Úton

Tokajba utaztunk, s mert korábban érkeztünk, megálltunk Mádon. Megnéztük a Zsinagógát, ami Europa Nostra díjat kapott a felújításáért. Érdekessége, hogy a településen már nem élnek zsidók, így inkább kiállítótérként működik. A barokkot nem szeretem-a zsinagógát e korszakban építették-, mégis megfogott a szépsége, amikor eredetileg láttam jó 15 éve, s most is.

 

 

 

Korábbi látogatáskor már végigfotóztam a temetőt, most csak a kerítésen kukucskáltam át a mobilommal. Fenséges, mint volt. Engem mindig megfognak a többnyire hegy- vagy domboldalakba létesített temetők, a távolról egyformának tűnő, összezáró sírkövek. Közelről érdemes megnézni őket, szimbólumaik miatt.Változott a világ, felújított a ravatalozó.

S nekem beugrott Vámos Miklós Apák könyve c. könyve. Egyik ős itt élt, borkereskedő volt, bővebben ír e világról. Nekem ezzel a könyvvel olt teljes ez a látnivaló. S milyen érdekes  a könyv sorsa, ahány kiadás, annyiféle a borítója, ide csak kettőt hozok, mutatóba:

 

A hajdan romjaiban álló rabbiképzőt is felújították, múzeum. Egy termében szinte éreztem a hajdani lakók erős jelenlétét. Sajnáltam, hogy a nagy meleg, s némi rosszullét vagy szomjúság miatt nem maradtunk sokáig. (Ez a meleg, a viharok végigkísérték az ott eltöltött napjainkat.)

 S  már Tarcal felé utaztunk, amikor felkanyarodtunk a szőlők közé megnézni a felújított Szent Teréz-kápolnát. Amikor először láttam még romjaiban trónolt a domb tetején. Otthagyott szentképek, mécsesek, emlékek töltötték meg. A karzatot csak három levegőben lógó gerenda jelezte. Pazar a felújítás kint és bent is. Tudom, maradi vagyok, én azt a kopott, hangulatos romos épületet nagyon szerettem. S hogy ebben nem vagyok egyedül, ült kint egy felvigyázó, aki ugyanezt mondta el nekem. Végre egy rokon gondolkodású valakire leltem, mondtam is neki.

 

 

A kápolnát a Gróf  Degenfeld család újította fel 2015-ben, a bent lévő szentek szobrait is ők vásárolják, helyezik el. S mint látható esküvők helyszíne is a kápolna.

Aztán megérkeztünk Tokajba, családi programra. Az jól sikerült, csak nekem nem az ott eltöltött napok, végtelenül sajnáltam. Ha nincs egészség sok minden nem úgy alakul, ahogy az ember eltervezte.

A Tokaji Múzeum bejárata

 

Sétahajózás a Bodrogról indultunk, itt pedig a Tisza felé haladtunk

 Ezt a filmet tegnap láttam. Tévétulajdonosoknak lehet, hogy ismerős, engem minden esetre a monitor előtt marasztalt.