Oldalak

2016. szeptember 14., szerda

Tegnap

ötyézni indultam a városba, pontosabban félötyézni. Majd lekéstem a buszt, mert valami hivatalos levelet írtam, felvállalva egy közügy intézését. S döbbentem tapasztaltam, hogy a gépemen lévő wordl-ön belül nem tudok szerkeszteni. Gyors telefonos segítségkérés.

Aztán mibe is öltözzek? Végül a szokásos, jól bevált, évek óta hordott, s imádott batikolt hosszú ruhámban indultam el. Len, lenge, ha hosszú is, jó viselet. Aztán, ha már város egy-két gyors ügyintézés, de az mindig némi beszélgetéssel jár, s picit el is késtem. Viszont végre összejöttünk, s jó három órán keresztül beszélgettünk, emléket idéztünk,s közben az ember lánya (mert épp úgy volt a székem) "mozizott" is. Egy belváros kora őszi, meleg idős forgataga, pontosítok esti forgataga. Nekem ez is élmény? Hát, szégyelljem bevallani? Az volt.

Ma reggel viszont fejfájással ébredtem. Ritkán fáj a fejem. Most néztem az időképet, lehűlés jön. Ennyire jó szamár lennék? Bár a hidegfrontokra előtte napokkal már reagálok.

Most fogom magam, vásároltunk egy-két növényt, megyek keresek nekik helyet, s fűnyírás is vár ránk.
 Hetekig eltűntek a madaraink, ismét látom őket, jönnek, isznak, fürdenek. Cinke tavasz óta a környéken nem volt, most ott cserreg a diófán. Vagy pirreg? Nagy élet kezdődött a lombok között.

A diófán! Ami fogta magát, s a levágott oldalra átcsoportosította a lombjait. Mert ugyebár, az ember mit szól, azaz mit vág bele az ő dolgába. (Azért teljesen nem,  a régi, árnyékban ebédelünk lehetőség odalett. Idén tán háromszor, ha kiültünk alá enni. Pedig úgy szerettük...)






 A kékszakáll teljes méhlegelő pompájában. Szinte még napnyugtakor is ellepik a méhek.

4 megjegyzés:

  1. Ugye milyen jó, mennyire kell néha egy kis fecserészés. Lehet panaszkodni is (kicsit) dicsekedni is(kicsit jobban) és egyszerűen csak elmondani olyan gondolatokat, melyeket akárkivel nem szokott az ember megbeszélni. Én is szeretek a "lányokkal" összejönni. Csak nálunk az a jellemző, hogy ha én összehívom őket, boldogan jönnek,de maguktól....hát mindegy. Összehívom őket (míg vagyok - szoktam mondani.)
    A diófa árnyékában történő nyári ebédekről nekem is gyönyörű, gyerekkori vasárnapi ebédek, vagy néha hátköznapi vacsorák jutnak eszembe. De rég volt....tán igaz se.

    VálaszTörlés
  2. Örülök hogy jól érezted magad, drága Druszám! :)

    VálaszTörlés
  3. Csodás fotók, és hangulatok. Örülök, hogy jól érezted magad, mi is a gép mellett:)) De persze ismersz annyira, hogy ezt a feelinget idehaza is "előállítjuk". Mondhatják: könnyű annak, aki benne él a természetben, de ez azért messze nem így működik, valljuk be.

    VálaszTörlés
  4. Fodorka, már a kimozdulás is élmény volt. Köszönöm Anikó! Ahogy mondod Zsuzsa, messze nem!

    VálaszTörlés