Májustól augusztusig,

 avagy kecskeméti virágcsodák. Szeretem ahogy megtervezik a parkokat. A  városháza előtti tér környékén, a vasútállomás felé, ha sétálunk mindig fotózom. Ötletet adhat. S mindig van velem valaki, aki még az emberrel tart, hogy napsugarat hozzon a fotók közé.

 

S amikor eljött az augusztus vége:

 

 

Albino kokárda virág, ami citromsárga

Ócsa, református templom

  

S nem hagyhattuk ki a református templomot sem, de sajnos belül ki kellett hagynunk (mert a vihar, meleg, zárás előtti fél óra miatt a néni hazament, s mosott, hát nem ugrasztottuk, pedig 250 km-ről mentünk oda....).

A környezete nagyon igényes. Régi házak felújítva, közel cukrászda, mellette tájház.

 

 

 Szóval érdemes ide ellátogatni!

A 13.századi, premontrei kolostorrom, ma református templom. A templom " három hajós, kereszthajós bazilika, amely a premontrei rend számára épült, a román kor legértékesebb fennmaradt magyarországi alkotása." Vissza kell mennünk, már tudjuk mire figyeljünk, hogy be is juthassunk.

 

 (Ez az esőcsatorna!!!!!Lakóházé.)

 A templom utcájában járunk:

 

Szeptemberi kérdések, furcsaságok

  A japánbirs virágzik, ismét. Mellette a termése.

 Ilyen lepkét még sosem láttam.Tele vannak velük a virágok. Ismeri valaki? Kártevő vagy rendes lepke?

 Milyen virág, növény ez? Kaptam.

 És a kék virágú micsoda? Ezt, ilyent keresek éppen.

 

Az idei szilvatermés, egészen véletlenül fedeztem fel. Legalább szép nagy lett. Akkor már.

A mályvák másodvirágzása. Az első hosszú szár volt, igaz tele virággal, levágtam, a helyén ez a bokor nőtt- tele virággal.

S búcsúzóul alkonyati elköszönő fotók égig érő kannavirágokkal, magasabb egynémely még a férjemnél is vagy jó fejjel:

 

Blogger "virágszál".

Úton

 

Kékben és fehérben.

Pincesor Ócsán

  

Mire Ócsára értünk a vihar fölöttünk csattogott. Így készültek a fotók a páratlan érdekességű pincesorról az Öreg-hegyen. Érmes megnézni

(Ócsa: 5-ös útról kell letérni amikor Budapestről Kecskemét felé haladunk. Nem mértem a kilométereket, de 5-10 lehet.)

  

 

"A mintegy száz földbe vájt pince műemléki jelentőségű terület. Az ollóágas, nyeregtetős, nádfedeles pincék közt háromszáz éves is akad. A nádtetők olyanok, mint egy-egy különleges műgonddal megformált, konttyal lezárt, művészi frizura.

Az oromzatok néhol kovácsoltvas díszítő elemekkel tarkítottak. A gádorok („hordógurító pincetorok”), a pincebejáratok, akárcsak a pinceágak nem túl szélesek, 1-1,5 méteresek. A menetesen lefelé süllyedő pincetorkot mindenhol ajtó választja el az azt követő anyapincétől. Helyenként korláttal is ellátták, hogy a felfelé botorkáló vendég útját megkönnyítsék." forrás

 

 

Készül a sajtos rúd

 

Valahogy a képet nézve ezek a sorok ugrottak be nekem.

 Weöres Sándor: A LEVES KÉSZÜL

Kutyateszi Bálint,
Csókaviszi Benedek,
Kocsihasu Péter,
Csukaszemü Pál
megeszi a szöcskét,
fapapucsot, egeret,
de ha leves készül,
mindnek hasa fáj.

forrás: Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne. Bp., Móra K., 1981. 
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/weores/haavilag.hun