Oldalak

2016. szeptember 15., csütörtök

"Az égen nyári fényözön"



 

Tóth Árpád: Kecskerágó

Az égen nyári fényözön;
De minden bokrot megelőzve
A kecskerágó már az őszre
Bíborsapkásan ráköszön.

Mintha lombjain csupa kis
Tündéri pöttöm püspök ülne,
S bíbor birétumban örülne,
Hogy mily szép még meghalni is.

Ó, áldott őszi tarkaság!
Szelíden búcsúzkodó lángok!
A néma domboldalban állok,
S nézem a bölcs kis dudva-fát.

Igen, igen, vergődni kár.
A sziromtépő vén mohóság
Hiába. Meghaltak a rózsák.
Ébredj békével, drága Nyár!

Tán nem találkozom veled
Többé. Mindegy. A szél megindul,
És ajakamra fú a lombbul
Egy első hervadt levelet.

Érintésétől áhitat
Borzong át, mintha áldozónak
Nyújt ajkára az áldozópap
Hűvös ostyát. Lement a nap.



Az elsőt a madarak hozták, a másodikat mi. Egy a közös bennük, mindketten az őszt jelzik.

2 megjegyzés:

  1. Szeretem őket. Tóth Árpádot is és az ősszel pompázó kecskerágót is !

    VálaszTörlés
  2. szóval ez a kecskerágó. És hozzá Tóth Árpád verse. Szép!

    VálaszTörlés