Oldalak

2016. augusztus 30., kedd

Amikor

költöztem nagy gondot okozott a falak színe. Fehéret nem akartam, NEM. Sok ok miatt. Aztán rátaláltam egy (francia?) ház fotóira, ezeket vágtam ki egy lakberes folyóiratból, s vittem magammal festéket választani. 

Nem vagyok trendkövető. Hát nem. Sokat gondolkodom is rajta, mert a konyhaszekrény még mindig barna, hogy mit is kellene kezdenem vele? Ha olvasgatom a Tuti Szoba bejegyzéseit, az illusztrációs anyag mindig pasztell színeket használ.   Vajon miért? Miért nem a trendi skandináv fehér-szürke-fekete  összeállításokat hozza illusztrációnak? Talán, mert egy családi otthon melegét ezek a finom, meleg színek adják meg?  A képek forrása.




Most még egy kanapé vásárlásában is gondolkodom, nincs ülőbútor a lakásban. Annál egy bizonyos méret adott, ahhoz kell keresni a bútort. Az IKEA katalógusában láttam is, csak a szállítás. Sőt még lehajtható asztaluk is van! Nem gond, idő van, s mire minden összejön hátha megépülnek a vidéki átvevőhelyek is, s nem lesz gond a több száz kilométerre szállítás sem. Miért kell e céghez ragaszkodni? Tán mert többnyire az ember tudja mit vesz? Láttam csodaszépet (álmaim kanapéja min. dupla áron), mint ott vásárolható. Ennek meg az ára... Az un. európai árut kellene megnézni. (Ez  szerintem helyi gyártókat takar, de európai termékként tüntetik fel az árcédulán...) Itt a minőségtől tartok. Ki tudja, lehet, hogy csak bizodalmam nincs?

Az ember meg csak ül, keres és kutat, hozzáolvas és elolvas, s egyszer csak, ahogy nálam lenni szokott (avagy eljön az ideje?) beindul a vásárlás, s összeállnak a dolgok. Most még csak keresem, s álmodozom...

A gyűjtögetők

 A mályvákat fotóztam, amikor felfigyeltem egy tántorgó méhre. Nem is értettem, találgattam mitől? Aztán láttam tele volt virágporral, a mályva virágjában jól ráragadt. Kicsit megrázta magát aztán mégis fel-és elrepült.



Akkor már a mályvák se maradjanak ki. 

 

Felénk borul, de nem esik, s a barométer szerint nem is fog. Jó idő egy kis kertrendezésre. Tegnap már elkezdtem, a napvirágok túlburjánozták magukat, idén alig volt virág rajtuk. Gondoltam, itt az ideje a tőosztásnak. Itt volt. A földben csak gyökerek voltak, nem csoda, ha semmire nem mentek. Kísérletképpen ültettem közéjük bíborkasokat, meglátjuk mire mennek együtt és milyen lesz a színhatás. Megdöbbentem, amikor átültettem őszrózsákat is, a tövüknél csontszáraz volt a föld. (Ez már csak zárójeles megjegyzés, ásom, ássuk elő a kertet növényeknek, de előbb kitermelünk, lassan már falat tudnánk húzni a kitermelt téglákból. Egész, ép téglákból. Nem is érti az ember, konténerbe gyűjtés helyett beásás. Az egész kert szinte építési törmelék, amire valószínű földet hordtak. Így volt az egyszerűbb?! Nekünk biztosan nem.)



2016. augusztus 28., vasárnap

Az uram lement a boltba tejfölért s

megkérdezte a boltos hölgy, megyünk-e a kedvenc erdőnkbe?

 
   


  

 

 Új szerelmeim:
 


 Nem szépek? Magyarok, áramvonalasok, gyorsak. S évtizedekig félreállítottak. Ki érti ezt?

... és hazafelé, a kedvenc erdőmből
 

  

 s egy bűbájos gyermekrajz a rajzversenyről:


S volt minden vadból mi szem szájnak ingere. Illatok szálltak, csiklandoztak. Messze kerültük. Majd jövőre.

2016. augusztus 25., csütörtök

A fotók a sajátjaim,






a leírást a Kert lap-ról hoztam. Egy éve kaptam két növénykét. Ez lett belőlük. Nem gyönyörűek? Ahogy elnézem nálunk minden virág a bokrok "fejére nő".

Majd jövök. Mindenkinek szép napokat!

Kicsit hallgattam,

mert vendégek is voltak, időjárás is volt, könyvem is volt. Kertelünk is eleget, utazni is készülődünk. Van bölcsibe szoktatás, óvodába szoktatás, gondoltam legyen nagymamához szoktatás is. Két hét múlva unokaőrzésem lesz, nálunk. Elmegyek most az unokához, kicsit szokjon, ha egyedül leszünk legyek ismerős neki. (Gondolom én. Bár a szülők szerint ügyes nagylány, ott lesznek a nővérei is, de láttam én már karón varjút. Nekem így biztonságosabb. Bár találkoztunk a nyáron többször is, de ....)

Akkor jöjjön a kerti hírmondó:


Kecskerágó. Pink lesz a levele, majd ősszel, bár úgy látom, hogy már hangol. S nagyon vágyom egy aranyló sárga levelű borbolyára, egy hónap múlva ígérték.

 Kerültek sudárzsályák, némi meggondolás után nem a tervezett helyre.

 Sáslilom, ide viszont még tűzesőt szeretnék. Idén a tollbugák, gondolom a sok esőtől, pompáznak.

 S egyre jobban pirosodik a húsos som.

 Jött egy borbolya, mellé és a szömörce közé lila színű asterek.  (Már látom, hogy milyen lesz mondjuk, remélem már jövőre.)

 




 Próbálkozások..., s kezdemények.

Itt már tudom mit ültetek át (szellőrózsák, majd ha elnyíltak), hova.

 S van amit már el is vittem tegnap új helyre. S van amit már ma viszek, ha idő, erőm, stb. engedi. Így állunk a kert Zsebi kert ezen részén. Máshol is átalakítások vannak, lesznek.
 

Napfényben egész máshogy mutat.



  A rózsalonc is virágzik ismét. A kékszakáll készülődik, nagyon várom. A hortenziák teljes pompájukban.


A legkedvesebb mályvacserjém. A szorgoskodók.

2016. augusztus 24., szerda

Stációk


 A szív virága.

 
 Az elindulás

  
 A nemzedékek.

 
 
   Árnyalatok.

 

 Élet és elmúlás.

S mert szeretem. Őket így és együtt.