Oldalak

2020. augusztus 2., vasárnap

Meleg van, meleg volt, meleg lesz?

Tegnap erdőztünk, ma is, kutya nélkül. Nehezen vállalható, nem fogad szót, nem engedi pórázra tenni magát, nekimegy más kutyáknak. Ő jár így rosszul, s sajnáljuk is. Ez az erdőn van így. Nem értem.






2020. július 30., csütörtök

Meleg napok estéire

A film klasszikus, de jó volt ismét  megnézni,


és egy könnyed nyári női olvasmány, s mi közük egymáshoz? a könyvből kiderül.



2020. július 27., hétfő

Reggeli fél hét körül,

gumicsizmában, hálóingben és köntösben. Ahogy a macskát etetni kezdtem, mentem ki  kertbe

 








aztán szalon-, azaz kertképessé tettem magam... s nap is kibújt vagy előbújt, vagy inkább kisütött






2020. július 26., vasárnap

Amikor

a rovarcsípés miatt napokig lázas voltam Muramaki Haruki könyve tartotta bennem a lelket. Most jól vagyok, csak éppen nem a helyemen. S íme ismét elém került egy könyv, EGY KÖNYV. Kezdi visszahozni az életkedvem.


Az írónő régi kedvencem, az először olvasott könyve is beszippantott, most is így jártam. Nem tudok sokat írni arról, hogy  miért? Egyszerűen fog a könyv világa. Ennyi. Aki nem hiszi, olvassa el!

Ez a fotó ajándék nektek, annyira szeretem:


S nézzétek a leveleket, s az ember elgondolkodik, nem fordult meg némileg a természet? Minden levelet úgy fotóztam, ahol találtam.




S volt köztük egy szív is, hogy az ember hinni és bízni tudjon!






2020. július 23., csütörtök

Még Szécsiszigetről,


egy szépség a kastély előtt áll. Oda, zártkörű rendezvény miatt nem juthattunk be, még az udvarára sem! A mintáját nem értem(lehet, hogy csak minta), de finom az egész, szobor is, s nagyon szerethető.

Kedveseim








 Ezek most júliusi fotók, a mályvák, bíborkasvirágok és menyecskeszemek pompában, a levendulák elvirágoztak.






S végül szomorúság fotó: diófák a kert alatt. A bal oldali szinte halott, a szomszédoké, de a fák is szomszédok. A jobb oldali, a mienké még éldegél, bár dió nincs rajta. A ház mögötti is haldoklik.. Régen az ágai alatt bújkáltunk. Hol van az már, lassan a fa is emlék lesz. Szívszomorúság. Nagy, nagy szomorúság.

2020. július 22., szerda

Szeretettel, Gyíkci


 


Fotókat rendeztem, jól elfáradtam. Jöjjön pár állatos fotó. S nem tudom, ti is észrevettétek-e, idén a nappali pávaszem kisebb,mint más években szokott.  Az, hogy a bokrok, s egyes növények nem olyan nagyok, mint megszoktam már-már természetes, de a pillangók is?

S a tejszínhab a tortán: meghozták a kapu léceit, oszlopait, neki kell állnunk festeni. Kb. 70 darab...


Ezek pedig ma reggeli, éjszakai eső utáni mobilfotók. Ezért nagyítottam meg őket. Az eső, az bizony nagyon kellett.