Temető. Zsidók temetője. A városon kívül van. Domboldalon van. Messze és elkülönítve a településtől. Mégis ez adta a szépségét. Ez adta a szépségüket. A kövek fenségesen sorakoznak egymás mellett. A kövek megdőltek. Az idő megdöntötte a köveket. Döntheti, mert nincs alapjuk. A földbe ássák őket. Közvetlenül.
A kövek mesélnek. Mesélnek a kövek. Mesélnek az értő szemnek. A köveken jelek vannak. A jeleket olvasni kell. Ha olvasod a jeleket tudod ki nyugszik alattuk. Nő volt vagy férfi? Milyen volt a mestersége? Elöljáró volt? Melyik csoporthoz tartozott? Mély volt a hite?
A köveken szövegeket belevésték? A köveken a szövegeket kivésték? Ez volt a ritka. A szöveget megfestették?
A kedvencem a 6. S ahogy elnéztem a fotókat készítésük után 8 évvel, most is vállalom őket. Vajon azóta milyen állapotban van a temető? És a sírok? A sírkövek, amik dőlni kezdtek milyenek most? Elfeküdtek, mint az utolsó előtti? Süllyednek, mint az utolsó?
Ha lenne még egy életem, s ezáltal több időm, - mivel jegyzékbe vettem már, hát - körbejárnám a közelemben lévő zsidó temetőket. Nem lehet egy temetőre azt írni, hogy "kedvelem'" - de mégis van bennük valami, ami miatt közel érzem magam hozzájuk. Talán azért, mert mindet és mindenkit sajnálok, akit/amit elhanyagolnak, elfelednek.
VálaszTörlésFodorka, mert fenségesek. A sok egyforma sírkő, ahogy sorakoznak. S látod, még volt valaki az USA-ból, aki fel is karolta északon, s odafigyel(tet) rájuk.
VálaszTörlés