünk Tokajba, családi programra. Az jól sikerült, csak nekem nem az ott eltöltött napok, végtelenül sajnáltam. Ha nincs egészség sok minden nem úgy alakul, ahogy az ember eltervezte.

A Tokaji Múzeum bejárata

 

Sétahajózás a Bodrogról indultunk, itt pedig a Tisza felé haladtunk

 Ezt a filmet tegnap láttam. Tévétulajdonosoknak lehet, hogy ismerős, engem minden esetre a monitor előtt marasztalt.